1. Ma sikerült a letöltés, így a Csorba youtube-csatornáról jelentkezem, egyszerre két Babits verssel. Egyik vidám, játékos, másik komoly, időszerű. De én a második vers végén – a költővel ellentétben – nem lennék bizakodó.
(„Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb…”)
Babits Mihály: Mozgófénykép. Előadja Csőre Gábor.
Babits Mihály: Áldás a magyarra. Előadja Rubold Ödön.
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája itt megtekinthető. (181 cím; 2025. 07. 12.)
Kövesse figyelemmel a Csorba Győző honlapot, mert néha, amikor nem működik a letöltés, a blogok első pontjában a youtube-ról ajánlok verseket, nem Csorba youtube csatornájáról! (Az első pontban mindig jelzem, hol lehet elérni a klipet.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a honlapra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a youtube oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers ajánlatomból:

EL KELL VISELNEM

Idén is volt tavasz,
békételen
s nyár, vígan termő és teremni kénytelen,
órák, percek, méltók túlélni az
időt, vagy másképp, hogyha élve nem,
maradni meg.

Mit tudtam tenni értük?
Láttam csodáik,
mégis ritkán jutván odáig,
hogy burkot is vonjak körébük,
s őrizzem őket épségben sokáig
mindenkinek.

Kevés vagyok a zúgó
időt torlasztani,
kevés az elmúlást múlasztani:
nincs rajtam át kibúvó,
csak néhány apró rést tudok szakasztani
a napnak.

Különben háborogva
és tehetetlen
el kell viselnem,
hogy lökjön sárba és mocsokba
derűt, zöldet kérlelhetetlen
az ősz.

Megjelent: Lélek és ősz. Bp. : Magvető, 1968; A lélek évszakai. Bp. : Magvető, 1970; Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető, 1978

Csorba verscímei is kifejezik, hogy a költő, aki folyamatosan az idő múlását figyelte, életének idejét, élete „évszakait” a kertje évszakival hasonlította, s mindig harcolt az elmúlással: szerette volna megakasztani kertje és saját életének múlását is. Aztán szomorúan észlelte, hogy semmire sem megy, mert a harcot kertje és ő is elveszíti:

Kevés vagyok a zúgó
időt torlasztani,
kevés az elmúlást múlasztani:
nincs rajtam át kibúvó,
csak néhány apró rést tudok szakasztani
a napnak.

5. Aki azt gondolja, keveset dolgozom a nyári napokban, annak jelzem, csendben egy majd 400 oldalas elektronikus dokumentum összeállításán munkálkodik – számítógépes segítségemmel – Nagy Imre professzor. Ez lesz majd a Csorba vendégoldal „nagy dobása”;). Ha lesz, mert talán egy nyomtatott könyvet is „megérne” az internetes megjelenés helyett. (Mellett?) Jelzem, a célegyenes felé haladunk és a professzor engedélyével hamarosan előzetest is adhatok a műből.

6. Kiss Zoltán könyvtáros kollégámat is elérte a kor (kór?). Nyugdíjas lesz. Sajnálom, a másik Kiss kollégával, jóbarátommal Kiss Tamással együtt sokat segített nekem mindenféle könyvtári keresésben. Zoltán most levelet küldött melléklettel. Engedelmével (vagy anélkül, hiszen a levélben nincsen államtitok;) másolom a levél egy részét és a két mellékletet.

A levél: „Dobálom a levelezésemet, készülök a nyugdíjas koromra, amikor már nem lesz ez a „hivatalos” levelezési címem. Ezt az alábbi levelet újra küldöm, mert filologice fontosnak gondolom, és nem találtam a honlapon. Persze lehet, hogy rosszul kerestem. És már nem tudom, hol az „eredetije”, vagy tán eljöttél érte… Mindegy, küldöm újra, ne vesszen el.” És a második rész:

„Ez most más. Könyvkupacban találtuk ezt a gépiratot. A megjelent vershez képest MÁS néhány sora. [Valóban más a megjelent szöveg néhány sora, ellenőrizhető az Összegyűjtött versekben. P. L.] Itt küldöm szkennelve, az eredetije a Helyismeretiben vár téged, ha köll:))”

Kedves Zoli, köszönöm, közzé is teszem. A kézirat már „járt nálam”, itt közöltem először, az 5. pontban, a képek után. (A blogban írt magyarázatom fontos a megértéshez, érdemes elolvasni.)

Kislányomnak. A 345. Csorba blog melléklete

A hátoldalon Várkonyi Nándornak, a Sorsunk főszerkesztőjének jegyzete olvasható. („Nagy téma, nagy dolog így összefogni„) a kéziratot Csorba adta Várkonyinak megjelentetésre.

Csorba Győző és három kislánya egyszerre, szeretett édesanyjukkal, Margitka-Ancikával. (Úgy gondolom, a vers írásának idején még egyik sem született meg.)

Ha már filológia: a vers csak az Összegyűjtött versekben jelent meg, a Szó ünnepe kötetcím alatt (Bp. : Magvető, 1959), az Apák anyák istenek című ciklus versei közé válogatva. (Az Összegyűjtött versekben Csorba a műveket az 1978-ig megjelent kötetek címei, cikluscímei alatt gyűjtötte sorba.) Nem csak a Kislányomnak címűt, még 24 más verset is, amelyek születésük időrendjében a Szó ünnepe című kötetbe sorolhatók, csak az Összegyűjtött versekben (Bp. : Magvető, 1978) jelentetett meg a költő, a Szó ünnepe kötetcím alatt.

Valószínű, 1959 és 1965, a Szó ünnepe és Séta és meditáció című kötetek megjelentetése között írhatta ezeket a verseket, vagy valamiért a Szó ünnepéből kihagyta őket Csorba, aki a „hallgatás évei” alatt, jobbára csak versfordításokat jelentetett meg.

Azt nem tudom, végül a Sorsunkban megjelent-e a vers, kérem kedves könyvtáros ismerőseimet, aki tudja, ellenőrizze az Arcanum adatbázisban. (Zoli, te tudod-e? Nyújtsd a kisujjadat a karodat akarják;)

Kedves Zoli, köszönöm – nyugdíjazásod ellenére remélem – nem utolsó jelentkezésedet.

Mára ennyit, kicsit fáradt vagyok, délelőtt a kertben dolgozgattam és a múlt napokban is sokat tettem-vettem. (Nem panasz, örülök, hogy még tudok mozogni;)

Köszönöm figyelmüket.