Szomorú hír érkezett éppen „lapzárta” előtt: meghalt Ágh István. Nagy veszteség. Isten nyugosztalja, immár közel testvéréhez, Nagy Lászlóhoz.

És két másik hír, ezek sokkal jobbak: Jövő héten elnökünk Nagy Imre a Veszprémi Akadémiai Bizottság díját veheti át Veszprémben. Gratulálunk szeretettel. Az átadási ünnepségről a következő blogban adok részletesebb tájékoztatást.

A másik hír: örökifjú elnökünk új könyvét is hamarosan kézbe foghatjuk: Pannonia két arca – Pécsi irodalom a huszadik század első felében. A kötettel a múlt század közepéig teljessé válik Nagy Imre óriási munkájának könyvsorozata Pécs és Baranya irodalmáról. Amint megkapom, erről is részletesebb leírást adok. 

Nagy Imre: Pannonia két arca.

1. Mai ajánlat az internetről: Ágh István: Olyan messze Munkács vára. Előadja Kubik Anna.
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

ÉSZREVÉTELEK

Eltojt a tyúk. Lármázó önreklámozással leugrott a tojópadlásról.
Utána szállt egy pihe. Lassan, hintázva, könnyen, könnyedén.
A tyúk majd orrabukott. Bunkósutaság.
Az ezernyi kecsesség együtt.

*

Háromhónapos kölyökkutya. Reggel megkötötték.
Azóta szünet nélkül sír és nyugtalan.
Ha érteném.
Nyilván az emberiség őstörténetét foglalja össze.

*

Örülnek-e vajon a fák a szélnek?
A menthetetlenül némák megszólaltatójuknak?
Kifele hallgatózom. Késő este.
Hányféle hangra képes az öreg és ritkuló szilvafa is.
Bizony mondom: örülnek a fák a szélnek!

*

Szunyog a függöny mögött, motorcsónak két kilométerre.
Motorcsónak két kilométerre, szunyog a függöny mögött.
Inkább mindent a szunyogból. Így tetszés szerint abbahagyhatom.
Visszafelé életveszélyes. Mert egyszercsak nem sikerül, s való-
ságosan rámrontanak a kivédhetetlenek.

*

Az óraketyegés és a csönd.
Van zaj, hogy a csönd tiszta víz, a zaj színes folyadék. Ha
cseppekben: kicsit, ha csorogva: nagyon elszínesíti.
Az óraketyegés hüperhegyes tű, a csöndje rideg, zöngétlen
lemez. Végzetesen nem affinitivek. A csönd makacsul változatlan,
legföljebb kíméletlen peremű lyuk-seregek szakadnak rajta.
A csönd és az óraketyegés.

*

Hasonlatok, metaforák, jelképek… Az elmúlók a múlhatat-
lanoké.
S az elmúlóké? Legfeljebb másik elmúlók.
De mekkora erővel?
Végül is az ember együttlátja a világot: törvényeit, mozgását,
talán lényegét is. Hanem értelmét…?
Pedig a vándor magától is, és a honos a vándortól is azt kérdezi
a legmohóbb kiváncsisággal: Miért?
    Minden avégett történik, hogy ez a kérdés ne hangozzék el. De
ha mégis – nyomja el a fegyverzaj, a politikai csetepaté, a művészi
csinn-bumm, a sírás, a nevetés. –

*

Átkozottak az éji csöndek, a sivatag-percek, a fő-fő humorú,
gyermekien-cinikus pillanatok, amikor hangos és hangtalan,
illanó lélekrezdülés és bútorroppanás egyaránt föl tudja tenni a
kérdést, közönyösen, minden hátsó szándék nélkül, rutin-szerűen:
Miért?
    A nap romokra jön fel ilyenkor, s arra jó csak, hogy megint
jelképet kínáljon, hogy folytatódjék a titkolódzás, mellébeszélés.

*

Igazán szépen csak az anyag viselkedik már. Vita nélkül enge-
delmeskedik a törvénynek.
A törvény rangja különbözhet, de a magatartást a készség minő-
síti. A gyermek még közel van az anyag engedelmességéhez. „Ha
olyanná nem lesztek, mint a gyermekek…”

*

Vegetáriánus, habókos, jógázó vénember…
“Ostoba, aki rosszat cselekszik. A rossz cselekedetek mint a vércsék
elrepülnek, s megszaporodva térnek vissza, küldőiknek
esnek, tépik, marcangolják, pusztítják őket.”
“A jócselekedetek  galambok.  Elröpülnek és megszaporodva
térnek vissza. Küldőik fejére, vállára, kezére ülnek és turbékolnak
nekik, szárnyukkal simogatják őket.”
Vegetáriánus, habókos, jógázó vénember…

*
Nietzsche:
„Szesszel és zenével az ember magát a kultúrának és kulturá-
latlanságnak olyan fokaira viszi vissza, amelyeket eleink már le-
küzdöttek…” (Az 1880-as évekből.)

Miről is van szó? Miről is van szó? (1975.)

*

Nem amit a percek adnak nekünk, hanem amit mi adunk a
perceknek.
Ők legfeljebb egyben visszaadják. S olykor meg is lepnek velük.
Így vagy úgy. Ilyenkor derül ki szegénységünk vagy gazdagságunk.

*

Történelem, történelem:
kis élelem, nagy félelem.

*

Az epigonizmus a művészet kérődzése.
Az epigon magát pusztítja el −: fölösleges.

(Tomanek Nándor az Örülnek-e vajon…?, az Eltojt a tyúk, a Háromhónapos kölyökkutya, a Szúnyog a függöny mögött és Az óraketyegés és csönd kezdetű „észrevételeket” mondja el.)

Észrevételek egyes darabjai itt meghallgathatók Tomanek Nándor előadásában.

Megjelent az Észrevételek című kötetben. (Bp. : Magvető, 1976)
Pillanatképek a „való világból” és a költő filozofikus gondolataiból. Nagy ív az eltojt és lármázó tyúktól az epigon bemutatásáig. Mint egy-egy fotó a költő lelkivilágáról.

5. Az előző blogban az idősek világnapjára emlékeztem, Csorba Lehetetlen című versével. Megjelent: A világ küszöbei (Bp. : Magvető, 1985.)
Milyen érdekes: most meg egy olyan kötet került a kezembe Csorba könyvtárából, amelyik mesefeldolgozásokat tartalmaz, a címe: Hetedhétország. Akkor most ezt mutatom be: ismétlés ugyan, de melyik nagy rádió, tv, influenszer (?mi is az?) stb. nem ismétli magát néha? És különben is: jó a gyerekekre gondolni, derűt, frissességet hoznak életünkbe. Ja! És amikor elmennek bizony néha fáradtságot is érzünk;) Csorba imádta gyerekeit, később unokáit, amikor tehette játszott velük, majd tanította őket…

Csorba Győző lányaival, 1954 körül, a Kulich Gyula, ma megint Papnövelde utcában.

A kötet leírása:

Hetedhét ország : Ötven magyar népmese / Dunántúli mesegyűjtemények alapján feldolgozták Csorba Győző, Szántó Tibor, Galsai Pongrác, Szöllősy Kálmán és Géczy József ; szerk. Géczy József. − 2. jav. kiad. − Pécs : Dunántúli Magvető, 1956. – 245 p. : ill. ; 27 cm = Hasonmás kiad. Pécs : Baranya Megyei Könyvtár, 1989. − (Pannónia könyvek)

Csorba gyerekverseiről itt írtam ismertetőt egy régebbi oldalon. (Abban az időben még se hírlevél, se blog nem volt, csak egyszerűen „oldal”. Hova fejlődtem:)))

Micsoda élet volt azokban az években Pécsett! A Rákosi-korszak legsötétebb éveiben, az 1953-1954-es években, Szántó Tibor „kitalálta” a Dunántúli Magvetőt, a Magvető Kiadó pesti „fiókját” és sorban adták ki a jobbnál-jobb köteteket. És a forradalom és szabadságharc évében második kiadásban megjelentették a meséskönyvet, 10500 példányban! Istenem, melyik kötetből ad ki ennyit ma egy kiadó?
Csak írják be a google keresőbe: Dunántúli Magvető, milyen könyveket kapnak! Dicsőség az elődöknek!
(Megjegyzem, a könyvet a Baranya Megyei Könyvtár is megjelentette a Pannonia könyvek sorozatban, hasonmás kiadásban. A Megyei Könyvtár sorozatából „nőtte ki magát” a Pannonia könyvkiadó.)

Köszönöm figyelmüket!