Kedves követőim, sajnos, a szerver, ahol a honlap anyagát tárolják valamilyen gond miatt majd egy hétre láthatatlanná vált. Tegnapelőttre végül a rendszergazdák rendbe hozták. Ill. nem egészen, van pár olyan oldal a frissebbek közül, amelynek mellékleteit nem sikerült teljesen láthatóvá tenni. Ezeket apránként kiegészítem, türelmüket kérem, köszönöm. A 413. blogot már teljes egészében láthatják, az előbbieken még dolgozom. 

A 415. blog alább olvasható.
1. Mai versajánlóm Vihar Béla: Egy katona megy a hóban. (Vihar Béla, wikipédia)

Errefelé megyünk most is? Nem! A III. nagy háború már nem ilyen lesz. Gyors vége lesz… nem csak egy embernek. Az egész emberiségnek… De miért??? Néhány őrült elme akaratából.

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!

2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai versajánlóm szintén Csorba vers, kapcsolódva az 1. pontban idézetthez:

Béke

„Békesség a jóakaratú embereknek!”
– hangzik kétezer éve.
„Háborúság a rosszakaratú embereknek!”
– hangzik mondatlanul.
Sok a jóakaratú ember,
kevés a rosszakaratú,
s a háborúság
mégis a jóakaratú
embert pusztítja, őrli
kétezer éve,
s még több ideje már.

„Békesség a jóakaratú embereknek!”

De a békesség
nem szállongó galamb,
melyet ha hívsz, kezedre száll.
A békesség fénylő jutalom:
összeharapott foggal,
ököllel,feszülő inakkal,
szájpadláshoz ragadó nyelvvel,
alázattal
kell küzdeni érte,
mint Jákob küzdött volt az Úrral.

Békességet akarsz?
Küzdj hát magad is érte!
Hogy a háborúság
forduljon a gazdái ellen,
forduljon táplálói ellen,
falja föl őket,
eméssze el őket,
s veszett ebként fusson ki a világból,
fusson ki az űrbe örökre!

S végre ne puskacső elé
szoptassa gyermekét az asszony,
ne tömegsírok árkai felé
vezesse gyermekét a férfi.

Megjelent a Szó ünnepe (Magvető, 1959.), az Összegyűjtött versek (Magvető, 1978) és a Vissza Ithakába : Válogatott versek (Magvető, 1986.) című kötetekben.

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

5. Mai jegyzetemnek egyetlen témája egy véletlenül kezembe került „lapozó”. Először nem is tudtam, ki készítette, miért, egyáltalán hogyan került hozzánk. 17X11 cm-es, újságból kivágott lapokból kapcsozóval összefűzött füzet. Először majdnem kidobtam, de aztán eszembe jutott a története.

Csorba Győző nevét 1996-ban vette fel a Baranya Megyei Könyvtár, ugyanebben az évben megalapították a Csorba Győző Emlékszobát. Az emlékszoba kialakítását Bertók László a költőtárs és Iványi Katalin a Csorba Győző Megyei Könyvtár igazgatója válogatta Csorba hagyatékából, a költő feleségének, Margitkának a felügyeletével. Igaz, Margitka felügyelete jelképes volt, mert mindent engedett, amit a két rendező kiválasztott. Az emlékszobába eredeti dokumentumok kerültek, amit aztán később Tüskés Tibor kifogásolt, joggal: a tárlókban megsárgultak a képek, dokumentumok, így azokat digitális másolatokkal helyettesítettem. Az eredeti dokumentumokat hazahoztam, így ezt a kis füzetszerű dolgot is, amelynek közepébe a költő 16 éves születésnapján írt bejegyzését tették bele kinyitva, mintegy valódi jegyzetfüzetet lapját. Ez került most az én kezembe. Érdekességkén bemutatom, milyen volt a költő lelkivilág ezen a nevezetes napon. Az Emlékszobáról itt (is) hírt adtam a honlapon.

Csorba Győző naplójának 1932 november 16-ai, 16. születésnapi bejegyzése. A 415. Csorba blog melléklete.

A bejegyzések szövege:

1. oldal:
„nov 13-án
Szürke vasárnap. Ma itt volt F. Bandi. Először, mióta Pécsett van. Panaszkodott a katonáskodásra. Rossz a dolguk. Lefogyott.
Hej! Mégsem „Gyöngyélet a katonaélet.” Csak volt talán régen, de ma? Messze van a „gyöngyélettől!”
(Az idő ismét szelesre változott igen hideg.)
nov. 14-én
Gondoltam nem is írok, olyan eseménytelen volt a nap. De hogy mégis legyen valami erről a napról is, álljon itt e pár sor.
(Az idő igen hideg)”

2. oldal:

„nov. 15-én.
Nyugodt estem van. Holnap lesz ?? rector névnapja és ezért szünet lesz. „Nehéz”. A [olvashatatlan szó, P. L.]
(Az idő hideg)

1932. nov 21-én

Születésnapom van. Ma lettem tizenhat (16) éves. Úgy érzem magam, mintha már nemcsak 16 évet, hanem sokkal többet éltem volna. Mintha már néha elfáradtam volna.
Ma, azaz tegnap írtam az „Azt kerestem” című költeményt.
(Az idő hideg, szeles.)
Ma olvasták fel az intőket. [A sor fölé beszúrva, nov. 22-én. P. L.] Isten segítségével jeles rendű lettem.
(Az idő [olvashatatlan szó, P. L.])”

Csorba grafomán volt, minden nap írt verset már 16 éves kora előtt. A naplóírást később abbahagyta, tkp. versesfüzetei a naplói. Az említett katona Csorba egyik, talán dunaszekcsői, barátja lehetett. A „nagy háború” 3. évében bizony nem lehetett jó katonának lenni. A 16 éves diák életébe így tolakodik be a háború. A jeles bizonyítvány és katona barátjának panasza – meg nyilván a mindenhonnan hallott háborús hírek – érdekes keretét adják a fiatal naplóíró gondolkodásának. A későbbi vers már az érett Csorbát mutatja, háborúellenes hangja világosan szól a félkarú, hadra nem fogható költőnek.

A „napló” borítója:

Csorba Győző 1932 november 16-ai naplólapjainak „borítója”. A 415. Csorba blog melléklete.

(A napló két oldala felpördült a tárlóban, ezért tették bele 2000-ben a Pécsi Extra lapjai közé.)

Pécsi Extra: Egy korábbi helyi hetilap neve, amely a Toller László-féle önkormányzati időszakban működött. Később beolvadt a helyi médiarendszerbe, és részben a Pécsi Hírek, illetve a PécsMa elődjének tekinthető. (AI mód)
Pécs 1990 utáni médiaügyeiről itt olvashatnak érdekes – erősen baloldali – összefoglaló írást.

Hogy valami másféle érdekességgel is szolgáljak, közlöm Csorba Győzőné, Margitka, Ancuska, Ancika „gimnáziumi” érettségi tablóját 1939-ből.

Csorba Győzőné „gimnáziumi” osztályának érettségi tablója 1939-ből. A 415. Csorba blog melléklete

„A felsőkereskedelmi iskola a 19. század második felében és a 20. század első felében létező, középfokú szakképzést nyújtó iskolatípus volt Magyarországon. Célja az volt, hogy a kereskedelmi és üzleti pályára készülő fiataloknak egyszerre biztosítsa a szükséges általános műveltséget és a gyakorlati szakismereteket.” [AI-mód.] Margitka az iskolában kiválóan megtanult gép- és gyorsírni. Csorba leveleit, iratait először gyorsírással vetette papírra Csorba diktálása után, majd géppel is leírta piszkozatba, amelyet aztán Csorba javított, végül Margitka a tisztázatot is elkészítette róla, végül postázta a kéziratot kiadóknak, folyóiratoknak, újságoknak. Aztán főzött, mosott, takarított, ellátta a háziasszonyi teendőket és rendben tartotta a kertet. Kezdetben még bort és pálinkát is készített Csorbával … éjjelente, a fináncokat kerülendő. Hihetetlen munkabírású ember volt, akárcsak szerzetes, később pap öccse Ciprián. Éjjelente – nem vicc, nem túlzás! – mindketten négy órát aludtak. Csorba jól választott feleséget;)

Az enyhülő??) melegben is köszönöm figyelmüket .