27. Csorba blog. Ember tervez…

Összeállítottam az előző hírlevélben említett, szerencsésen föllelt kéziratos Csorba-versek listáját. Úgy hagytam, ahogyan a gép sorba rendezte, azaz nem a könyvtári betűrendbe sorolás szabályai szerint, hanem a névelőket is figyelembe véve alakult a betűrend. Úgy gondoltam, eszerint ismertetem a verseket. De a lista tanulmányozása közben változott a terv. Mert ember tervez… Lássuk a medvét, azaz a listát!

  1. A Dunánál 1–4.
  2. A halál is helyénvaló… (Nyughattatok volna…; Mindkettő cím nélkül; Az írásképre merőlegesen születésnapi gratuláció Ancikának.)
  3. A jelen dicsérete
  4. A test nyelvét (Falu szélén; Őszi zápor)
  5. A volt vőlegény visszaviszi 1–2.
  6. Aki sok szépet
  7. Alázat 1. változat 1–3. (Irodalomelmélet jegyzet; Válasz Bókának)
  8. Békítő
  9. Biztató 1–2.
  10. De az ítéletig
  11. Falu szélén (Őszi zápor; A test nyelvét)
  12. Hozzád mindenkiért (Weöres levélrészlet)
  13. Irodalomelmélet jegyzet 1–2. (Alázat 1. változat; Válasz Bókának)
  14. Jéghegyen
  15. Józan szavak
  16. Keserű dal (Az Alázat 1. változatának címe)
  17. Kétszeres ősz ez
  18. Kit nyugtalan ágyad
  19. Mint a kút 1–2.
  20. Nagyszombat éjszakája (Nehezen olvasható, kötetben nem jelent meg.)
  21. Nem építsz házat 1–3.
  22. Nyughattatok volna… (A halál is helyénvaló; Mindkettő cím nélkül; Az írásképre merőlegesen születésnapi gratuláció Ancikának.)
  23. Őszi zápor (A test nyelvét; Falu szélén)
  24. Válasz Bókának 1–3. (Alázat 1. változat; Irodalomelméleti jegyzet)
  25. Védelmedben 1–3.
  26. Weöres levélrészlet (Hozzád mindenkiért)

Fentiekből vers: 23 db.
Ezek közül cím nélküli: 2 db. (Kezdősorok: A halál is helyénvaló…; Nyughattatok volna… ; A Nyughattatok volna… alig olvasható)
Egyik vers két változatban is olvasható, más címmel: Keserű dal, ill. Alázat. (Ez szerintem Csorba egyik legszebb szerelmes verse, Alázat címmel jelent meg a kötetekben. Részletesebben ld. majd a kézirat ismertetésénél.)
Próza: 3 db
Irodalomelméleti jegyzet részlete (Alázat 1. változat; Válasz Bókának)
Válasz Bókának (Alázat 1. változat; Irodalomelméleti jegyzet)
Weöres levélrészlet (Hozzád mindenkiért)
Volt olyan írólap, amelyiken 2–3 írást (verset, prózát) is találtam. A címeket ebben az esetben külön is felsoroltam, csak ilyenkor a cím után zárójelben megjegyeztem az írólapon található második illetve harmadik címet is. Van olyan vers is, amelyik nem fért el egy oldalra, ezek estében jelzem az oldalszámot. A kéziratok különféle méretűek, van köztük olyan, amelyik noteszapnak tűnik, van A/4-es méretű és sajnos van olyan is, amelyik annál nagyobb. Sajnos, mert ezt az itthoni szkennerrel csak két részletben tudtam rögzíteni.
A lapok állapota közepesen rossz, az idő megviselte őket, de a sárguláson és néhány gyűrődésen, szakadáson kívül azért nagyobb bajuk nincsen.
Az íráskép általában nagyon szép, javítás nélküli, tisztázatnak tűnik. Az ajánlás azt is nyilvánvalóvá teszi, miért. A szép írásképű verseket Margitkának, későbbi feleségének ajánlotta, tulajdonképpen ajándékozta (“adom”, írta nem egy esetben) a költő.
A talált kéziratok között volt egy ócska lapon írt, nehezen olvasható szöveg, nyilván piszkozat, vagy egy versötlet gyors lejegyzése, a prózaiak között pedig van egy ceruzával írt cikkrészlet is. Ezek a kéziratok nyilván véletlenül keveredtek a “Kicsinek”  ajánlottak közé, de keletkezési idejük nagyjából azonos azokkal. (1942–1943)
Éppen a ceruzával írt prózai szöveg az, ami a tervemet megváltoztatta. Ugyanis az alig olvasható írásban felismertem egy érdekes Csorba-véleménycikk szövegét. Sajnos, sehol nem találtam digitalizálva, de arra emlékeztem, hogy az Irott kő című, Szombathelyen az 1930–1940-es években kiadott művészeti folyóiratban jelent meg, 1942-ben vagy 1943-ban. Azt is tudtam, hogy az Irott kőnek néhány száma, köztük az is amelyben a Csorba-cikket láthattam, megvan a költő könyvtárában. Egyre jobban izgatott a dolog, elkezdtem keresni, s meg is találtam őket. És ekkor térültem el az eredeti tervtől, mert ha már nézegettem a számokat, meg is szerettem őket és gondoltam, megszerettetem az olvasóimmal is. Ezért megfordítottam a magamnak felállított sorrendet, így a fenti felsorolás egyik utolsó tételével, versek helyett egy prózai írással kezdem a kéziratok ismertetését. Közbevetőleg: az Irott Kőről itt olvashatnak. (Én a lapon használt korabeli helyesírással írtam a címet.) Az Irott Kő címe az egyéb áthallásos jelentés mellett utalás az Írott-kőre, a Kőszegi-hegység és egyben Dunántúl legmagasabb hegycsúcsára is. Nagyon színvonalas lap volt, ezt a szerkesztők neve – Bárdosi Német János, Németh László – is biztosította.

Itt bemutatom az 1937-es borítót és kolofont, az 1943-as borítót és kolofont, illetve két hirdetős oldalt, amelyek elárulják, hogy akkoriban a helyi üzemek, vállalkozók, iparosok milyen hirdetésekkel támogatták a lapot, legfőképpen pedig azt, hogy milyen neves szerzők írtak a lapba.
Talán elég négy nevet említenem.
Ady Endre a Levél-féle Móricz Zigmondhoz című híres versével szerepel, melynek utolsó sorait gyakran idézik: “Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött, / Mind összekerülünk közös mártir-hősök / S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, / Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” (A vers Irott Kőben megjelent változata itt olvasható.)
Weöres Sándor egy nevezetes, Pécshez köthető versét is közli a lap. Hanna a vers címzettje, egyben címe is. A valóságban is élt hölgy Blaskovich Hanna, Blaskovich Iván Baranya megyei főispán lánya, Bajcsa András felesége, Weöres Sándor unokatestvére, a korabeli pécsi irodalmi-művészeti élet egyik jeles képviselője volt. (Bajcsa (Holler) András (1911–1985) Pécsett is élt esszéista, műfordító, Csorba barátja, Weöres Sándor munkatársa a Pécsi Városi Könyvtárban. 1957 után Ausztriában, majd Franciaországban élt. Egy közös képük 1942-ben készült. Balról Harcos Ottó, Blaskovich Hanna, Csorba Győző és Weöres Sándor Pécsett a Széchenyi téren.

(Bertók László írása Weöres pécsi kötődéséről.)

Kodály Zoltán tanulmánya a zenei nevelésről szól, amiről az Ív ismertetésekor is olvashattak, hiszen Pécsett is arról beszélt, itt is hirdetve a zenei műveltség fontosságát.
Várkonyi Nándor tanulmánya Kodolányit méltatja, akiről tudjuk, barátja és egyik legkedvesebb alkotótársa volt Pécs szent öregjének.
Közös kép a szereplőkről. Balról: Kodolányi János, Várkonyi Nándor Csorba Győző, Várkonyi Péter és Várkonyi Nándorné 1941-ben Pécsett.

Lassan ment így a munka, mert ezeket és más írásokat is átolvastam, sőt, kimásoltam az egyik számból egy Szöllősy Kálmán verset is. (A vers címe: Van-e szerelem?) A szerző is “megérne egy misét”. Talán nem sokan ismerik, egykor Komolytalan rovatával a Dunántúli Napló legnagyobb humoristája volt. (A legnagyobb, írta róla Tüskés Tibor, mert rajta kívül egy humorista sem volt a lapnál:), a Pécsi Városi Könyvtár egykori igazgatója, rövid ideig főnököm, aki sajnos nyugdíjazását nem sokkal élte túl. Sok anekdotát tudnék mondani róla, de ez a hírlevél nem róla szól. Annyit megjegyeznék, Csorba szerint Tüskés megbuktatásában is benne volt, ezt később Tüskés maga is megerősítette. (Nem szabad összekeverni Szöllősy Kálmán festőművésszel!)

S még mielőtt a prózai Csorba-kéziratra térnék, bemutatom az Irott Kőben Üzenem néked címmel megjelent Csorba-verset, amelyik így önállóan, ezzel a címmel kötetben nem jelent meg, hanem a Naplórészletek című versfüzérben, a Híd panasza című kötetben és az Összegyűjtött versekben is. Összehasonlítottam a folyóiratban és a kötetekben közölt versszövegeket, egyetlen eltérést sem találtam. Ez is bizonyítja számomra, hogy Csorba csak kész szöveget adott ki a keze közül: az egyszer valahol megjelent íráson nem kellett változtatnia.

Lám, így végül aztán eljutottam a Csorba kézirathoz, amelyet a listámra Válasz Bókának címmel vettem fel. A történet lényege: a Sorsunkban megjelent egy vers, egy lehetetlen alak küldte be saját művének tulajdonítva. A baj az volt, hogy a verset Tóth Árpád írta, s a szerkesztő ezt nem vette észre. A hibát a következő számban javították, de Bóka László  hatalmas támadást indított emiatt,  s ami fölöttébb elgondolkodtató: nem csak a szerkesztő, hanem a Sorsunk ellen is. Várkonyi írt egy nagyon visszafogott hangú, de alaposan dokumentált választ a cikkre. Itt közlöm, ebből minden részlet megtudható a plágium-ügyről. Csak Várkonyi nem nevezte néven a cikkírót, nem akart alpári vitát. Csorbát azonban nagyon bántotta a dolog, magát is felelősnek érzete a közlés miatt. Így beszélt erről A város oldalában című kötetben: “Mindenesetre sikerült egy olyan szintet elérni [A Sorsunk című lappal. P. L.], ami már túl volt a provincializmuson, és a lapnak egyre nagyobb te­kintélye lett. Ez persze Várkonyi Nándor gyakorlatilag mesteri szerkesztésének volt főként köszönhető, ami annyit jelent, hogy a konszenzust meg tudta valósítani a legkülönfélébb irányok között. Bár szíve a népiekhez húzott, és Kodolányival olyan kapcsolatban volt, hogy Kodolányi kívülről, messziről szinte félig szerkesztette a lapot.  De Nándor nem szólt bele, hogy Weöres Sándor és baráti köre, akik nem voltak népiek, ők is megjelenjenek. Ennek lett a következménye, ami egyszer Bóka László és köztünk történt. Ugyanis megjelent egy verseskötete, és éppen én írtam róla kritikát. Nem mondhatom, hogy nagyon lelkeset. Bóka ezt úgy viszonozta, hogy a Magyar Nemzetben írt rólunk egy cikket Egy király, egy cigány címmel. Ezzel arra utalt, hogy éppen úgy megjelent nálunk az erdélyi Nagy Istvánnak, a kommunista írónak valamelyik műve, mint ahogy megjelent Kodolányi vagy Weöres Sándor. Tehát hogy a legkülönfélébb irányzatoknak adtunk helyet. Én akartam a cikkre válaszolni, meg is írtam a válaszomat, de a Magyar Nemzet nem közölte. Odaadtam Bárdosi Németh Já­nosnak, aki akkor még Szombathelyen élt, és az Írott Kő című lapot szerkesztette. Bárdosi János közölte az én válaszomat, és mellette egy különlenyomatot készíttetett, nem is tudom már, hány száz példányban. Ezeket szétküldtük mindenfelé. Így tudtunk védekezni. Bóka, saj­nos, amikor a háború után kulturális államtitkár lett, és itt Pécsett eljött egy művészeti hétre, még akkor is kimutatta rosszallását ellenünk. Más oka nem lehetett, mint hogy az ő könyvéről nem írtunk jó kritikát.”

És akkor most már végre a kéziratnál vagyunk valóban. Az Irott Kőben közölt Csorba-írás kéziratának egy részletét találtam meg a versek között. Itt közlöm, s bár nehezen olvasható, mert ceruzával írt piszkozat, azért a pdf-fájlt megfelelően nagyítva érzékelni lehet az írás folyamatát. Az Irott kőben közölt végleges szöveg.

Elnézést kérve, hogy ilyen hosszú lett a szöveg, közlök egy képet is a folyóiratból:

A kép színes változata:

Kontuly Béláról itt olvashatnak.

Köszönöm figyelmüket.