384. Csorba blog. Múltfürkészés. Jelenkor. 8. évf. (1965) és prof. dr Szabó László írásai
2026.02.15.
386. Csorba blog. Marienkirche Rostock és minikönyvek
2026.03.01.385. Csorba blog. Róma, Weöres, egészség…
A 385. Csorba blog melléklete. Ungaretti kriptája a római Campo Verano (Cimitero Monumentale del Verano) temetőben. A képen unokáim Claudio és Giulia.
„Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.” (Egry József)
1. Ma vidám versikéket ajánlok Weöres Sándortól, akiről mindenki tudja (azt is), milyen játékos, kedves és mégis mély értelmű gyerekverseket írt. Pl. ezeket is: Weöres Sándor: Kisfiúk témáira. Előadja Hűvösvölgyi Ildikó Csodálatos. Hányszor emlegettük a másodikat, amikor kicsúfoltuk az okoskodókat:
GÖRBE TÜKÖR
WEÖRES SÁNDOR
Kisfiúk témáira
1
Ha majd hatéves leszek
Ibit elveszem feleségül
mercédes kocsit vezetek
Ibi nem ülhet bele
otthun a hele.
2
|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a seggembe is felyem van.
Ez nem politikai blog. (Csak semmi politika, ajánlja nekem minden ismerős: legyen ez a poésie pure helye. Hát, jó. Békén hagyom a politikát. Csak akkor a „politikát megkérném”, hagyjon már ő is békén engem! Mert ha politika őfelsége befurakszik ide, akkor én csak dugjam a fejemet a homokba?) Mindegy. Nem politizálok, csak néha odaszúrok, amikor olyan politikus jelentkezik, akire illik Weöres „gyerekszáj” beszéde. És mindenki gondoljon arra … akitől ma túlteng magyar politikai közbeszéd. Milyen érdekes! Ha mondjuk azorbánbasit szidnám, a kutya nem mondaná, ne politizáljak, Sőt, a vállamat is megveregetnék. Na, mindegy, hagyjuk. Hagyjuk a slimfit mobilvető-csüngőhasú disznó vitát másra, csak engem vigyenek fel a padlásra;) Szegény József Attila…
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból nem is egy, több szösszenet. Csorba a Barátságtalan versek címet adta az epigrammáknak.
Ezeket emelem most közülük ide:
Barátságtalan versek
EPIGRAMMÁK
IRODALOM
I
Terhelten születik minden hősöd, s nyomorultan
tengetik elfuserált, bánatos életüket.
Szánd meg az árvákat! Lökd őket időnap előtt a
sírba! – Halóporuk is áldani fogja neved.
II
Nem értem, nem, s talán nem is
fogom megérteni. –
De, hogy ne szóljanak meg érte,
azt mondom rá: zseni.
III
Ennyi sok író! – Drága hazám, van okod vigadozni.
Ennyi silány író! – Sírnivalód is akad.
IV
Karját a kútba nyújtja.
A fenekéig persze hogy nem ér. –
S orcátlanul szól:
ez a kút sekély.
V
Lám, alapos kritikus szólalt meg: amit csak e könyvről
írtak volt, alapos hévvel előkeresé,
majd alapos hévvel bezabálta, betűt se mulasztva,
és alapos hévvel visszaokádta megint.
VI
Inkább cipőt tudnék csinálni,
mint verseket!
Inkább cipőt tudnék csinálni, mint blogot, mondom kitekerve kicsit a költőt! És sokszor idézem a II. epigrammát. Egyetértve…
De aztán eszembe jut József Attila Ars poeticája:
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
5. Meglepetésként fotókat kaptam Itáliából. Családi a vonatkozás ugyan, de mégis kapcsolódik a blog tartalmához. A dédunokák megteremtik a kapcsolatot az egykor fordított olasz költő Ungaretti és fordítójuk Csorba között. Kicsi a világ. És büszkén nézem a mosolygó dédunokákat: mintha azt üzennék, látod, tata, mi még azt is tudjuk, ki nyugszik itt és megmutatjuk neked…
Ungaretti kriptája a római Campo Verano (Cimitero Monumentale del Verano) temetőben. A képen dédunokáim Claudio és Giulia.
Az AI leírása:
Ungaretti szócikk a wikipédián.
„[Csorba P. L.] Modern olasz fordításainak érdemes új gondolatmenetet nyitni. Bár nem egyedülálló jelenség fordításaiban, Csorba főként ezekben a versekben nyúlt találékonyan a calque, a tükörszó, tükörkifejezés egyszerű merészségéhez. ,.Madarak villanása” (lampeggi d’uccelli) és „szent szépségek lám kibátorodnak” (osano a tratti emergere le sacre beltá) – olvassuk egy-egy Onorfi-versben. Szintén Onorfi tolmácsaként az érzékletes, metaforikus magyar nyelvszemlélet jegyében a szinonima-soron belül az absztrakt helyett a konkrétat választja: „Zubog a gránit-part, veri a tenger, / mintha fáradhatatlan ló ügetne.” (… un trotto infinito di cavallo) Egyáltalán a természeti lét személyes himnuszai, ahogy ennek az olasz költőnek a verseit nevezhetnénk, szárnyaló hűséggel elevenednek meg Csorba műfordításaiban. Szemléltetheti ezt egy röpke életkép, s benne az átlelkesített igék, jelzők, igenevek leleménye:
Tengerijét hántván a csöpp anyóka
a küszöbön gubbaszt, mint ősi isten,
az este lágykék akváriumában,
s az ujjaiból küllőző aranyfény
megáldja ezt a vakfekete földet.
Tengerijét hántván . . .
míg most a bunda-hóban
kemény rügyek szegik be
apáink szokott szemhatárát
a tiszta csöndben
vitorla-sor fehérlik.
Nép”
Csorba versfordításainak kötetéről (Kettőshangzat) itt írtam ismertetőt. Ungaretti fordítások a kötetben:
Egy forradalmi hős sírfelirata ; Az elsüllyedt kikötő ; Ereimben ; Himnusz a halálhoz ; Itália ; Lehet-e? ; Nép ; Teher. Ld. ismertetett kötet 297-304. p.
Mint minden fontos magyar költő, Csorba sokat tett azért, hogy más nyelvek költőit magyarul is olvashassuk, szemben néhány más koszorús magyar költővel, aki egyetlen verset sem fordított magyarra és azért kapaszkodott, hogy őt fordítsa valamilyen barát idegen nyelvre.
Betegségről (magánügy!): az eddigi nyavalyám mellé – ha hiszik, na nem – még tüdőgyulladás is „becsatlakozott”. Remélem, megérem a tavaszt…
Köszönöm figyelmüket.
