Kedves követőim, sajnos, a szerver, ahol a honlap anyagát tárolják valamilyen gond miatt majd egy hétre láthatatlanná vált. Tegnapelőttre végül a rendszergazdák rendbe hozták. Ill. nem egészen, van pár olyan oldal a frissebbek közül, amelynek mellékleteit nem sikerült teljesen láthatóvá tenni. Ezeket apránként kiegészítem, türelmüket kérem, köszönöm. A 413. blogot már teljes egészében láthatják, az előbbieken még dolgozom. 

A 416. Csorba blog alább olvasható.
1. Mai versajánlóm: Babits Mihály: Énekek éneke. Nekem Szilágyi Tibor versmondása is tetszik. Gondoltam, a sok komor versajánló után most egyszerűen egy szép szerelmes verset ajánlok. Fene vigye a mocskos politikát… és politikusokat.

Babits Mihály: ÉNEKEK ÉNEKE
Salamon király könyvéből

Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru díszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.

Lábad szára mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze;
hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.

Hasad mint a liliommal körös-körül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel aranyosan gazdag.

Bal kezed a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta, hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák
már a szőllő is virágzik s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!

2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba versajánlóm, kapcsolódva az 1. pontban idézetthez:

FORDÍTOTT KÍGYÓ

                      A vers a költő előadásában.

Amit én nyögve keseregve
te azt félkézzel és nevetve

A dolgok sokszor azt hiszem már
szolgálni gyűlnek lábaidnál

S mint a mesében ha kimondod
megoldódik hipp-hopp a gondod

Ha ölsz is amit ölsz az állat
cinkos csöndben múlik ki nálad

Törvényeid csak a tiéid
ha ellesik akkor sem értik
akkor is mint nekem magamnak
mindenkinek titok maradnak

Lám több mint húsz év napja-éje
bonckéses búvár szenvedélye
lassú szemlélődő nyugalma
forgó hajszája gyűrt unalma
ünnepe lucska tisztasága
öledből nőtt három virága
élet midőn oly egy lehettünk
hogy csak húsunk le nem vetettük −

Mennyit tanultam én azóta
ég-föld-pokol bősz firtatója

Nyílt ablak és ajtó előttem
fény ömlött szét a vaksötétben

Hány dúvadat domesztikáltam
s ma füttyszóra nyaldossa lábam

Több mint húsz éve csak veled nem
semmire veled nem mehettem

Fordított kígyó ki a bőrét
vedlés helyett növeszti hétrét

Erős dajkám ki esteledve
kész bizton kész az új szerepre
s pislákoló szememre nézve
majd fölvesz karja bölcsejébe
fölvesz haját arcomra szórja
s fülembe zsondul altatója.

Először a Lélek és ősz című kötetben jelent meg, majd utána minden válogatott kötetben és az Összegyűjtött versekben is.

Erről jut eszembe egy másik nagyon szép szerelmes Csorba vers az Alázat. Fájó pont nekem, hogy a facebook nem annyira arc-, mint arctalan (arcátlan) könyv. A verset az arcátlan, bár Parti Nagy portréjával díszített fészbuk-közlés nyomán az internet sok más helyén Parti Nagynak „adják”. Nagyon bosszantó, egyben szomorú, hogy a fészbuk fészkes fenéje Csorbát is elérte. Mit tehetnék, megint fölhívom a figyelmet, aki ismeri a keresőbe beírt „Parti Nagy Lajos Alázat” (így idézőjelben) kérdésre feldobott találatok szerkesztőit, figyelmeztesse őket a névbitorlásra. És akkor

CSORBA ALÁZAT című verse:

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. −
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.

Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog −
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.

Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.

Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem −
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.

Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő −

Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.

Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? − károdra tennéd.
Ijesztenélek, – s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!

Szél támad, és elvinni készül –
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
– te óvsz mindenfelől.

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. 22-23. p.)
A lélek évszakai : Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1970. 76. p.)
Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978. 112. p.)
Vissza Ithakába : Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1978. 70. p.)
Szép szerelmes szavak : Versválogatás 500 év magyar költészetéből (Bp. : Népszava, 1988. 216 .p.)
Csorba Győző válogatott versei / Összeállította Tüskés Tibor (A magyar költészet kincsestára. Bp. : Unikornis, 1997. 16. p.)

A versről itt írtam részletesen és a hitelesítés kedvéért a kéziratát is bemutattam.

A fake-fészbuk oldalról már írtam a Csorba blogon. Egy részét idemásolom, bár tudom, ettől eredményt nem várhatok.

„Segélykiáltás az internethasználóknak

Légy óvatos! Többszörös ellenőrzés nélkül ne tegyél fel semmit az internetre és ellenőrzés nélkül onnan ne vegyél adatot és ne adj tovább ott/onnan semmit! Ha figyelmetlen vagy és téves információkat jóhiszeműen terjesztesz, te is olyanná válhatsz, mint a fake news oldalak tudatos terjesztői. A tudatlanság nem ment föl a felelősség alól!
És ami még sajnálatos, ami egyszer megjelent az interneten, az onnan már alig tüntethető el.
Sajnálatos, hogy fentieket a Csorba versek kapcsán is igazolni tudom. Íme!

A Margitkáról készített fotóalbumhoz válogattam verset. Mivel a Fordított kígyó címűt már sok helyen idéztem, egy másikat kerestem. A versnek hirtelen nem jutott eszembe a címe, csak az első sora. Beírtam a google-keresőbe, így: szeretném elmondani végre egyszer, és lám, mi jelent meg első találatként. Vagyis Lackfi János a facebook-fiókjában Parti Nagy Lajos verseként közli Csorba gyönyörű vallomását. Gyanús lett a dolog, hát beírtam a keresőkérdést így, szeretném elmondani végre egyszer Parti Nagy Lajos. És, mit ad Isten és az internet, Lackfi János ajánlójával együtt összesen kilencszer került elő a vers a találatok között úgy, hogy Parti Nagy Lajos nevét tüntették fel szerzőként.

Az internet (és benne a facebook) legnagyobb átkai közé tartozik az ellenőrzés hiánya és az ebből fakadó kontrollálatlan sokszorozás, terjesztés. Mert ha egyszer megjelenik valami ellenőrizetlenül, azt sokan megtalálják és sokan továbbterjesztik, „linkelik”, ugyancsak ellenőrizetlenül. Ez történt Csorba versével is. Valaki, valahol egyszer Parti Nagynak ajándékozta, mások ezt a kontrollálatlan közlést mindenféle ellenőrzés nélkül átvették (hiszen „megjelent az interneten, akkor biztosan igaz!”) és maguk is továbbadták. Így végül még végleg elveszik Csorbától a verset. Szerencsére, ha így írom a keresőkérdést „Szeretném végre egyszer Csorba”, akkor azért az igazi szerzővel is megjelenik a találatok között a vers, amelyről legrészletesebben itt írtam a Csorba honlapon, sőt ugyanott még a kéziratát is bemutattam. Sokadikként azért még itt is megjelenik Parti Nagy-versként, hiszen az „okos” kereső így is megtalálja a címet. (Az már csak „hab a tortán”, nagy az esélye annak, hogy Parti Nagy mit sem tud a neki ajándékozott versről.)”

Margitka egyik fotóalbuma, hogy értsük jobban, kiről van szó. Hát nem valószínű, hogy Parti Nagy hozzá írta volna a „neki adott” verset.

Elnézést az ismételt közlésért, de az internetes hiba több, mint bosszantó, jól esett megint „kibeszélnem”.

5. Ebben a pontban visszatérek rá, miért választottam még a bevezetőben említett indokon kívül is ma szerelmes verseket.

Csorba feleségének, Margitkának (Ancika, Ancuska) hagyatékában találtam képeket, leveleket. A képek és a levelek nagyobbik része Margitka öccsének, Velényi János Ciprián szerzetes-papnak halála után került a Csorba családhoz. Elkezdtem a digitalizálást. Most egyelőre csak egy fontos levelet teszek közzé: Velényi János Ciprián írta Csorbához. A most közölt kéziratos levél teljes „digitális fordítását” jövő hétre tervezem. Aztán majd a képek, levelek és egyéb dokumentumok közül közlök még, ha a Jóisten is úgy akarja. Az első levél első oldala:

Velényi János Ciprián Csorbának írt „figyelmeztető levele, 1. oldal. A 416. Csorba blog melléklete. 1. oldal

A bejegyzés 2. oldala:

Velényi János Ciprián Csorbának írt „figyelmeztető levele, 2. oldal. A 416. Csorba blog melléklete. 2. oldal

Rendkívül megható sorok: a szerető szerzetes testvér, így figyelmezteti Csorbát az erkölcsös életre. Nyilván tudja, mily „erkölcstelenek” (idézőjel nélkül is sokszor:) egyes alkotók és műveik és hogyan hat(hatnak) az emberekre. Azért az első oldal végének és a második oldal elejének rövid részletét idemásolom. Ezt kéri Margitka testvére a költőtől:

„Egy nagyon konkrét kérésem is lenne Nővéremmel kapcsolatban. Az olvasmányok… Már régóta kísérletezem azon, hogy meggyőzzem Margitkát, hogy nem neki valók a tudományos és az esztétikai értékekről bölcseleti alapon tárgyaló könyvek vagy különösen a népszerűsködni akaró újkori bölcseleti rendszerek. Nem akarom ezzel Nővérem szellemi képességeit kicsinyíteni, csupán úgy érzem, hogy ez Neki nem való. Jobb lenne néki irodalmi „termékeket”, de a legjavából olvasni. Ezekben, nagyon kérem, vigyázzon erkölcstelen dolgokat, akármilyen mezben is adják ki, ne adjon a kezébe, mert nem csak őt teszi tönkre, hanem előbb utóbb családi életüket is.”

Nem is tudom, most mit írna szegény jó pap, csak azt tudom, Csorba is tudta, később a plébános már házvezetőnőt is tartott… (Magunk között szólva – bár magam is kat. ker. vagyok – nagy marhaságnak tartom a cölibátust.)

Az idézett Csorba versek bizonyítják, a költő mennyire szerette Margitkát, s Margitka talán még inkább viszont. Ancika soha nem lett erkölcstelen, pedig nyilván olvasott „olyan”‘ írásokat, verseket. De az igaz szerelmet, amelynek Csorba is emléket állított (idézett verseiben is), nem lehet megrontani. Idő, távolság, „erkölcstelen írások” nem rontanak rajta.

Ancika és Csorba 1950-ben, Ciprián a harmóniumnál, 1950-es évek vége.

Nagyon érdekes a második oldal alján az írásképre merőlegesen olvasható megjegyzés.
„A volt rendőrségi személyek igazolására alakult különleges ig. biz. elnökének (Budapest. Markó u. 16. IV. em. 50.)”

Mielőtt bárki bármivel meggyanúsítaná szegény Csorbát közlöm: abban az időben az „ideiglenesen Pécsett állomásozó Münnich Ferenc (1945. december 8. és 1946. júliusa között Pécs város főispánja) „kivezényelt” titkára volt a költő, akinek nyilván a bejegyzésben olvasható címre kellett levelet („igazolás”) küldetni Münnich Ferenc nevében. Furák lehettek ezek a javaslatok, hiszen jól tudjuk (elég csak a Terror Háza Múzeum átöltöző szobájára, vagy a Tanú című film klasszikus jeleneteinek egyikére gondolni) a Horthy korszak rendőrei vagy a „kisnyilasok”, de akár magasabb beosztású egyének közül is sokan –  ld. pl. Major Ákos – folytathatták „munkájukat” a Rákosi-korszakszakban.

A másik bejegyzés talán egy a Dunántúli Tudományos Intézetben tartandó gyűlésről/re szóló emlékeztető volt. A fölsorolt nevek a meghívottak lehetnek.

És egy a Csorba által Ancikának tudományos művek közül. Nem hiszem, hogy ez a könyv bármennyiben is rombolta volna a hűséges feleség erkölcsét;)

Bán Aladár: A finn nemzeti irodalom története és Csorba ajánlása. A 416. Csorba blog melléklete.

Köszönöm figyelmüket.