1. Ezen a hétvégén is két új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Mindkét videón Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben című versét hallgathatják meg. Érdekes Gáspár Sándor és Darvas Iván előadásának összehasonlítása. Különös dolog megfigyelni a két felvétel technikájának minőségi különbségét is: a hang még megfelelő a régebbi felvételen is, de a képi megjelenítése sokkal gyengébb. Persze utóbbi esetben mindez mitsem von le a vers és az előadás – Darvas Iván – minőségéből. Ahogyan a magyarkurir.hu oldalon írják: „Aki egyszer hallotta, sose felejti el ezt a verset. Ott marad a fejben, a lélekben a dallama, a zengése; valamiféle zsongás, erős atmoszféra, amit képes felidézni bármely sorának egy foszlánya. És minden tavasszal megszólal…” Remélem, a most beköszöntött őszt feledtetik a tavaszi zsongás hangjai…
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. (Mint pl. most.) Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers a válogatásomból:

5. A Corvina könyvkiadó, betartva ígéretét, kiadta az Egy testben két szív című Versek és mesék várandósságról, szülésről és szülőségről alcímű válogatást. A kiadó betartotta ígéretét. A Csorba négy versét is tartalmazó kötetből a három jogutódnak egy-egy példányt küldött, amelyeket tegnap vettem át feleségemmel, Csorba Noémivel, az egyik jogutóddal a pécsi Árkádban lévő Líra-Móra Könyvesboltban. A bemutató pdf-összeállításból, amely itt megtekinthető, minden kiderül a kötetről, amelynek tartalomjegyzék részéből az is érzékelhető, mekkora munkát vállalt a két szerkesztő, a versekért felelős Szabó T. Anna és a meséket válogató Csóka Judit. Köszönet a tartalmilag és kötészetileg is nagyon szép könyvért a szerkesztőknek és a kiadónak is. Mindenkinek erősen ajánlani tudom, minden szívet megérinthet.
Néhány kép mutatóba:

 
A kötetben olvasható Csorba-versek mindegyike a költő filozofikus-melankolikus oldalát mutatja. Mind a négy – Apák, anyák, istenek, Kislányomnak, Miért? miért? miért és A gyermekemhez című olvasható az összeállításban is. (12-15. oldal.) Mind a négy nagy vers főként a gyermeknemzés-vállalás-gondozás nehézségét mutatja be. A gyermekemhez című vers – először A híd panasza című kötetben jelent meg, 1943-ban –  külön érdekessége, hogy azt a fiatal Csorba írta, jóval azelőtt hogy megházasodott, vagy a lányai megszülettek volna.  Bár 1943-ban nyilván elgondolkodhatott már a házasságon, hiszen a költő Margitkának akkor már erősen udvarolt, mondhatni, lehorgonyzott gyermekei jövendőbeli anyjánál.
A Kislányomnak című vers minden szülő számára alapvetően fontos kérdését – mondhatom, naponta többször – magam is fölteszem magamnak.

KISLÁNYOMNAK

Lassacskán ül már egyedül, még támogatni kell.
Feje előre-hátra ing, mint aki igenel,
s görbe a háta is kicsit. Kezd övé lenni a világ:
előbb magát hódítja meg, aztán minket és a szobát.
Percekig nézi ujjait, közelebb, messzebb emeli,
nagyot rúg, hasra fordul, a kocsija oldalát veri,
próbálja hangját, gőgicsél, ránk bámul hosszan és nevet,
s markolja, ha elérheti, a filodendron-levelet.
Miért jött és mivégre jött? – ki tudna válaszolni rá?
És mire jött? – izgalmasabb kérdés mindannyinál.
Forog a föld, mint tette rég, az álló nap körül kereng,
de őrültek, mint soha még, a föld szinén az emberek:
fegyvert kovácsol valahány, buktató csapdát, árkot ás,
civódik, hogy melyik felén helyes feltörni a tojást.
Ó, mire jött? A béke is veszélyekkel teli,
a testet-lelket légió gonosz kerülgeti.
Ó, mire jött, mily sorsra jött, hány tavaszt ér vajon?
Tárul-e elé életét megoldó alkalom,
vagy bajmolódik kínosan, s csüggesztve homlokát
az évek kásahegyein úgy rágja át magát,
mint a mesék vándorfia, vagy zivatar lepi,
emberi vihar, s lágy husát cafattá tépkedi,
s nem is sokára? Istenem, sietni kell nagyon:
lelkébe még építhető egy belső oltalom:
emlékek bástya-rendszere, hol elrejtőzhetik,
ha így vagy úgy vagy bármiképp külső sötétre vettetik. –

Kezd övé lenni a világ, lassan mi is övé leszünk,
és ami körülötte van. Ha öltözünk s öltöztetünk,
sokat segítünk rajta majd, ki nagy munkába fog,
ki élni készül most, midőn nincs iszonyúbb dolog.

S nyilván nem lehetett már beválogatni a Miért? miért?, miért?, A gyermekemhez, meg a Kislányomnak című versek mellé még a Mit mondhatok címűt is.

MIT MONDHATOK?

Szemük, fülük, agyuk egyre nyílik:
ismerkednek rendre a világgal,
az élettel ismerkednek egyre.
Nyelvemen a szavak már remegnek:
hogy fogom majd segíteni őket?
Hagyjam-e, hogy saját káruk révén
tanulják meg az emberi leckét.
Ködösítsek, szőjek-e meséket,
mondjam-e, hogy ami szép: igaz csak,
s ami nem szép: véletlen kisiklás?
Vagy ridegmód magyarázzam meg, hogy
fogak, körmök párbaja az élet,
s por, esetlegesség a világ is?
Szégyen, szégyen pirítja az arcom:
így teszek, vagy úgy teszek, akárhogy,
mert tudom: ha ködön át, ha nyiltan
meglátják, meghallják, vagy megértik
hova jöttek, s mire jöttek, akkor
megkérdik majd tőlem: mért akartam,
s hogy mi célja mindennek? S ugyan mit
mondhatok majd mást bocsánatkérő
dadogásnál, s mit mutathatok majd
más vigaszt, mint két szemet, amelyben
szüntelen szomorúság tanyázik.

Mert tényleg én is mit mondhattam, mit mondhatok gyermekeimnek:

Szégyen, szégyen pirítja az arcom:
így teszek, vagy úgy teszek, akárhogy,
mert tudom: ha ködön át, ha nyiltan
meglátják, meghallják, vagy megértik
hova jöttek, s mire jöttek, akkor
megkérdik majd tőlem: mért akartam,
s hogy mi célja mindennek? S ugyan mit
mondhatok majd mást bocsánatkérő
dadogásnál, s mit mutathatok majd
más vigaszt, mint két szemet, amelyben
szüntelen szomorúság tanyázik.

Szeretném oldani a komor hangulatot Csorba másféle gyerekverseivel, ezért bemásolom ide Csorba vidámabb hangvételű verseit összefoglaló honlapoldalnak a linkjét. Ajánlom, kattintsanak a címre, ott kedves gyerekverseket találnak.

6. Végül, hogy teljes legyen a föloldás, idemásolok egy váratlanul felbukkant, Csorba verset idéző keresztrejtvényt. Feleségem barátnője hozta ajándékba a lapot, ő vette észre benne a keresztrejtvényt. Én egy megfejtetlen példányt kaptam tőle, aki akarja, megfejtheti. (A keresztrejtvény jobban látható pdf-változata itt elérhető.)

Hogyan kerül a csizma az asztalra, ill. melyik a kettő közül a csizma azt az önök megítélésére bízom. Szerintem is-is: nyilván a Csorba vers csizma a Nők lapja asztalán, a Nők lapja és a Korda-Balázs kettős meg a honlap asztalán. De én nagyon örülök, hogy Csorbát a Nők lapjában is megismerhetik, ráadásul némi gondolkodás után, ezért köszönet jár „Ildi néninek”, hogy felfedezte, elhozta, és persze a Nők Lapjának is, hogy közölte.

Csorba fotója a keresztrejtvényből kinagyítva. (Sajnos, az eredetit egyelőre nem sikerült megtalálnom. Ha meglesz, közölni fogom.)

7. A 241. blog a Társaság temetőbeli sírlátogatásairól tartalmazott beszámolót. Ezt is írtam abban: „A hosszú toporgás (mert nem sokat mentünk, inkább csak álldogáltunk a melegben) itt [Takács Gyula sírjánál. P. L.] ért véget. A jelenlevők korára és kórságaira való tekintettel nem mentünk el Várkonyi Nándor sírjához. Kedves Kende Kata és utódai talán megbocsátják nekünk a mulasztást. Amint megyek újra, saját kezűleg fogom letenni Várkonyi Nándor sírjára az emlékezés szegfűjét.” Nos, ígéret szép szó, tegnap, kihasználva az utolsó(?) szép őszi napot, elmentünk feleségemmel, Csorba Noémivel (akinek több személyes találkozásról is van emléke a „kedves bácsival”) Várkonyi Nándor sírjához, s ott letettem a szeptemberben elmaradt szegfűt a tudós könyvtáros sírjára. A képen a betörőképű és kissé „szakadt” alak én volnék, amint éppen beigazítom (és nem ellopom;) a tartóba a virágot. Isten nyugosztalja békében Várkonyi Nándort.

Csorba Győző sírjától balra található egy síremlék. Gondozott, de nagyon régi, kopott felirattal. Én régóta kíváncsi voltam rá, de soha nem tudtam elolvasni, kié lehetett a sír, a temetőlátogatáskor is mindenki csak találgatott. A tegnapi látogatáskor örömmel láttuk felségemmel, hogy a régi síremléket, meghagyva az eredeti formát, teljesen felújították. A sírban vitéz dr. Matheovits Ferenc és felesége, Tóth Gizella pihen. Dr. Matheovits Ferenc a szocialista-kommunista időszak üldözött, fontos kereszténydemokrata politikusa volt, de fontos szereplője volt a rendszerváltozás utáni pártszerveződéseknek is:

„1956. szeptember 23-án szabadult és a forradalom idején részt vett a DNP újraalakításában, őt nevezték ki országos főtitkárnak. Ezt követően 1957 július és 1958 augusztus között internálták a forradalom idején véghezvitt cselekedeti miatt, Kistarcsán és Tökölön őrizetben tartották, 1960-ig rendőri felügyelet alatt állt. Szabadulása után segédmunkásként, majd üzemgazdászként dolgozott, de 1964. január 6-án ismét letartóztatták összeesküvés szervezésének vádjával. A Legfelsőbb Bíróság 10 évnyi fogházra ítélte, amely büntetés teljesen ki is töltötte. 1974. január 6-ai szabadulását követően alkalmi munkákból élt, nyugdíjat nem kapott és útlevélért sem folyamodhatott, mivel a börtönbüntetések miatt elveszítette munkaviszonyát. Csak évekkel később, 1987-ben mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól. 1989. december 4-én semmissé nyilvánították 1964-es ítéletét.
A rendszerváltás után
1989. márciusában Keresztes Sándorral és Ugrin Józseffel együtt részt vett a részt  vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjáalakításában, amelynek országos intézőbizottsági tagja lett. December 1- én az ő jelenlétében avatták fel az első Mindszenty szobrot az országban. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége Baranya megyei örökös tiszteletbeli elnöke volt. 1991-ben a KDNP Barankovics-emlékéremmel ismerte el politikai tevékenységét, Pécs város díszpolgárainak sorába vette fel illetve emléktáblát avattak tiszteletére.” (In: Matheovits Ferenc.)

Emlékét Pécsett a Hársfa utcából nyíló Matheovits Ferenc út is őrzi. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az utat a Derűs köz keresztezi és a kereszteződés után az út zsákutca lesz. Isten nyugosztalja a második feleségével, Tóth Gizellával közös sírban pihenő hányatott sorsú, tiszta lelkű politikust(!) a felújított sírkő alatt is. (Matheovits Ferenc első felesége Tabajdi Ivánka meghalt, Tóth Gizella a Mecseki Kultúrpark pénzügyi főelőadója volt.)

Köszönöm kitartó figyelmüket.