Kedves Olvasó, ma verseket és képeket ajánlok. Készülök Csorba Győző születésének 110. évfordulójára (november 21… jókor kezdem;), egy kis füzetet szeretnék kiadni, hogy mit tervezek bele, legyen meglepetés.

Petőfi a költészetről. Kautzky Armand előadásában.

A KÖLTÉSZET

Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák, s ép akkor, amidőn
Törekszenek, hogy fölemeljenek.
Azt hirdetik föl nem kent papjaid,
Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,
Nagyúri, díszes, tündöklő terem,
Hová csupán csak fénymázas cipőkben
Lehet bejárni illedelmesen.
Hallgassatok, ti ál, hamis proféták,
Hallgassatok, egy szótok sem igaz.
A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

Szatmár, 1847. augusztus

A blog elején közzéteszek Csorba művei közül hármat és két mostanában talált fotóját.

A légynek is jobb…

A légynek is jobb: államot nem csinál,
hadsereget, sok gyilkoló szerszámot,
társadalmat, s porcellán lábon álló
becsületet, torz filozófiákat.
– Csak zöngeti apró életét
és mossa a szennytől két kezét.

A légynek is jobb: őrlő és perzselő
vágyak nem lopják idejét kurtábbra;
nem kábul a szerelem-pálinkától,
nem akarja, hogy nevét emlegessék.
– Csak zöngeti apró életét
és mossa a szennytől két kezét.

A légynek is jobb: kincset nem tornyosít;
sárga aranyok csöngése idegjén
nem táncol végig bujtó izgatással,
s nem vesz földet, mit belátni se képes.
– Csak zöngeti apró életét
és mossa a szennytől két kezét.

A légynek is jobb: tenyerén támasztva
fejét nem töpreng aggodalmas arccal
halálon, bűnön, s hogy mi lesz ezentúl,
mivé foszlik szét életünk, a gyenge.
– Csak zöngése egyszer elszakad,
lefekszik hanyatt és úgy marad.

Mozdulatlanság, 1938.

Két epigramma, nem is tudom, miért jutottak eszembe… Éppen napjainkban…

1.

Mukkan: ráordítsz; megmoccan: fejbe suhintod.
S „Éljen az emberi jog!” — fröcsköli folyton a szád.

2.

Mint ahogy a madár dalol,
szél fúj, felhő repül:
úgy hazudik, oly természetesen
s oly menthetetlenül.

Lélek és ősz, 1968.

Csorba nem csak a múltat és az akkori jelent, hanem a jövőt (a mát) is jól látta.

A fotók:

Csorba portré. Készült 1990. I. 12. Megjelent: Tolna Megyei Népújság 1990. I. 27.  Csefkó Judit riportjához. A 413. Csorba blog melléklete

Csorba portré. Készült 1990. I. 12. Megjelent: Tolna Megyei Népújság 1990. I. 27.  Csefkó Judit riportjához. A 413. Csorba blog melléklete

Csorba kézjegye a Tolna Megyei Népújság riportjához készült Csorba portré hátoldalán. A 413. Csorba blog melléklete. Csorba már túl volt nyaki érműtétjén. Azután már mindig gyenge volt, állapota haláláig folyamatosan romlott, végül már írni sem tudott, csak bénán feküdt.

A beszélgetés Csorba lakásában 1990. I. 12-én zajlott, a cikk Valaki mindig elment, s én maradtam : Vendégségben Csorba Győzőnél címmel 1990. január 27-én jelent meg. (Ld. később a címleírásban.)
A fotókon Csorba két jellegzetes kéztartása, mozdulata, a rámutatás és a meglepődés-gondolkodás. Csorba mögött csengők és egy óra a gyűjteményből. Az órából kilógó zsineget kihúzva beszélni lehetett az óra valamilyen rögzítőjére, amíg a zsineg vissza nem húzódott az órába. (Nem egészen 1 perc;) Utána vissza lehetett hallgatni az „üzenetet”. Valamilyen módszerrel a szöveget le lehetett törölni, már nem emlékszem hogyan, az is lehet, az új rábeszélés a régit felülírta.  Csorba sokszor játszott „üzengetőst” unokáival, a Németországból Zsófia lányától kapott órával. Az óra még megvan, sőt, jár is. A rögzítőjét Csorba halála után nem próbáltam.

Csefkó Judit neve kétszer szerepel Bertók László általam bővített Csorba-bibliográfiájában. (Tételszámok a bibliográfiából.) Csefkó Juditról külön címszót nem találtam az interneten, annál több riport, cikk, írás jelent meg tőle, főként Pécsről, Baranyáról és Somogyról, elsősorban művészeti, irodalmi témákban. Egyik fontos írása itt: Pécs – Európa magyar mediterrán fővárosa. – Pécs Pano-Press Bt, 2004.

853/a. Csefkó Judit: Kevésbé volt merev a légkör : Beszélgetés Csorba Győzővel = Universitas. 1983. dec. 8. p. [2.] (Bertók László nem vette fel!)
872. Csefkó Judit: Valaki mindig elment, s én maradtam : Vendégségben Csorba Győzőnél. Tolnatáj. 1990. január. 27. p. 6. (Bertók L. bibliográfiájából kimaradt, ott ez a tételszám üres!)

Hogy a Tolnatáj cím miért keveredett a bibliográfiába, nem tudom, de javítom, mert biztosan fals, ugyanis a cikk leírása az Arcanumban:

„Szekszárd, Magyarország
1990. január 27.

[…] elment s én maradtam Vendégségben CsorbaGyőzőnél Apró harangok csengettyűk szá­zai Lenyűgözi a látvány a betérőt aki CsorbaGyőző otthonába lép A foga­dószobában újabb […] újból én is elmegyek mondja Csor­baGyőző A csere azonban sehogy­­sem sikerült […] kordokumentum a költőről s korá­ról CSEFKÓJUDIT A költő emlékezik 2 […]

Az idézet első szava: Mindenki, kimaradt. Arra utal, hogy 1960-ig a régi társak (Szántó Tibor, Bertha Bulcsu, Lázár Ervin, Galsai Pongrác) elmentek Pécsről. Ő maradt.

Megemlítem a fotós nevét is, ha jól olvastam a fotó hátoldalán: Ótós Réka, de biztosan jól olvastam, hiszen nevét megtaláltam az Arcanumban, ismert és kedvelt, tehetséges fotós az egyik leírás szerint. És, lám, igaz, kiállítása is volt, itt is írnak róla.

Ha valaki segítene és kikeresné az Arcanum adatbázisból a Tolna Megyei Népújság adott számát (1990. január 27.), fénymásolná a beszélgetést, elküldené nekem, megköszönném.
Bertók László a Csorba bibliográfiába egyik tételt sem vette fel. Arra emlékszem, hogy az Universitas-szám volt a kezemben, de a sokszori költözés közben elveszett.

Köszönöm figyelmüket, remélem, a „gyors blog” sem lett unalmas.