„Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.” (Egry József)

1. Mai ajánlatom az internetről: Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (Latinovits Z.) (Zene: Liszt Ferenc: Szerelmi álmok) és ráadásul József Attila Gyermekké tettél.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled 

Volt egy tanárom a főiskolán, aki Latinovitsot a nemzet motyogányának nevezte. Én azért azt gondolom, néha fölért a költő(k, írók) zsenijéhez.

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból: Előszó.

ELŐSZÓ

Aggódva válogatsz: nem méltó az sem, ez sem,
hogy versbe-fogd. Csodák villámlására vársz.
Tárulkozó eget fürkészel: onnan essen
eléd költői tárgy: magos nyilatkozás.

Bozótok, dzsungelek fordulnak útjaidra,
– ó, minden szürke perc bogos dzsungel, bozót,
s a jámbor dolgok is! figyelj álarcaikra!
és zúgva rajzanak szájad köré a szók.

Az észrevétlenül növekvő semmiségek
omló, alaktalan homokba rejtenek,
igékre őrzött torkod zizegve eltömik,

s ki hajthatatlanul lesed jelét az égnek,
már-már mozgatni is felejted nyelvedet,
s a némaság lekúszik didergő lelkedig.

Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. p. 3.)

A vers költő előadásában

Bizony, Csorba válogatott erősen. Tüskés Tibor egyszer leírta, a Csorba életmű minden verse olvasható már, megjelentette azokat kötetben a költő. Aztán kiderült, a hagyatékból 650-nél több kötetben meg nem jelent verset lehetett még összegyűjteni a Hátrahagyott versek c. kötetbe.

5. Most nem sokat cifrázom, közreadok egy igazi kuriózumot, olvasnivalót a javából. Véletlenül akadt a kezembe. A szám irodalomtörténeti jelentősége vitathatatlan. Tüskés Tibor Jelenkor főszerkesztői posztjáról történt leváltása után eltelt 7 hónapot elemzi Tóth Dezső irodalompolitikus, aki kritikákkal tűzdelve írását ugyan, de mégis arra jut – természetesen, hiszen a „bizonyítványt magyarázza” – hogy jó volt a (le)váltás és az utána eltelt 7 hónap munkája a lapnál. Csorba nevét nem említi, természetesen, hiszen Csorba Tüskés leváltása után rövid ideig maradt a szerkesztőség tagja – úgymond addig, ameddig a tapasztalatlan Szederkényit beavatta a szerkesztői teendőkbe – és lemondott. (Szederkényi elárulta, hogy azt mondták neki, ha Csorba le akar mondani Tüskés elbocsátása miatt, akkor a betanítás ideje alatt erővel tartják ott.) Csorba (be)tanította Szedert (ahogyan munkatársai, barátai hívták) , aztán sok munkájára, idős korára hivatkozva (ahogyan a nagyok mondják, szokta emlegetni gúnyosan) lemondott és majd csak később adott írást a lapnak, és ment vissza, akkor viszont a legmegbecsültebb tagja lett a szerkesztőségnek, főként az irodalmi, azon belül is versrovatnak.

Néhány ma már kevéssé ismert név a lapszámból:

Bodosi György (Józsa Tivadar) (A pécsi könyvtárosok, Csorba is, jól ismerték)

Tóth Dezső Hajaj! Semmitmondó név ma már. Talán nem is tudják a fiatalok, mit jelentett akkoriban a irodalompolitikus „foglakozás”, megnevezés. Egyszerű legyek? Ő volt, aki a politikát az irodalomra oktrojálta. Tüskés Tibor leváltásában is nagy szerepe volt. Az alább közölt számban is olvashatnak tőle „irodalompolitikusi” írást, ahol természetesen „megmagyarázza”, miért is volt jó döntés Tüskés elzavarása a laptól. Annyira jó volt, hogy aztán később, amikor írásaikkal visszatértek, más „ősbölényekkel” Bertók László szavai), megint ők vitték a hátukon a lapot. A nagy irodalompolitikusok ideje pedig lepergett a homokórán.

Más jelentősége is van a számnak: valahonnan innen indult a lap „Balaton-szerelme”: Bertha Bulcsu, Takáts Gyula, Tüskés Tibor, Egry József, mint balatoni lokálpatrióták, megteremtették a nyári összevont balatoni számok hagyományát: július-augusztus mindig főként a Balatonról szólt.

Antalffy Gyula értő-szép tanulmánya valóban a Balaton szerelmes földrajza, megidézve szinte minden fontos szerzőt.  Ideidézek egy részletet:

„A reformkor küszöbén a felvilágosult Festetics György keszthelyi parkja gyepszínpadán kapott először nyilvános fórumot nemzeti nyelvű irodalmunk. Az ország koszorús költői gyűltek össze a Helikoni Ünnepeken, felolvasták munkáikat, elszavalták verseiket, s emlékfákat ültettek a haza nagyjai emlékezetére. »A Helikon épülete theatrum forma – írja le Berzsenyi az első Helikoni Ünnepet. – Az emelet közepén áll az asztal és szék, melyen a munkák elolvastatnak és declamáltatnak, körülte pedig minden némű muzsikusok, kik minden olvasásra harsognak… Délest mi négy poéták Gyöngyösi emlékezetére egy fát ültettünk. Fel volt koszorúzva az ásó, az öntöző, valamint a csemete. Gyöngyösi fája mellé más négy fát ültettünk magunknak.
A fák neme Sorbus aucuparia (madárberkenye). Az ültetés helyén Horváth énekelt és egy eclogát olvasott, körültünk különbféle musikai concertek zengtek, előttünk pedig egy amphitheatrum forma dombon pásztor gyerkőczék dudaszóra mesterséges pásztori tánczokat jártak. Ez az egész jelenés játszi volt, de nékem még is igen érzékeny.«

A városi park hatalmas nyárfákkal szegélyezett főútja mentén klasszikus emlékmű őrzi a Helikoni Ünnepek hagyományait. Rajta márványba vésve Jókai hirdeti jósként:

És lesz népünk, amely hazájának örül, mely nevének díszére
munkál, lesznek nagy embereink, kiket a világ bámulni fog,
lesznek hőseink, dicső szellemeink, kikben újjászületünk,
lesz életünk, melynek szűk lesz e város, leszünk nemzet,
mint m ég soh’se voltunk, és az utókor írójának nem kell költeni,
hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját.

A tó most csendes, megbékélt. Lomha, alacsony hullámok követik sorjában egymást álmatagon. A part messzi van, és elhagyatott. Tihany és Révfülöp között a falvak kicsinyek, a szőlők megritkulnak, a víz szegélye nádas, hínáros, népesebb fürdőhely alig akad. Itt-ott egy-egy középkori templomrom rejtőzik a sűrű lombok alatt, s porlad hallgatagon az idő markában. Túlnan a lapos somogyi oldal végeszakadatlan jegenyesorának szürkéskék árnyéka jelzi a lidót.
Ahogy azonban elhagyjuk Révfülöpöt, s elénktolul a Badacsony, egyszeribe felragyog az északi part, s megtelik költők énekével. Ez itt a magyar Provence, a költőktől legékesebben megkoszorúzott honi táj. Csendes öblök, borág-övezte hegyoldalak jönnek felénk, kinyílik az ég is, egyre szélesebb pásztákban hull a sugárözön a víztükörre. A vakító fénykévék úgy csapnak le villámszerűen a tóra, olyan káprázatos ragyogással, akár egy Egry-képen. Elbűvölő, nyájas, délszaki táj.”

Csorba vidámra fogta balatoni verseit, pl. a Balatoni néhánysorosokat. De azért a 8. néhánysoros hangja komolyra vált játékos forma ellenére is:

8 (SZORONGÁS)

Révfülöp,
lágy partjaid ölén ülök,
s fájások dúlnak, szédülök.
Hát persze: vénülök.
Megrémülök:
talán csak már nem útra készülök?

Nézegessék forgassák a számot, valódi, élő irodalomtörténet…

6. Prof. dr. Szabó Lászlótól ehelyről is elnézést kérek: nem csak betegségem (főként nem az) okozza a késedelmet írása közlésében. Amint lehetséges „ütközünk” a honlap gondozójával addig elnézést kérek. A bevezetőt így az első sorokhoz fűzött kiegészítéssel közlöm: a vendégoldal még nem készült el ugyan, de „remélem, hamarosan meglesz az is. Köszönöm prof. dr. Szabó László emelkedett hangú bevezetőjét: annyit talán nem sokan tettek a városért, mint ő és ég is a képem mindig, mikor eszembe jut: ugyanolyan kitüntetésben részesítették, mint engem, a szerencsétlen íródeákot. Még nem késő: kapja meg jó professzor uram a „rendes” Tüke-díjat, amelyre én eleve javasoltam is. Van még két nagyobb fájlom Szabó Lászlóhoz az oldalra, azokat majd a következő blogban közlöm, remélem, akkor már a rendes helyükre kerülnek. Megéri a várakozást;)

Amennyiben továbbiak is érdeklik Szabó Lászlóról, kérem írják be a Google keresőjébe: „szabó lászló” site:csorbagyozo.hu  — pontosan ebben a formában, idézőjelekkel, kettősponttal.

A Jelenkor és Szabó László professzor. A 384. Csorba blog melléklete

Köszönöm türelmüket. (Ha elütést, hibát vesznek észre, kérem írják meg a pinter2laszlo@gmail.com címre: az ujjaim a sok gyógyszertől és a gyengeségtől néha önálló életre kelnek, mondhatni vitustáncot járnak.)