436. Csorba blog. Utolsó figyelmeztetés
Ma rövid leszek, másolom és küldöm a meghívókat a Csorba emlékezésekre.
BővebbenA kereső a honlap minden oldalára és blogbejegyzésére kiterjed.
Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.Csorba Győző
Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas (1947), kétszeres József Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986).” — Bertók László, 1993
A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.
Ma rövid leszek, másolom és küldöm a meghívókat a Csorba emlékezésekre.
Bővebben"A régi honlap képalbumainak külön címei megszűntek, a képek azonban hiánytalanul megvannak, ebben a galériában mind megtalálható. Használja a kereső mezőt, ha egy bizonyos képet keres." A galériában pillanatnyilag 2441 kép kereshető, ez a szám majdnem minden blogbejegyzésnél megváltozik, növekszik. Néhány kép hiányzik, ezek végképpen elvesztek de van olyan közöttük, amelyiket már pótoltam, a megfelelő blogban. Akad olyan is, amelyik kétszer szerepel, ezért elnézést kérek, azért fordulhat elő, mert néhány képet más blogban más címen is feltettem. Figyelem! Ez nem ugyanaz a tematikus képválogatás, mint amely a honlap felső, baloldali főmenüjében található. Annak többszörösét tartalmazza, az összes feltett képet.
BővebbenA 434. Csorba blog sem hagyományos formátumú lesz. Újabb meghívót közlök, egy meghívót ismétlek és egy bejelentést teszek.
Bővebben
Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a ritmus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene számomra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangulati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akarja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének örömét.
Csorba Győző. Rádióinterjú – Költők albuma.
A világ tele van olyan tényezőkkel, melyek eltérítik az embert a művészettől. Nemcsak az irodalomtól, hanem egyáltalán a művészettől. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egyedül a művészet képes arra, hagy az emberben megőrizze a humánumot. Erre a tudomány nem alkalmas. A tudomány legföljebb szolgálni tudja a humánumot, vagy ártani tud neki. Mert ha például egy orvosi fölfedezés egy emberi ember kezébe kerül, akkor áldássá válik. Ha viszont egy bestia birtokába jut, akkor átok lesz belőle. Jelenleg az a legnagyobb és legfontosabb teendő, hogy az emberben minden erővel őrizzük meg a homót és a vele kapcsolatos egyéb dolgokat, amiket általában humánumnak szoktunk nevezni. Ezért kell verset írni. Ha az ember saját történelmi tapasztalataira gondol, nyilvánvalóan azt látja, hogy a jóval mindig szemben áll a gonosz. A jó morális kategória, és ha az értelem és érzelem mellé harmadiknak odateszem a morált, akkor sajnos azt kell mondanom, hagy az EMBER (csupa nagybetűvel) morálisan nem lett jobb a belátható történelmi múlt során. Az az érzésem, hogy ötezer évvel ezelőtt az ember morálisan éppen olyan volt, mint most. Csak legfeljebb az eszközei és a lehetőségei voltak mások. Leggyorsabban sajnos éppen az egymás elpusztítását szolgáló fegyverei fejlődtek. Persze tagadhatatlan, hogy bizonyos korok kitermelnek olyan erőket – és itt nem egy emberre, hanem a kor legjobb törekvéseit képviselő csoportokra gondolok –, melyek igyekszenek a felgyülemlett értéket, a törekvések „fölét” leszedni, és törvénnyé emelni.
A hazatérés vágya. Interjú. A kérdező Vörös T. Károly.
Népszabadság. 1987. május 1. 13. p.
A folyamatosan frissített oldalon Csorba Győző önálló verseskötetei mellett a válogatott verseskötetei, önálló fordításkötetei és egyéb nagyobb művei – bábjátékok, színműátdolgozás, hanglemez, mesék –, továbbá prózai kötetei és a róla írt könyvek is szerepelnek.
A kötetek a Magyar Elektronikus Könyvtár, valamint a Csorba Győző Könyvtár által kerültek digitalizálásra.
Egyesületünk a Miniszterelnökség által biztosított forrásból, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. lebonyolításában támogatásban részesült a Városi Civil Alap „civil közösségi tevékenységek és feltételeinek támogatása” című alprogram révén, mellyel az egyesület kommunikációs tevékenységét fejleszthettük. Köszönjük a támogatást!