Összeállítottam az előző hírlevélben említett, szerencsésen föllelt kéziratos Csorba-versek listáját. Úgy hagytam, ahogyan a gép sorba rendezte, azaz nem a könyvtári betűrendbe sorolás szabályai szerint, hanem a névelőket is figyelembe véve alakult a betűrend. Úgy gondoltam, eszerint ismertetem a verseket. De a lista tanulmányozása közben változott a terv. Mert ember tervez… Lássuk a medvét, azaz a listát!

1. A Dunánál 1–4.
2. A halál is helyénvaló… (Nyughattatok volna…; Mindkettő cím nélkül; Az írásképre merőlegesen születésnapi gratuláció Ancikának.)
3. A jelen dicsérete
4. A test nyelvét (Falu szélén; Őszi zápor)
5. A volt vőlegény visszaviszi 1–2.
6. Aki sok szépet
7. Alázat 1. változat 1–3. (Irodalomelmélet jegyzet; Válasz Bókának)
8. Békítő
9. Biztató 1–2.
10. De az ítéletig
11. Falu szélén (Őszi zápor; A test nyelvét)
12. Hozzád mindenkiért (Weöres levélrészlet)
13. Irodalomelmélet jegyzet 1–2. (Alázat 1. változat; Válasz Bókának)
14. Jéghegyen
15. Józan szavak
16. Keserű dal (Az Alázat 1. változatának címe)
17. Kétszeres ősz ez
18. Kit nyugtalan ágyad
19. Mint a kút 1–2.
20. Nagyszombat éjszakája (Nehezen olvasható, kötetben nem jelent meg.)
21. Nem építsz házat 1–3.
22. Nyughattatok volna… (A halál is helyénvaló; Mindkettő cím nélkül; Az írásképre merőlegesen születésnapi gratuláció Ancikának.)
23. Őszi zápor (A test nyelvét; Falu szélén)
24. Válasz Bókának 1–3. (Alázat 1. változat; Irodalomelméleti jegyzet)
25. Védelmedben 1–3.
26. Weöres levélrészlet (Hozzád mindenkiért)

Fentiekből vers: 23 db.
Ezek közül cím nélküli: 2 db. (Kezdősorok: A halál is helyénvaló…; Nyughattatok volna… ; A Nyughattatok volna… alig olvasható)
Egyik vers két változatban is olvasható, más címmel: Keserű dal, ill. Alázat. (Ez szerintem Csorba egyik legszebb szerelmes verse, Alázat címmel jelent meg a kötetekben. Részletesebben ld. majd a kézirat ismertetésénél.)
Próza: 3 db
– Irodalomelméleti jegyzet részlete (Alázat 1. változat; Válasz Bókának)
– Válasz Bókának (Alázat 1. változat; Irodalomelméleti jegyzet)
– Weöres levélrészlet (Hozzád mindenkiért)
Volt olyan írólap, amelyiken 2–3 írást (verset, prózát) is találtam. A címeket ebben az esetben külön is felsoroltam, csak ilyenkor a cím után zárójelben megjegyeztem az írólapon található második illetve harmadik címet is. Van olyan vers is, amelyik nem fért el egy oldalra, ezek estében jelzem az oldalszámot. A kéziratok különféle méretűek, van köztük olyan, amelyik noteszapnak tűnik, van A/4-es méretű és sajnos van olyan is, amelyik annál nagyobb. Sajnos, mert ezt az itthoni szkennerrel csak két részletben tudtam rögzíteni.
A lapok állapota közepesen rossz, az idő megviselte őket, de a sárguláson és néhány gyűrődésen, szakadáson kívül azért nagyobb bajuk nincsen.
Az íráskép általában nagyon szép, javítás nélküli, tisztázatnak tűnik. Az ajánlás azt is nyilvánvalóvá teszi, miért. A szép írásképű verseket Margitkának, későbbi feleségének ajánlotta, tulajdonképpen ajándékozta („adom”, írta nem egy esetben) a költő.
A talált kéziratok között volt egy ócska lapon írt, nehezen olvasható szöveg, nyilván piszkozat, vagy egy versötlet gyors lejegyzése, a prózaiak között pedig van egy ceruzával írt cikkrészlet is. Ezek a kéziratok nyilván véletlenül keveredtek a „Kicsinek”  ajánlottak közé, de keletkezési idejük nagyjából azonos azokkal. (1942–1943)
Éppen a ceruzával írt prózai szöveg az, ami a tervemet megváltoztatta. Ugyanis az alig olvasható írásban felismertem egy érdekes Csorba-véleménycikk szövegét. Sajnos, sehol nem találtam digitalizálva, de arra emlékeztem, hogy az Irott kő című, Szombathelyen az 1930–1940-es években kiadott művészeti folyóiratban jelent meg, 1942-ben vagy 1943-ban. Azt is tudtam, hogy az Irott kőnek néhány száma, köztük az is amelyben a Csorba-cikket láthattam, megvan a költő könyvtárában. Egyre jobban izgatott a dolog, elkezdtem keresni, s meg is találtam őket. És ekkor térültem el az eredeti tervtől, mert ha már nézegettem a számokat, meg is szerettem őket és gondoltam, megszerettetem az olvasóimmal is. Ezért megfordítottam a magamnak felállított sorrendet, így a fenti felsorolás egyik utolsó tételével, versek helyett egy prózai írással kezdem a kéziratok ismertetését. Közbevetőleg: az Irott Kőről itt olvashatnak. (Én a lapon használt korabeli helyesírással írtam a címet.) Az Irott Kő címe az egyéb áthallásos jelentés mellett utalás az Írott-kőre, a Kőszegi-hegység és egyben Dunántúl legmagasabb hegycsúcsára is. Nagyon színvonalas lap volt, ezt a szerkesztők neve – Bárdosi Német János, Németh László – is biztosította.

Itt bemutatom az 1937-es borítót és kolofont, az 1943-as borítót és kolofont, illetve két hirdetős oldalt, amelyek elárulják, hogy akkoriban a helyi üzemek, vállalkozók, iparosok milyen hirdetésekkel támogatták a lapot, legfőképpen pedig azt, hogy milyen neves szerzők írtak a lapba.
Talán elég négy nevet említenem.
Ady Endre a Levél-féle Móricz Zigmondhoz című híres versével szerepel, melynek utolsó sorait gyakran idézik: „Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött, / Mind összekerülünk közös mártir-hősök / S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, / Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” (A vers Irott Kőben megjelent változata itt olvasható.)
Weöres Sándor egy nevezetes, Pécshez köthető versét is közli a lap. Hanna a vers címzettje, egyben címe is. A valóságban is élt hölgy Blaskovich Hanna, Blaskovich Iván Baranya megyei főispán lánya, Bajcsa András felesége, Weöres Sándor unokatestvére, a korabeli pécsi irodalmi-művészeti élet egyik jeles képviselője volt. (Bajcsa (Holler) András (1911–1985) Pécsett is élt esszéista, műfordító, Csorba barátja, Weöres Sándor munkatársa a Pécsi Városi Könyvtárban. 1957 után Ausztriában, majd Franciaországban élt. Egy közös képük 1942-ben készült. Balról Harcos Ottó, Blaskovich Hanna, Csorba Győző és Weöres Sándor Pécsett a Széchenyi téren.