Versajánló

Ars poeticám? Ha a költészetnek még egyáltalában van létjoga (szerintem nagyon is van), az ma nem lehet más, mint az élet, a világ szüntelen és minden eddiginél makacsabb humanizálása. Nemcsak közvetlenül a technikai fejlődésről van szó, ami az élettelen szerkezetek felé terelte az ember figyelmét, hanem arról is, hogy a technikai fejlődés soha nem sejtett pusztító erőket szabadított fel s roppant kísértést a sötét indulatok: a hatalomvágy, az önzés, a kapzsiság kiélésére.
A humanizálás ma nem csupán emberiesítés, emberhez-alkalmazás, hanem az ember-ideál, a morális-ember szolgálata is, jobban, mint bármikor. Verseimmel ebben szeretnék segíteni.
A törvényt, a dolgok és jelenségek lényegét igyekszem megragadni és kimondani, tízes találatokra törekszem, tehát szűkszavúságra. Irtózom a bőbeszédűségtől, a mellébeszéléstől, szeretem a zenét a versben, de nem azonosítom a tankönyvek s olykor a nyelvészek igénytelenségével: a ritmus, jó esetben a szótestek, a hangok valamiféle muzsikájával. A zene számomra sokkal mélyebb és összetettebb jelenség: legalább akkora szerepe van benne a szavak és mondatok „árnyékának”, gondolati, fogalmi, hangulati tartalmának és kisugárzásának, mint az érzékszervekkel közvetlenül felfogható megjelenésüknek.
Híve vagyok a költészet demokratizmusának, de nem a pökhendi műveletlenség kiszolgálásának, hanem annak, hogy aki fárad érte és akarja, aki hajlandó szellemi és érzelmi erőfeszítésre, az kapja is meg jutalmát: a műalkotás élvezésének örömét.

Csorba Győző Rádió – Költők albuma, bevezető

Kötetek

Archive: aug 2018

A Csorba Győző Társaság 154. hírlevele

Csak találomra − ahogyan gyakran szoktam − levettem Csorba hagyatékából egy folyóiratot a polcról. A Kortárs 1976 márciusi száma volt. Két Csorba verset találtam benne, a Bolond cifrázgatás és a Közös című verseket, melyek a Kortárs-szám 408. oldalán olvashatók. Látszólag nem különös esemény. Ám… Tovább

A Csorba Győző Társaság 153. hírlevele

Köszöntöm kedves olvasóimat. A nyár még nem múlt el, de az én nyaramnak lassan vége. Elmentek az unokák, az “öregnek” marad a honlap, meg az utált, csakis Csorba kedvéért látogatott egyre falsabb fészbuk (false face book nélkül). A második félévet jó hírekkel kezdem. 1. Remélem,… Tovább