Csorba Győző Társaság

Csorba Győző

1916 — 1995
Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.
Csorba Győző

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”

„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas (1947), kétszeres József Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986).” — Bertók László, 1993

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

Csorba Győző Társaság
Csorba Győző
Csorba Győző

Csorba blog

Összes bejegyzés
Blog

421.Csorba blog. 2026. 09. 12. Temető és vendégjárás

1. A mai versajánlóm tkp. Kiss Tamás barátomé. Ő ajánlotta, nekem tetszett, tovább ajánlom:Szabó Magda: Ma még enyém egészen. Feltöltve Török Tünde (Tiszaörs) oldalról A blogban a Csorba Győző halálára emlékező összeállítást láthatnak és ismertetem a véletlenül kezembe került Új Forrás antológiát.

Bővebben
Blog

420. Csorba blog, temető, megemlékezés Csorba Győző halálának évfordulóján, javított dátum

Ma a szokásosnál rövidebb és szomorúbb lesz a blog: Csorba halálának 31. évfordulójára emlékezem benne. És egyben javítom az előző blogban adott időpontot. Az évforduló - szeptember 13-a - ebben az évben vasárnapra esik. Senkinek a vasárnapját nem akarjuk elrontani, ezért a Pécsi Köztemetőben Csorba sírjánál 12-én, szombaton délután 17 órakor emlékezünk a költőre. Kérjük, aki tud, egy szál virággal jöjjön el közös főhajtásra. Köszönjük.

Bővebben
Blog

419. Csorba blog. Rémképek a múlt századból

József Attila: Kései sirató. A verset Latinovits Zoltán mondja. Gyönyörű! Először középiskolás koromban hallottam Tihanyi László osztálytársam számomra máig emlékezetes előadásában. Akkor már tudtunk Laci édesapjáról, az 1957-ben kivégzett Tihanyi Árpádról, akinek ma már szobra van Győrött. Legendás élete és halála volt. A hősöket soha nem feledjük! (Ahogyan László sem feledi édesapját.)

Bővebben

Versajánló

HÓ-HIVOGATÓ

De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fű sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe

Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derű a szívnek

Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna

Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne

Azért mégis ha így is
ha ez csöppet segít is
de jó volna ha volna
ha a friss hó falut-várost bevonna

(Ha kicsit előbb idézem ezt a kedves, játékos verset, talán előbb jött volna a hó. És meg is maradt volna;)

További versek

Kötetek

A folyamatosan frissített oldalon Csorba Győző önálló verseskötetei mellett a válogatott verseskötetei, önálló fordításkötetei és egyéb nagyobb művei – bábjátékok, színműátdolgozás, hanglemez, mesék –, továbbá prózai kötetei és a róla írt könyvek is szerepelnek.

A kötetek a Magyar Elektronikus Könyvtár, valamint a Csorba Győző Könyvtár által kerültek digitalizálásra.

Kötetek böngészése

Egyesületünk a Miniszterelnökség által biztosított forrásból, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. lebonyolításában támogatásban részesült a Városi Civil Alap „civil közösségi tevékenységek és feltételeinek támogatása” című alprogram révén, mellyel az egyesület kommunikációs tevékenységét fejleszthettük. Köszönjük a támogatást!