„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
"Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában.

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

A Csorba Társaság 152. hírlevelének kiegészítése

1. Miközben mást keresgéltem a hagyatékban, megint rábukkantam a Jelenkor 1976. évi 11. számára, melyben költők, írók üdvözlik a 60 éves, a nyugdíjas kort elérő (akkor még 60 év volt a nyugdíjkorhatár) költőt. Tervezem már régebben, hogy a számban található írásokat, verseket közzéteszem a honlapon. Most csak a… Tovább

A Csorba Győző Társaság 152. hírlevele

1. Néhány napja könyvet kaptam ajándékba társaságunk elnökétől, Nagy Imréről, a kötet szerkesztőjétől. („Bizakodásra vagyunk ítélve”. Pákolitz István leveles-ládájából, 1947–1994. Pécs : Pro Pannonia, 2006. A könyv borítója.) A leveleskönyv szomorú és vidám emlékeket is ébresztett bennem, már csak azért is, mert tudom, Pákolitz és… Tovább

A Csorba Győző Társaság 151. hírlevele.

Csorba egy születésnapi köszöntőjével, egy tanulmány ajánlásával, a költő két versével és egy Weöres-Csorba-képpel (1941 v. 1942) emlékezem ezen az oldalon Weöres Sándorra   Csorba verse Weöres 70. születésnapjára:   Lám, lám, hetvenkedel, Sanyi! Nem kések hát kimondanyi: úgy érdemelsz bocsánatot,… Tovább

A Csorba Győző Társaság 151. hírlevele

Nem gondoltam, hogy ma még egy halálhír is kerül e-mailjeim közé és az internetre. Meghalt Kányádi Sándor. Isten nyugosztalja. Egy tisztességes, jó magyar emberrel megint kevesebb. Kányádi Sándorról már írtam a honlapon és Csorba Győző facebook oldalán. Most a régi bejegyzés újra közlésével… Tovább

A Csorba Győző Társaság 150. hírlevele

1. Amint ígértem, ebben a hírlevélben Csorba versek finn nyelvű fordításait ismertetem. Csorbának levelezőpartnere, barátja volt a finn költő és műfordító, a magyar irodalom finn tolmácsolója Anna-Maija Raittila. (Halálhírét ld itt.) Kapcsolatukról Picasa albumot is összeállítottam, sajnos azonban az összes Picasa albumom elérhetetlen lett, amikor… Tovább