Bővülünk! Kísérje figyelemmel új, VENDÉGOLDAL című rovatunkat!
(Ld. 5. pont!)

1. Mai ajánlat, mivel megint (még mindig) nem megy a letöltő, így csak „talpasan”: Arany János: Tetemrehívás. Előadja Jámbor József. Vers mindenkinek.
A másik vers mára Arany János: A fülemüle. Előadja Bubik István. Vers mindenkinek.
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (A címlista itt megtekinthető. 178 cím; 2025. 06. 01.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Mai vers Csorba válogatásomból:

Egy verseskönyvvel kezemben

                                                                       Kálnoky László halálára

Jött a hír, hogy beteg, hogy a
Balaton mellől haza kellett mennie.
Aztán, hogy kórházba került.

Pár száz kilométerre innét egy agyongyötört test,
kezemben meg egy gyönyörű könyv
ilyen sorokkal:
„Ne hidd, hogy odatúl találkozunk,
én sem hiszem. A végtelen időben
nem ismétlődik kétszer ugyanaz.”
Vagy:
Ki tudja, hova lett H. Sz.,
a csetlő-botló versfaragó?
Ki tudja, mit csinál
valahol a seholban?”
Vagy:
„De H. Sz. mélyen alszik, mozdulatlan.
,Halott szegény’, – mondja a tiszt a hölgynek.
S továbbmegy a hajó.”

Pár száz kilométerről is láttam szemét:
ilyen szelíd szemmel az iszonyúba,
ilyen nyugodtan…
S nemsokára a rideg közlemény:
„Kálnoky László költő 73 éves
korában elhunyt.”

És itt e gyönyörű könyv,
most már kőbe vésve minden sora,
nincs egyetlen szaván se változtatni mód
az idők végezetéig.

Ó, hogy ma is születnek
(született most is, szült a költő) mítoszok!
Magát szülte mítosszá furcsa módon,
a szokással épp ellentétesen:
megkicsinyítve, elrontva személyét
szinte a teljes tagadásaig,
fogyasztva holmi
„elúszó dallammá”,
amely, bár „disszonáns, de mégis fülbemászó”.

S ez a Kálnoky-dallam,
ez az „elúszó, disszonáns, de mégis fülbemászó”
és ez a többé-semmi-költő,
íme,
mítosz lett, mítoszunk lett:
magyaráz, egybetart, vezet, vigasztal,
röviden: van, van – létezik javunkra,
és lesz, lesz – létezik javunkra,
legalább úgy, ahogy a víz, a föld s a levegő

A szavak bolyhai. Bp. : Magvető, 1988. (A linkre kattintva a verset érhetjük el, de a baloldali menüben elérhető a kötet tartalomjegyzéke is, ahonnan a kötetben megjelent összes vers elolvasható, és a kötet metaadatai is megtekinthetők.) Az idézetek az Egy mítosz születése című Kálnoky kötetre utalnak. (Bp. : Helikon, 1985.) A kötet leírása Csorba könyvtárának katalógusában:

Kálnoky László: Egy mítosz születése : Téli napló, 1982-1983. – Bp. : Magvető Könyvk., 1985. – 105 p. ; 19 cm. – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek a régi szeretettel 1985 május 6. Kálnoky László”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „XI. 21.”. – ISBN 963 14 0370 X kötött. – Jó állapotban. – Proveniencia ismeretlen. – Magyar irodalom, vers.

Kálnoky László Csorba barátja, akivel szinte egyidőben fordították a Faustot. Erről a fordításról A város oldalában című kötetben is sokat beszélget a költő Csuhai Istvánnal, kérem, olvassák el, vagy itt rövidebben. Nem csak Pécs, Magyarország kulturális életéhez is sok érdekes adalékkal szolgál ez a fejezet is. A fenti versben talán magára is vonatkoztatott vágyálmát fogalmazza meg Csorba: halálával mítosz lesz a költő:

S ez a Kálnoky-dallam,
ez az „elúszó, disszonáns, de mégis fülbemászó”
és ez a többé-semmi-költő,
íme,
mítosz lett, mítoszunk lett:
magyaráz, egybetart, vezet, vigasztal,
röviden: van, van – létezik javunkra,
és lesz, lesz – létezik javunkra,
legalább úgy, ahogy a víz, a föld s a levegő

Mert Csorba így képzelte el a nagy költőt. És ez is azt bizonyítja, hogy Csorba, halottlátó, életigenlő ember volt.

5. Most pedig egy fontos újítás jelentek be. A honlapon létrehoztam egy ún. vendégoldalt.

A honlap fejléce ezentúl így alakul:

azaz a felső menüsorban A könyvtáros Csorba fül mellett jobbra megjelenik egy újabb fül, ha úgy tetszik gomb, ha úgy tetszik menü: Vendégoldal. Azonban a Csorba blog olvasóinak küldött hírben és facebook-oldalakon az egyszerűség kedvéért a hagyományos módon adom meg a címet, link formájában, azaz pl. így (mivel egyelőre csak neki van még bejegyzése) dr Aknai Tamás új bejegyzése a vendégoldalon.

Hogy mit is takar a cím? Íme:

„Nem véletlenül adtam „kétfenekű” címet az új „fülnek”. A vendégoldal a Magyar nyelv értelmező szótára szerint:
„vendégoldal [g-o] főnév (népies) A szekér két oldalára erősített, nála hosszabb, erős, vastag rúd v. gerenda a kévével, szalmával, szálas takarmánnyal megterhelt szekér rakodó területének növelésére. Vendégoldalt köt fel. Vendégoldallal rakodik. Nem ül kevélyebben a huszár a lovon, Mint az a kisbéres a vendégoldalon. (Petőfi Sándor) Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán. (Arany János) vendégoldalas; vendégoldalú.”

Én azonban természetesen a „vendég oldala” értelmében használom a szót, de sok emlék eszembe jut róla, amelyek segíthetnek a névadás értelmezésében. Először gyerekkorom „vendégoldalas” szekerei, aztán meg például az első gyakorló órám a pécsi József Attila utcai Általános Iskolában: Arany János Toldi, az Első ének elemzése. A vendégoldallal ott meggyűlt a bajom – ahogyan persze a nyomórúddal és a legénytollal… meg a többi régies – a mostanában mindent átírók, „modernizálók” szerint avítt – szavakkal is. (Persze, hiszen a mostani diáknak szavak, sőt mondatok helyett elég az emodzsi, vagy ha angolosan jobban tetszik emoji. Hogy a szókincsük lassan már 100 szó lesz? Na és? – kérdezhetem „nagy klasszikusunkat” idézve.) A városi (elit)iskola tanulóinak magyaráznom kellett, melyik, régi szó mit jelent és a magyarázatba kicsit belebonyolódtam, mert nehéz volt ám hirtelen azt körülírni, ami nekem természetes, de az akkori városi elit (1972) gyermekeinek abszolút ismeretlen volt. Mert mit is mondjon az ember hirtelen: milyen vastag a nyomó rúd? Na, hagyjuk…
Visszatérve a névadásomhoz, mennyivel többet lehetett rakni a vendégoldalas szekérre, mint arra, amelyiken nem volt ilyen toldás. Ugyanígy van a honlappal: mennyivel több és értékesebb rakomány fér el rajta/benne, mintha egyedül én raknám tele irodalmi irományaimmal;) Nem ám csak Csorba Győző, nem ám csak irodalom, ahogyan azt néhány kritikusom (és a Csorba Társaságot és a honlapot kritizáló) emlegeti, hanem az volna jó, ha más művészetek, alkotók, szakírók is megjelennének az oldalakon. (Nem mintha eleddig csak Csorba lett volna…)

Hát, akkor változzunk! Kívánom, hogy „vendégoldalakkal” ellátott „szekeremen” találja meg minden látogató a neki tetsző alkotókat, műveket, írásokat. Erre pedig biztosíték lehet a két vendégszerkesztő (mert hiszen a téma kiválasztása és szöveg az utolsó betűig rájuk van bízva, én csak az internetes feltöltéssel, formával bíbelődöm) dr. Aknai Tamás, és a Társaság elnöke, dr. Nagy Imre. A Vendég oldal fülre kattintva az ő nevük jelenik meg, a névre kattintva pedig az általuk írt tartalmak. Jelenleg még csak dr. Aknai Tamásnál érthető el tartalom, ha a nyári megfázás (influenza?) enyhül, dr. Nagy Imre első írása(i) jövő hét végén lesznek elérhetők. Aknai Tamás első bejegyzését idemásolom:

Dr. Nagy Imrével is megbeszéltem a vendégoldal kérdését és nagy örömömre ő is vállalta a szereplést. Most még nem árulom el, mi lesz a tartalma az ő bejegyzéseinek, legyen meglepetés! Neve, akárcsak Aknai Tamásé biztosíték a minőségre. Kérem, hogy a Csorba honlapon jártukban-keltükben, kattintsanak rá a reményeim szerint rendszeresen bővülő Vendégoldalra.

Köszönöm – immár a társszerzők nevében is – a kattintásokat!