Nem véletlenül adtam „kétfenekű” címet az új „fülnek”: a vendégoldal a Magyar nyelv értelmező szótára szerint:
„vendégoldal [g-o] főnév (népies) A szekér két oldalára erősített, nála hosszabb, erős, vastag rúd v. gerenda a kévével, szalmával, szálas takarmánnyal megterhelt szekér rakodó területének növelésére. Vendégoldalt köt fel. Vendégoldallal rakodik.  Nem ül kevélyebben a huszár a lovon, Mint az a kisbéres a vendégoldalon. (Petőfi Sándor) Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán. (Arany János) vendégoldalas; vendégoldalú.”

Én azonban természetesen a „vendég oldala” értelmében használom a szót, de sok emlék eszembe jut róla, amelyek segíthetnek a névadás értelmezésében. Először gyerekkorom „vendégoldalas” szekerei, aztán meg például az első gyakorló órám a pécsi József Attila utcai Általános Iskolában: Arany János Toldi, az  Első ének elemzése. A vendégoldallal ott meggyűlt a bajom – ahogyan persze a nyomórúddal és a legénytollal… meg a többi régies – a mostanában mindent átírók, „modernizálók” szerint avítt – szavakkal is. (Persze, hiszen a mostani diáknak szavak, sőt mondatok helyett elég az emodzsi, vagy ha angolosan jobban tetszik emoji. Hogy a szókincsük lassan már 100 szó lesz? Na és? – kérdezhetem nagy klasszikusunkat idézve.) A városi (elit)iskola tanulóinak el kellett magyaráznom, melyik, régi szó mit jelent, micsoda és a magyarázatba kicsit belebonyolódtam, mert nehéz volt ám hirtelen azt körülírni, ami nekem természetes, de az akkori városi elit gyermekeinek abszolút ismeretlen volt. Mert mit is mondjon az ember hirtelen: milyen vastag a nyomó rúd? Na, hagyjuk… 

„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.”

No, meg a bevezető Ilosvai idézet:

„,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,
Buda felé azzal utat mutatja vala.‘”

De visszatérve a névadásomhoz, mennyivel többet lehetett rakni a vendégoldalas szekérre, mint arra, amelyiken nem volt ilyen toldás. Ugyanígy van a honlappal: mennyivel több és értékesebb rakomány fér el rajta/benne, mintha egyedül én raknám tele irodalmi  irományaimmal.;) Nem ám csak Csorba Győző, nem ám csak irodalom, ahogyan azt néhány kritikusom (és a Csorba Társaságot és a honlapot kritizálók) emlegeti, hanem az volna jó, ha más művészetek, alkotók, szakírók is megjelennének az oldalakon. (Nem mintha eleddig nem lett volna más, mint Csorba…) Lassan változtatok, óvatosan, de, íme, most megteszem – „nagyban”.

Kívánom, „vendégoldalakkal” ellátott „szekeremen” találja meg minden látogató a neki tetsző alkotókat, műveket, írásokat.

Lássuk a medvét! Jöjjön az első fecske, kedves barátom, Aknai Tamás professzor írása, aki meghagyta, ő „csak” Aknai Tamás. Majd az informatikussal igazíttatom az almenüt, nekem nem sikerült a javítás.

[Minden pontosan úgy történt, ahogyan Aknai Tamás leírta részletes, de engem túlzóan előtérbe állító bevezetőjében. Mert a lényeg a szereplő vendégeken van. Rendkívül nagy öröm volt számomra, hogy Aknai Tamás első szóra vállalta a vendégszerkesztői közreműködést. Nagyon köszönöm, azt pedig különösen, hogy már meg is kaptam első, egy különös, érdekes és sokoldalú művész világába (el)kalauzoló kiváló írását. Dechandt Antalról itt (is) olvashat az interneten.]