Most visszatérek a megszokott formához.

1. Mai ajánlatom a Csorba youtube oldalról: Krúdy Gyula: A taposó leányhoz. Előadja Mécs Károly. A mű olvasható formátuma itt található. Köszönöm dr. Sárvári Csabának, az örökifjú olvasónak, hogy fölhívta rá a figyelmemet, igazán nagy élmény volt a felfedezése. Ahogyan mondtam is neki, ez a publicisztika tulajdonképpen vers prózában, szépségét csak Arany János Családi köréhez tudom hasonlítani. A következő blogba majd azt is felveszem: desszertből egy alkalomra csak egyet;) Jut eszembe: az ántivilágban még a publicisztika is ilyen magasságokban volt.
Kérem, hallgassák meg, olvassák el, gyönyörű „szerelmes vers” egy szép lányhoz, a természethez, a szőlőtaposáshoz. Vajon korunk fiataljai közül hányan tudnák megmondani, ki volt egykor, mit csinált a taposó lány? Itt, a Donátusban, ahol 1982-ben, amikor először jártam erre, még földút és szőlők voltak mindenütt, elvétve kicsi házak, pincék, most meg inkább palotaszerű építmények, betonozott beállók, autók zavarják azt, ami a táj szépségéből megmaradt. S az autókban ülő fiatalok, gyerekek tudják-e, egyáltalán érdekli-e őket, mi volt a házuk, autóútjuk helyén, 40-50 éve? Minek is tudnák, hiszen taposó lányt már én is csak képen láttam…
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

Én gyönge lélek.
(A vers meghallgatható az oldalról a költő előadásában is.)

Én gyönge lélek, a költő előadásában.

ÉN GYÖNGE LÉLEK

Most ha jönnél idegenül kicsit tört vállal
fájós lábad miatt kicsit szabálytalan járással
s a mostani szemeddel arcoddal kezeddel

ha − mondom − idegenül és én nem volnék elég
okos és jó képzeletű hogy meglássam az út
idáig hozó szakaszát visszaidézzem
a tízegynéhány ezernyi nappalt s éjszakát
melyek koptattak zúztak deformáltak
melyekben – kockáztatva a magad
emberi rangját – akik rád bízattak
azok rangját szolgáltad és nem a
szentek pózában vagy akármilyen más
tiszteletre számító vagy esetleg
tiszteletet kikényszerítő pózban

ha − mondom − megjelennél előttem idegenül
mert valamilyen átkozott betegség
zsákba tette s ellopta volna múltam
s most kezdődnél nekem s mint amilyen vagy
előzmények nélkül −

ó gyönge lélek én

tudnék-e úgy rád nézni ahogy illet
ahogy megérdemled nagyon ezerszer is
vagy elmennék melletted érzéketlenül
tán szellő-könnyű részvéttel: „Bizony
ilyen az élet” s fürkésznék a fiatal
jóformájú üresek után kik pedig
még arra sem volnának méltók (régi dal)
még arra sem hogy saruid megoldják…

Megjelent: Simeon tűnődése (Bp. : Magvető, 1983), valamint a Csorba Győző válogatott versei (Bp. : Unikornis, 1997), a Vissza Ithakába (Bp. : Magvető, 1986) és a Ritmus, rend, zene (Pécs : Szikra Ny., 1981) című válogatott kötetekben.

A gyönyörű vers egészen profán módon erről a hírről jutott eszembe: „Így néz ki ma az ABBA egykoron meseszép Fridája” Mennyire másként mondja el Csorba az öregedést! És – sajnálatosan – mennyire igaz a konklúzió:

ó gyönge lélek én

tudnék-e úgy rád nézni ahogy illet
ahogy megérdemled nagyon ezerszer is
vagy elmennék melletted érzéketlenül
tán szellő-könnyű részvéttel: „Bizony
ilyen az élet” s fürkésznék a fiatal
jóformájú üresek után kik pedig
még arra sem volnának méltók (régi dal)
még arra sem hogy saruid megoldják…

Villon írt hasonlóan zseniálisan, de természetesen „szabadszájúbban”:

„»Ez a véged, emberi szépség!
Kéz és kar sorvad untalan;
púposra tört a vállam, és két
kiszáradt emlőm odavan,
ugyszintén csipőm, derekam.
A többi? Pfujj! Combocska már
a combom, és egész magam
vékonyka, mint egy pipaszár.«

[…]

Kora tüz korán ellobog –
Szépek voltunk, és ostobák!…
Ez a sorsotok, asszonyok.”

(Szabó Lőrinc fordítása)

Margitka és Csorba fiatalon és idősen:

Azért a fiatalkori szépség az öregkori képen is átszűrődik, tükröződik a tekintetek, a szemek tisztaságában… A sok csengő hangja ott zeng-bong-csilingel, kolompol a szemekben…

5. És akkor a fő témánkról a Csorba Társaság 2025. évi közgyűléséről. A témáról és a helyről a meghívó mindent elmond:

Az eseményről pedig szóljanak a jegyzőkönyvek, majd a következő blogban. Ezekhez csak annyit tennék hozzá: a koszorúzás és a közgyűlés is családias, kellemes hangulatban telt, pedig komoly téma volt mindegyik. A koszorúzás ünnepélyesen komoly, emlékező esemény, a közgyűlés pedig hivatalosan komoly, mégis mindenki jó élményeket elraktározva távozott a találkozó végén.

Nagy Imre a koszorúzás előtt a 109 éve született költőre emlékezve Csorba egyik karácsonyi versét – Jön az angyal – olvasta föl és mutatta be a Csorba Győző válogatott versei című kötetből, kiemelve, hogy a karácsonyfa itt „csak” mint fa jelenik meg, mert minden egyéb kép, szó ráutal a szentséges eseményre, a karácsonyfára és a születésre.

Én másik szép karácsonyi verset is ajánlanék Csorba versei közül, a Fenyőfa címűt. Ez a fa ugyan nem a szobában áll, de nyilvánvaló az utalás a karácsonyra:

Lám hull a hó
kölyök-tenyérnyi pelyhek ringanak le
több mint ötven karácsony
ötven tél életed
élete öröme szerelme
bánata rajtuk
s a csukott ablakon át
fenyőfácska fenyőfácska
ezek is gyönge ágaid közé bújnak.

És azok a fenyőfácskák tényleg ott álltak a lányszoba nagy ablaka előtt, de a karácsony a kinti fákat is domesztikálta.

A közgyűlésen hivatalosan rögzítettük dr. Nagy Imre lemondását az elnökségről, megválasztottuk új elnöknek Pintér Ábelt, a költő unokáját és újraválasztottuk alelnöknek Pintér Lászlót, elnökségi tagnak pedig dr. Sárvári Csabát. Az indoklások a közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatók.

Dr. Nagy Imre megható szavakkal gondolt vissza elnöksége tíz évére, a sok közös élményre, de még a vitákra is, melyek sosem fajultak méltatlan veszekedéssé és mindig békésen, egyetértéssel fejeződtek be. Közte és köztem is hasonlóképpen volt. Jól estek és köszönöm munkámat elismerő szavait, melyekből a baráti szeretet is érezhető volt.

A professzor útmutatóul is ezt hagyta a Társaságra: ne politizáljunk, mert az mindig veszekedést szül, amely méltatlan az irodalomhoz, mindig maradjunk meg a művészetet, irodalmat, Csorbát fürkésző úton. És még azt is: mindig a könyv volt a legfontosabb és az is marad: őrizzük a könyvet!

Kedves Tanár Úr, átpolitizált korunkban bizony nehéz ezt a tanácsot megfogadni, hiszen még a rangos nemzetközi díjak mögött is érzékelhető a politika hatása, a politika mindenüvé befurakszik, de igyekezni fogunk, hogy a humanista látásmódodat el- és befogadjuk és másokba is elültessük.

Köszönjük, tanár úr, hogy végigjártad velünk az utat, igyekeztél minket a helyes ösvényekre vezetni, hírünket vitted mindenfelé, amerre jártál és kívánunk további alkotó éveket jó erőben, egészségben.

Pintér Ábel, miután megköszönte a bizalmat, komoly és okos „székfoglalót” mondott, két fontos ígérettel: igyekszik bevonni a fiatalokat a társaság munkájába és bizony nem hagyja szó nélkül, ha a „modern”, jelenkori és fiatal aktoroknál hibát vél fölfedezni, végül fölolvasta Csorba iránymutató versét a Lámpást, melyből Társaságunk jelmondatát vettük: „Csonkulni másokért az az igazi épség”

A közgyűlés fontos döntés volt még, hogy dr. Nagy Imrét, munkája elismeréseként és hálája jeléül tiszteletbeli örökös elnökké választotta. Tudását, ismereteit ezen a látszólag csak névleges poszton is igénybe fogjuk venni, nem engedjük, hogy magunkra hagyjon minket, amint mi sem fogjuk őt felejteni, magára hagyni;)

Az összes többi tudnivalót a hamarosan internetre kerülő jegyzőkönyvek tartalmazzák.

5. Professzor Úrtól a közgyűlésen tiszteletpéldányként megkaptam legújabb kötetét, a Pannonia két arca címűt,

amelyhez ezúton is gratulálunk, s amelyről itt írtam a honlapon. Köszönöm szépen a tudós könyvet és külön a meleghangú dedikálást. A kötet részletes bemutatására a következő blogban visszatérek.

Az eredményes nap után eseményeinek gyors áttekintése után köszönöm megtisztelő figyelmüket.