Ezen a hétvégén is két új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Mindkét videón Arany János A tölgyek alatt című versét mutatom be. Az egyiken Básti Lajos, a másikon Sinkovits Imre mondja a verset. Zseniális szerző, két egészen kiváló színész, két nagyszerű előadás.
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. (Mint pl. most.) Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers a válogatásomból:

BÖLCSESSÉG-ÓHAJTÁS

Én tudom hogy mi lesz a fával
a fa nem hogy mi lesz magával

én tudom sorsát a madárnak
ő nem rövid múltát a nyárnak

s hogy a bogár meg hogy a lepke…
(Szemem alásuhan a kertre)

Én tudom… mégis de szeretném
bölcsességük ha elvehetném!

Bölcsesség óhajtás.  Előadja Kun Vilmos. Videófelvétel.

Megjelent A világ küszöbei című kötetben. (Bp. : Magvető Könyvkiadó, 1981.) A lassan bölccsé korosodó költő rossz kedvét itt már nem az ifjúkori depresszió okozza, hanem megélt 65 évének tapasztalata a világról. A példát megint a kertjéről veszi – Szemem alásuhan a kertre – és a kert állatainak, növényeinek bölcsességét dicséri. Csakhogy az ő bölcsességük nem igazi bölcsesség, hiszen nem tudják, mi lesz a sorsuk, mert egyedül az ember képes sorsát – a végső pusztulást – előre látni. Csorba tudja, hogy hiába kívánja a kerti világ bölcsességét: azt soha nem érheti el, mert ahhoz a „‘bölcsességhez” a tudását kellene elveszíteni. Azért türelmes a költő kertjének élővilága, mint a levágásra kísért tehéncsorda, mert őket nem mardossa folyton titok, amint Csorba írja G. P. után című versében.

Mert most már biztosan tudod:
mire jutunk – Találj ki valamit
segíts – nyilván tisztulna itt
a folyton mardosó titok”

S azt is tudta a költő, hogy „rossz választ” is kaphat a titok megoldására. Erre is fölkészülve írja:

S ha semmi nincs: se Úr se te
hát mi marad? szám lebiggyesztenem
s nevetnem cifra vesztemen
leköpnöm szép hitem vele

De azért titok folyton mardossa…

Az 1988-ban írt vers a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg, itt. A vershez írt jegyzetem megmagyarázza kihez szól a könyörgés: Jegyzet a versesfüzet előző oldalán: „Galsai Pongrác meghalt. 1988. ápr. 22-én reggel 8 órakor. Ugyanezen a napon reggel ¾8-kor lett rosszul. A hét elején 3 napig Bécsben volt, s jókedvűen tért haza. Márta (a felesége) meg akarta kérdezni kezelőorvosát, elutazhat-e, Pongrác nem engedte. Szegény, szegény, szegény! Margitka is én is nagyon szerettük. Intenzív kórházi kezelése után beszéltem Vele utoljára kb. márc. 25–30 körül. Isten veled, drága Gráci!”; Galsai Pongrác (1927–1988), író, szerkesztő, Cs. Gy. egyik legjobb barátja. Aláhúzások a jegyzetben. Az utolsó mondat a többi írástól külön, a lap jobb oldalán, felülről lefelé olvasható. A jegyzet az egész oldalt elfoglalja, átlósan, a jobb felső sarokból indulva, igen nagy, szépen formált betűkkel írta – szinte rajzolta – a költő. Margitka: Cs. Gy. felesége, Velényi Margit.”)

5. Kisunokám örül a könyveknek. Én ennek, most még, visszafogottan örülök, ugyanis ő az örömét néha úgy fejezi ki, hogy amelyik sort eléri, lepakolja, eldönti. Én meg utána visszarámolom. Közben persze nézegetem a könyveket. Ma kiválasztottam néhányat a földre kerültek közül, ezeket ismertetem most.

Először tényszerűen. (Bővebb – könyvtári – leírások majd a részletes ismertetéseknél.)

1. Basch Lóránt: Adalék az Ady-Babits kérdéshez. 1964. Dedikált.

2. Dunántúl, V. évf. 3. sz. (1956. 17. sz.)

3. Hubay Miklós: Nemzeti színjátszás. Drámai magyarság. 1941

4. Kosztolányi Dezső: Négy fal között. 3. kiad. Száz számozott dedikált példányból az 51. sorszámú.

5. Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika. 1981. Dedikált.

6. Rába György: Az Úr vadászata. Versek. 1944-1945. Dedikált.

7. Sachs, Hans: A diák és az ördög. Ford. Csányi László. 1960. A fordító dedikálásával.)

8. Weöres Sándor: Áthallások. 1976. Dedikált.

9. Weöres Sándor: Bolond Istók. 1942. Dedikált.

Ma, hogy gyorsabban befejezhessem a blogot, csak az egyik Weöres könyvet ismertetem. (Leírása a Csorba hagyaték katalógusából.) A kötet rendkívül érdekes, mondhatni különös verseket tartalmaz.

Weöres Sándor: Áthallások. – Bp. : Szépirod. Könyvk., 1976. – 81 p. ; 23 cm. – (Mikrokozmosz füzetek). – ISBN 963 15 0539 fűzött. – Weöres Sándor egy titkosírásra hasonlító illusztrációjával. – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek régi szeretettel W. Sanyi Bpest 1976. V.” – A dedikálás fölött egy sor látható a Weöres rajzhoz hasonló rejtjeles betűkkel. – Jó állapotban. – Magyar irodalom, vers.

Alább látható Weöres Csorbának szóló aláírása (ajánlása?) titkosírással. (Nagyon köszönöm, ha valaki megfejti.)

Ha megnézik az Áthallások tartalomjegyzékét, kedvet kaphatnak az egész 79. oldalas „füzet” átolvasására, amelyet nagyon ajánlok. Itt közlöm a pdf-bemutatót a kötetről.
Weöres játékos kedvét jól illusztrálja az utolsó ciklus: Egy fordítás-ankétra, hozzászólás helyett. Ideillesztem ezt az oldalt, lássuk, mi is történt itt:

Vagyis ebben az esetben valódi „áthallásról” van szó, hiszen Weöres nem ismerte az eredeti verseket, csak „áthallotta” fantáziájában azokat magyarra. Az összes „Mezzofanti fordítás” olvasható a pdf-bemutató végén. Érdemes elolvasni, Weöres zsenialitása a biztosíték rá, hogy jól fognak szórakozni. Dr. Pongrácz Elemér Mezzofanti fordításokhoz írt, a pdf-változatban is olvasható utóhangja további jó magyarázat a szerző és a versek megismeréséhez. Ajánlom ezt is figyelmükbe.
Azért az egyik „áthallást” idemásolom ízelítőnek:

Lö Liö

A magyarnál odaát
Fából van a reterát,
Délibábot ereget,
Légy csípi a feneket.

Ha megcsíp a mérges légy,
Te is nagyon mérges légy,
Pofozd meg a feneked
S agyon vágod a legyet.

Ha tudná a kisunokám, rendetlenkedése milyen jót szórakozást okozott nekem! Vajon el tudom-e magyarázni még neki?

6. Megjelent Nagy Imre professzor Úton, útfélen című, A hatvanas és hetvenes évek: emlékek, történetek alcímű sorozatának II. része a Jelenkor 2023. évi októberi számában az 1081-1092. oldalon. (I. része a július-augusztusi Jelenkor számban olvasható.) A kitűnő, szépirodalmi értékű írás a professzor személyes emlékein kívül sok fontos, hiánypótló információt tartalmaz a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar irodalom tanszékének történetéből, az 1950-es évtized utolsó és az 1960-as évtized első éveiből. Talán azért is olyan kedves nekem az írás, mert hiszen a visszaemlékezésben említett minden tanárra emlékszem: engem is ők tanítottak. Nagy Imre 1963-ban kapott diplomát, én 1968-ban kezdtem a főiskolát magyar nyelv és irodalom-történelem szakon. Öt év alatt nem sok minden változott, minden tanár kicsit öregebb lett… De erről részletesebben majd később, amikorra már a teljes visszaemlékezést szkennelem és elérhetővé teszem a blogon is.
Az írás fejezetcímei:
Péczely László irodalomórái; Egy vita hatása; Szederkényi Ervin sétálgatás közben megáll; Ulysses Tihanyban; Temesi Mihály előadásai; A kerek kút és a tilángi bikla; Egy családregény nyomában.

Örömmel ajánlom a kitűnő emlékezést mindnyájuknak. (Kisunokám keze nyomát majd a szkennelt lapon is láthatják;)

Köszönöm figyelmüket!