1. Mai ajánlat, mivel megint nem megy a letöltő, így csak „talpasan”: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél. Előadja Jámbor József. Vers mindenkinek.
A másik vers mára (legyen ez Berzsenyi nap;) Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenesaljától. Vers mindenkinek.
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (A címlista itt megtekinthető. 176 cím; 2025. 06. 01.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Mai vers Csorba válogatásomból:

EGY TÁVOLI ROKON TEMETÉSÉN
MEGLÁTOGATOM BÁTYÁM SÍRJÁT

Itt temettük hozzád egész közel.
Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán
sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük.
Ő is csak ötvenhárom évet élt.

Jó volna, hogyha fölkeresnéd:
friss híreket kapnál felőlünk.
Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig,
s mert olykor sem a lélek, sem a test
nem űzetik, azt hisszük még ma is,
hogy élni valami különleges-jó,
vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság.

Jó volna, hogyha fölkeresnéd,
segítenéd első lépéseit.
A föld felett kevéske nap sütött rád,
élet szegénye, nagy gyakorlatot
szereztél a dicső fondorlatokban:
a földalatti új világban is
nyilván hamar kiismerted magad:
mutathatnál és mondhatnál neki
néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot.

És megbeszélhetnétek közben azt is,
hogyan várjátok a következőt
e nagy familiából, és milyen
álmokkal szoktassátok rendhagyó
országotokra, hogy könnyebb legyen
válása majd.

Nos, készül már haza
a gyásznép, én is indulok.

Megjelent: Lélek és ősz. – Bp. : Magvető, 1968, majd A lélek évszakai című válogatott verseskötetben és az Összegyűjtött versekben.
Csorba szinte minden verseskötetében előfordul halottaihoz írt vers(ciklus), ez is egy közülük. Sok ilyen versben ismétlődik a kérés, a holtak segítsék majd az utánuk érkezőket az „új világba” való beilleszkedésben, vagy küldjenek jelt az élőknek, milyen ott az „élet”, mi vár ott rájuk. Csorbát „halálközeli” versei miatt is nevezték pesszimista költőnek. Pedig minden temetés, „halálvers” után leírható volna ennek a versnek az életre buzdító utolsó két sora, amellyel halott bátyjától búcsúzik:

Nos, készül már haza
a gyásznép, én is indulok.

5. Ma az Emlékezés rovatom 5. részét nem a Csorba Győző honlapról vettem, hanem – hogy megfeleljek a Csorba Társaság néhány többször elégedetlenkedő tagjának, akik nem csak Csorba dokumentumokat kérnek oldalamon – nagyobb merítéssel, az 1967-es év könyvkiadói prospektusából, melyből az év (és az évtized) teljes költői palettáját áttekinthetik. Szerintem rendkívül érdekes összeállítás. Elérhető itt. A választásban az is közrejátszott, hogy Csorba köteteit, dokumentumait rendezgettem a szuterénban – ahol kellemes idő volt a melegben is – és éppen ma bukkantam rá erre a kis füzetre. (Különben Oláh János Csorbának dedikált köteteivel „készültem”, de így azt majd jövő héten küldöm.)

Néhány szó az oldalakhoz. A borító – volt lektorom dr. Hernádi László szerint – hibás. „Mi az, hogy 67? – kérdezné ő – Az 1967. Mert mi van, ha valaki 1867-re gondol? Mert miért ne éppen a kiegyezés évére gondolna valaki a 67-et olvasva? Tessék csak szépen kiírni: 1967. Mert arról van szó, ugye?” És mennyire igaza volt/van! Isten nyugosztaljon, kedves Laci!

A második oldal József Attiláé, helyesen. De miért nem írják oda a nevét a kép alá, fölé, mellé?

A 3-4. oldal a Könyvkiadók és Terjesztők Tájékoztató Központjának előszava, a 4. oldalon pedig a kor első számúként megjelölt költőjének, Juhász Ferencnek a bevezetője olvasható. Nagyon fontos mondatokat tartalmaznak, ide is másolom mindkettőt.

Az 5-7. oldal a Szép versek 1966-os kötetének képösszeállítása az összes magyar költőről, akik 1966-ban olyan verseket tettek közzé, amelyeket a kötet szerkesztői beválogatásra alkalmasnak találtak. Tehát a legjobbakat – valószínű. Érdekessége, hogy Bertók László, ki aztán a Szép versek kötetek állandó szereplője lesz, itt még nem található meg. Fiatal, még önálló kötete sincs, 1964-ben jelent meg Makay Idával és Galambosi László közös kötete a Lengő fényhidak. (Versek; Jelenkor–Magvető, Pécs–Bp., 1964) Önálló kötete majd csak 1972-ben jelenik meg, a Fák felvonulása. Pécsiként Csorba mellett Pákolitz István szerepel a kötetben.

A 6. oldalról kiemeltem Csorba portréját.

A 7 oldal a portrék folytatása, innen Kiss Tamás pécsi könyvtáros barátom kedvéért kiemeltem Kiss Tamás költő portréját, aki Debrecenben élt és alkotott, pécsi névrokonánál jóval idősebb volt és Tomi kedves anekdotát mesélt vele kapcsolatban.

Aztán Petőfi Sándor és Arany János következnek, tessenek elolvasni az ars poeticának is nevezhető verseket.

Érdekesség a katalógusból: az alább látható kép jobb oldalának alján a Dunántúl doboz további újdonságokról ad hírt.

A Dunántúl költői a bemutatóból:

No, itt már több ismerőst találhatunk (Bertók Lászlót is!), tessék válogatni. Ha netán valakit nem ismernének, keressenek rá az interneten.
A Dunántúl című kötetet itt ismertettem a honlapon. Hogy ne kelljen kattintani, idemásolom:

„A Dunántúl című kötet leírása:
Dunántúl / [szerk. Pákolitz István és Tüskés Tibor]. – Pécs : Jelenkor-Magvető, 1967. – [XI], 222 p. ; 19 cm. – A kötetben Csorba Győző fotója, önéletrajza (p. IV.) és versei: Ars poetica, A testemhez, Följegyzés, A nyugtalanság dicsérete, Nosztalgia, Vers a „Naplórészletek”-ből, Testi Háború, Ajándék I-IV. (p. 76–88.). – Kötött. – Jó állapotban. – Tiszteletpéldány. A kötet fotói és a benne szereplő írók rövid életrajzai, valamint a kötetben közölt Csorba-versek a kötet részletes képes bemutatása megtekinthető itt, ajánlom figyelmükbe.
Csorba bemutatkozása a kötetben:

Két, külsőleg is szép alkotó az oldalról. A férfiak Makay Idáról, a hölgyek Csorba Győzőről álmodoztak.

Pákolitz István bökverse Makay (dana)Idáról, a 2. kép alatt:

Danaida

Csókdosó kedvű új Dana-Ida,
hattyúba ojtott énekes liba;
amphorájának terebély lika:
elfoly a Léthe vize, s ez hiba;
hejába friss a Pilincka-forrás,
és jába tölti korsaját folyvást:
üres a pitli, szomját nem oltja,
– és nem a könnyét, verseit ontja;
költő-kanik közt egyetlen Diva,
leszázalékolt Kosztolányika;
véméndi korhadt kopjafa alatt
kitartóan vár egy vérmes Gu//narat.
(Makay Ida, 2011.)

A Dunántúl antológia költőinek bemutatása után a Költészet napjára kiadott verseskötetek szerzőinek verseiből kapunk szemlét. A közlések sorrendje esetleges, szinte követeli a teljes megtekintést, én ezért (is) megpróbálom az összes oldalt bemutatni. Nagyon érdekes válogatás, az irodalompolitikai (érdekes, ezt a szót a gép apartheidpolitikára javította, még szerencse, hogy újra átnéztem a szöveget:) megfontolások mellett a művész és a mű értékei is szerepet játszanak a kiválasztásban. Több évtized költői ismerhetők meg az oldalakról, képekről:

Az Alföld (nem a folyóirat!) szerzői következnek, majd Tóth Árpád és József Attila (utóbbinál a kor követelményeinek megfelelően az Irodalom és szocializmus című kötet), Gyóni Géza (Csak egy éjszakára), Benjámin László, Heltai Jenő, Lesznai Anna, Falu Tamás, Galambosi László, Horgas Béla, Bihari Sándor, Tiszatáj (nem a folyóirat) szerzői. Itt képek nincsenek, utána pedig versfordítások következnek: Voznyeszenszkij: Óza, Catullus, Iliász, Odüsszeia, Puskin versek, aztán Orbán Ottó, Kónya Lajos, Pál József, Nyerges András versei következnek, végül a Költészet napi kiadványok felsorolása kerül sorra.

Köszönöm kitartó figyelmüket. Vigyázzanak magukra a hol forró, hol viharos, változékony időben!