Figyelem! a 4. pont végén fontos kiegészítés olvasható. Kérem, nézze meg!

1. Mai ajánlatom „véletlenszerűen jött a klaviatúrámra”: takarítás közben kezembe került egy hanglemez, amelyen Csorba mondja verseit. Erről a hanglemezről választottam a Csorba epigrammákat. Talán nem véletlenül. A költő vitriolba mártott tollal figurázta ki az emberi hibákat.

A Csorba hanglemez leírása [Idézet egy régebbi linkről.] (Akkor még hírlevél volt a neve a blogoknak.]

„Csorba Győző: Ritmus, rend, zene : Csorba Győző verseit mondja [Hanglemez]. – Bp. : Hungaroton, 1991. – A oldal 27′ 11″, B oldal 26′ 23″. – SLPX 14196 stereo. – A felvétel a Pécsi Rádióban készült 1990-ben.

A lemezfelvétel idején Csorba már túl volt egy súlyos nyaki érműtéten, egészsége erősen megromlott. Azonban mindenféle hang- és képrögzítési technikát szívesen használt, alkalmazott már egészen fiatal korától, mintha a mulandóság ellenszerét látta volna bennük. Maga is készített fényképeket, magnófelvételeket, de részt vett minden adódó alkalmon: fotózáson, rádió-, televízió- és filmfelvételen. A hagyatékban sok régi és újabb fotó is van. Későbbi időkből super 8-as fekete-fehér némafilmek, majd színes videófilmek is találhatók. Bár ez utóbbi felvételeket (hacsak nem családtag készítette a családról) nehezére esett vállalni, mert ahogyan ő mondogatta, mindenféle nyilvános megjelenést utált. Barátok, családtagok között közvetlen, vidám, jó humorú ember volt, de ismeretlenek előtt nehezen nyílt meg. Éppen ezért amikor muszáj volt „föllépnie”, ahogyan emlegette néha a nyilvános szereplést, fokozottan készült, amint erre a hanglemez-fölvételre is. A hagyatékban találtam egy hangkazettát, ami sajnos lemágneseződött mire meglett volna a digitális technikára történő átírás lehetősége. Erre a kazettára Csorba rámondta a verseket. Valamelyik lánya volt a segítségére: minden vers után ellenőrizték, hány perc és másodperc az idő, jó volt-e az előadás. Nem tudom, ezt a kazettát felhasználták-e a Pécsi Rádióban, de úgy emlékszem, a rádióstúdióba én vittem be a költőt a Wartburgommal a felvételre.
A hanglemez teljes anyagát sikerült digitalizálni, a linkekről meghallgathatók a versek Csorba előadásában.
Képek a lemezborítóról. Sajnos csak A/4-es képet tudok szkennelni, így az első oldal kisebb, mint a valóságban, a második oldal szkennelését pedig két részletben tudtam megoldani. Az alábbi fotón már jól látszik, mennyire megöregedett Csorba. A lemez ajánlása középső lányának Noéminek, Violának, Bálintnak (Bajkó), Ábelnek (Ábica), vagyis a három Pintér unokának és nekem szól. Az írásképen is látszik, hogy már gyenge volt a költő keze.”

A hanglemezre majd még visszatérek. Aki a költő versmondására kíváncsi, az összeset meghallgathatja az idézett oldalról.

A kiválasztott rész az A oldal 14. darabja, az Epigrammák.

Epigrammák, a költő előadásban.  Szívem szerint ajánlanám ezeket a legtöbb ma regnáló vezetőnek. (Akik némelyike még egy konda vezetésére is alkalmatlan!)

Az epigrammák írásos változata az elhangzás sorrendjében:

– Jól megosztottuk a hatalmat!
Hentes, pincér, sofőr, dada,
földmérő, kalauz, Tüzép-
el- s kiadó, kis, nagy, közép
hivatalnok, liftes, tojás-
felvásárló, parkőr, szobás-
nővér… (s ki más még: nincs fogalmad!)
mind, mind a HATALOM MAGA.

– Ha az isten hivatalnokot ad,
ad hozzá hivatalt is.

– Mekkora nagy szerelem, haj! mekkora nagy szere…
(Vagy csak tán a here?)

– Majd belejön – mondják – mint kiskutya az ugatásba.
Meglehet: ehhez már hangja, pofája van is.

– Hangod farkasüvöltés, dúvad mancsa a markod.
S kétlábon járkálsz. – Itt valahol hiba van.

– Vendéglátásra, fogadásra,
van költség reprezentálásra.
Él is vele, meg nem tagadja;
s ha nincs vendég, – magát fogadja.

És csak úgy, véletlenül kettő az el nem hangzottak közül. Egyik a könyvhét kapcsán jutott eszembe:

Ennyi sok író! – Drága hazám, van okod vigadozni.
Ennyi silány író! – Sírnivalód is akad.

A másik a politikai helyzet kapcsán tolakodott előre. Nevet nem írok, kire asszociáltam. Bőséges az ajánlat, mindenki maga válasszon, akik ismernek, úgyis tudják, elsősorban kire gondolok én:

Mint ahogy a madár dalol,
szél fúj, felhő repül:
úgy hazudik, oly természetesen
s oly menthetetlenül.

Itt egy másik epigramma-válogatás.

EGY IFJÚ KÖLTŐRE

Jársz-kelsz, mint aki szédül, vagy titkos sebet őriz:
ríva fakad, kire rápillantasz. No, fülelj ide csöppet:
mártír-kép senkit nem emelt az Olympra idáig,
oly költői ne légy, és tán költő leszel öcskös.

VIE ROMANCÉE

Szelleme ormaihoz nem férhet törpe agyával:
hálóbocskorait kezdi ki, rágja vigan.

EGY KRITIKUSRA

Hajts térdet és fejet, poéta,
s örülj nagyon:
versed kegyeskedik agyon-
ütni, lám, egy analfabéta.

A BEÉRKEZETT

Gyors rangjával nem tudja, mit tegyen. −
Morc és nyűgös, ráncolja homlokát,
s álla alá gyűjt gondosan
egy nagyságos tokát.

A SZERÉNY

Szembe dícsérik: mint a lány,
a boldogságtól olvadoz.
Dícsérjük: elolvad talán.

A GERINCES

Főnöke szól hozzá, reszket, mint a nyárfa a szélben.
Ám odamond neki jól, hogyha magára marad.

FINNYÁS DISZNÓ

Mocsokban turkált reggel óta,
s hogy asszonya köténye délben
foltos volt kissé, vérig sértve szólt a
másikhoz: “Ejha! erről is
megvan a véleményem!”

A jó költő attól (is) jó, hogy mondandója és versformája is kortalan. Sőt, attól „modern” is. Jelentsen akármit is ez a szerintem értelmetlen fogalom. Modern ami jó és értéket hordoz, netán (ld. még akár képzőművészet, zene, film, bármely műfaj) még szép is. Származzon bármelyik korból… Az idézett epigrammák ilyenek.)

Jut eszembe, Csorbának még sok epigrammája, epigramma-szerű rövid írása van. Novemberben lesz 110 éve a költő születésének. Talán jó lenne, kiadni ezeket az epigrammákat, bökverseket.
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-youtube csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. A mai második ajánlatom is kortalanul szép, jó és értéket hordoz. 14. századi olasz költő verseit idézem most. Ez a kötet is véletlenszerűen került elém. Éppen az előtt a könyvespolc előtt álltam, amelyen a Csorba fordításait is tartalmazó gyűjteményes kötetek vannak és eszembe jutott egy sokat kellemetlenkedő Csorba „rajongó”, aki szerint nem csak Csorbáról kell beszélni a Csorba Társaságban. (Különben soha nem gondoltuk így, igazolásomra jó segítség a honlap, tessék nézni, mennyi alkotó szerepel benne.) Az öt sornyi könyv (ennyiben van Csorba fordítás) előtt állva jutott eszembe, úgy teszek, mint a népmese leánya, aki visz is meg nem is ajándékot a királynak. Válogatok a fordításkötetekből: így egyszerre Csorba is lesz de egyszerre más(ok) is lesz(nek). Tehát lekaptam, a polcról Petrarca Daloskönyvét. Csorba fordításainak bibliográfiája (kézirat, saját összeállításom, tulajdonomban, sajnos megjelentetésére nem adódott alkalom) 157 találatot ad a Petrarca keresőkifejezésre. Az első találat ez:
„[Csorba] Petrarca fordítását hallhattuk a Casanova c. film magyar nyelvű változatában, ugyancsak 1978-ban.” A fordításbibliográfiában (tehát Csorba könyvtárában) három gyűjteményes Petrarca kötet található:

24. Francesco Petrarca daloskönyve / szerk., az utószót és jegyzeteket írta Kardos Tibor ; ford. Csorba Győző, Jékely Zoltán et al. – Bp. : E., 67. – Ugyanazokat a fordításokat tartalmazza, mint az 1974- es kiadás (ld. köv. tétel), a versek felvétele annak alapján készült, az eredeti címeket viszont ennek a kiadásnak az alapján közlöm.

25. Petrarca, Francesco daloskönyve / szerk Kardos Tibor ; ford., Csorba Győző, Jékely Zoltán et al. – Bp. : E., 74. – (Lyra mundi). – Ugyanazokat a fordításokat tartalmazza, mint az 1967-es kiadás (ld. előző tétel), a versek felvétele ezen kiadás alapján történt, az eredeti címeket az 1967-es kiadás (ld. előző tétel) szerint közlöm.

26. Francesco Petrarca daloskönyve / a jegyz. írta Kardos Tibor ; ford. Csorba Győző et al. – Bucuresti : Kriterion, 88. – (Horizont könyvek)

Csorba összes Petrarca fordítása: (In: Csorba fordításbibliográfia. Kézirat.)

„Petrarca, Francesco (1304-1374)
olasz
(A verseket nem betűrendben, hanem a bibliográfiában kapott sorszámuk szerint sorolom fel!)

Kik hallgatjátok szétszórt rímeimben (I) ; Ha felsóhajtok, emlegetve téged (V) ; Őrült vágyam már oly rossz útra tévedt (VI) ; Ha irgalmatlan kínjaim hevében (XII) ; Sírt Ámor, s olykor én is társa lettem (XXV) ; Oly zöld s vérszín ruhát, bordót, sötétet (XXIX) ; Apolló, hogyha él még drága vágyad (XXXIV) ; Oly gyönge szálon csügg e súlyos élet (XXXVII) ; Ha az a fácska elmozdult helyéről (XLI) ; Ha tűz tüzet nem oltott még ki eddig (XLVIII) ; Bár én, hálátlan nyelv, nagyon vigyáztam (XLIX) ; Ha kissé közelebbről süt szemembe (LI) ; Ha képes lennél rá, hogy furcsa módra (LXIV) ; Magasztos, szent látványa földeteknek (LXVIII) ; Ó  jaj, nem is tudom, hogy mit reméljek (LXX) ; Elfáradtam gondolni arra már, hogy (LXXIV) ; A szép szemek, mik úgy-úgy megsebeztek (LXXV) ; Ha kínjaim tizennegyedik éve (LXXIX) ; Amíg halántékom meg nem fehérül (LXXXIII) ; Mert oly soká késik, mit rég remélek LXXXVIII ; Soha úgy, mint idáig énekeltem (CV) ; Nem látom már, mentség számomra hol van (CVII) ; Ó, minden földi hely legboldogabbja (CVIII) ; Ó, jaj, hányszor rám ront Ámor, de hányszor (CIX) ; Fenséges hölgyet pillantottam én meg (CXV) ; Ha tán a szirt, mely völgyünket bezárja (CXVII) ; A részvét-vers, mely szellemét Uramnak (CXX) ; Nézd, Ámor, ezt az ifjú hölgyet itt! Ládd (CXXI) ; Tizenhétszer fordult az Ég felettem (CXXII) ; Szerelmem, sorsom s lelkem futva borzad (CXXIV) ; A Szerelem, mely ösztökéli tollam (CXXVII) ; Gondolatok s hegyek közé visz Ámor (CXXIX) ; Nincs békém és erőm se háborúra (CXXXIV) ; Minél forróbb a vágy szárnyam kitárnom (CXXXIX) ; Hol édes árnyat szórnak szét a lombok (CXLII) ; Édes hangod midőn csendülni hallom (CXLIII) ; Keménységében meg-megenyhül olykor (CXLIX) ; Fáradt szemem bármerre tétovázhat (CLVIII) ; Miféle sors, kényszer, furfang vezérel (CCXXI) ; Milyen boldoggá tett, hogy a világon (CCXXXIII) ; Ó, csöpp szobácska, háborgó napokban (CCXXXIV) ; Visz Ámor, jaj, hová nincs menni kedvem (CCXXXV) ; Hibázom, Ámor, és látom hibámat (CCXXXVI) ; Nem dajkál annyi lényt a tenger árja (CCXXXVII) ; Királyi lény, tündöklő angyal-elme (CCXXXVIII) ; Esdettem Ámorhoz, s ma újra esdek (CCXL) ; A roppant úr, ki ellen semmi haszna (CCXLI) ; Hűs-árnyas dombhát, zöld s virággal ékes (CCXLIII) ; Aggaszt bajod, s félek: súlyosbodik még (CCXLIV) ; Ó édes pillantások, bölcs szavacskák (CCLIII) ; Csak leskelek, de édes és imádott (CCLIV) ; Mindig magányos élet volt a vágyam (CCLIX) ; Oly csillagállásban fénylett felém két (CCLX) ; Gondolkodom, s részvét támad szivemben (CCLXIV) ; Mit gondolsz? mit teszel? mivégre leskelsz (CCLXXIII) ; Vad gondolataim, nyughassatok már (CCLXXIV) ; Elsápasztottad, ó, Halál, a legszebb (CCLXXXIII) ; A perc oly kurta, és oly gyors az álom (CCXXXIV) ; Aggódó, hű anya kedves fiának (CCLXXXV) ; Ha gyöngéd hangját olykor meg lehetne (CCXXXVI) ; A légben sóhaj kél nyomában (CCXXXVIII) ; Ó, forgandóság! Most öröm s elégség (CCXC) ; A szem, melyről oly lángolón daloltam (CCXCII) ; Gondolataim rég – tűnődve kedves (CCXCV) ; Oly békén élt, úgy összeédesedve (CCXCVII) ; Miként irigykedem rád, kapzsi föld, mely (CCC) ; Száraz szemmel s a lélek közönyével (CCCXXII) ; Ámor, virágban állt még (CCCXXIV) ; Megtetted, zord Halál, a legnagyobbat (CCCXXVI) ; Gyakran vetődtem messze életemnek (CCCXXXI) ; Kegyes sorsom, meg életem, a boldog (CCCXXXIII)”

Ha jól számoltam, ez 71 vers. Hihetetlen volt Csorba munkabírása, tehetsége, csakis a legnagyobbakhoz mérhető. Mintha a könyv kerete is adna ennek a mondatomnak: a kötet első verse Csorba fordítása, az utolsó Weöres Sándoré. A barátok itt is egymásra találtak.

A könyvről készült képes összeállításom itt látható.

Néhány megjegyzés a képekhez. A könyvészeti oldalak az összeállítás elején találhatók. Kiemelten kezelem itt is Kardos Tibor (ld. még a megjegyzések után) nevét, ezért idézek „Petrarca életműve és a „Daloskönyv” című tanulmányából (469-519 p.) és az általa összeállított Jegyzetekből (523-588 p.), amelyek együtt 115 oldalt, egy könyvnyi tanulmányt jelentenek. És akkor a szerkesztői munkát még nem is említettem.) A fordításokból közlöm a kezdő fordítást (Csorbáé) és az utolsót, Weöresé. Mintegy megadják a keretet, de  a barátok a 328-329. oldalon egymás mellett is szerepelnek. Nemes Nagy Ágnes és Szedő Dénes fordítást is közlök. Gondolom Nemes Nagy Ágnest nem kell bemutatni, de Szedő Dénesről idézem a wikipédiát: 

Szedő Dénes Mihály, P. Szedő, Szedő Mihály Dénes, Szedő Dénes (Budapest, Terézváros, 1902. június 9.^[1] – Budapest, 1983. szeptember 25.) ferences rendi szerzetes, költő, műfordító, róla mintázta Szerb Antal Pater Severinust az Utas és holdvilág c. művében.^[2] Szedő László Szeverin karmelita szerzetes testvére.

Ellene mondok az ördögnek,

kevélysége törjön meg,
hittel vallom az Úristent,
minden műve szép és szent,
hittel vallom a Megváltót,
szerelmével megláncol,
hittel hívom a Szentlelket,

Lélekisten, szentelj meg!

– Szedő Dénes: Hitvallás^[2]

Szomorú és nagy kár, hogy a felületes internetes-digitális világ a hasonló, kiváló embereket felejti, a tiszavirág életű celebeket támogatja… 
Az összeállítás végére a szerzők fotói szerkesztettem. 

Nem hagyhatom ki a latinokról-olaszokról írva Kardos Tibor nevét. Csorbáék korosztályát (művészeti ágtól függetlenül) szerette, támogatta, alakját, a társak róla szóló történeteit a Csorba honlapon sokszor megidéztem. Talán itt olvasható róla a legplasztikusabb írás Csorba László tollából. (Csorba László történész.) Kardos Tibor megérdemli, hogy olvassunk tőle, róla, nélküle a latin és olasz irodalom magyar fogadtatása (divatszóval recepciója) erősen hiányos volna. Kardos Tiborról itt írtam részletesebben a Csorba honlapon.  Ebből idemásolok egy fontos részletet:

„Csorba későbbi kapcsolatukról már nem vallott a kötetben, de tudható, hogy továbbra is igen jó viszonyban volt Kardossal. Erre tanúság Csorba Kardos halálhírére írt verse (Két december. Kardos Tibor halálára), s az az 1961-ben Csorbához írt Kardos levél is, amelyet most közlök. Szerintem a levél, melyben Kardos Tibor Csorba Győző „provizorikus” Dante-fordításait lektorálja, igazi csemege egy bölcsész-filológus számára. Kardos hat oldalon keresztül olyan alaposan elemzi a költő fordításait, hogy a levél akár tanulmányként is megjelenhetne. Miután a bevezető sorokban az irodalomtörténész – maga is műfordító – babitsi magaslatokba emeli Csorba fordításait, szinte sorról-sorra „nagyító alá” teszi azokat. A minőségből egy csöppet sem engedni, ez lehetett a két alkotó ember célja… A levél első olvasása közben – és azóta is mikor foglalkozom vele, mindig – eszembe jut: hány olyan műfordító és lektor dolgozik mostanában Magyarországon, aki hajlandó volna ennyit „kínlódni” néhány szonett fordításával, s ennyit püfölni az írógépet… amelynek billentyűzete tudvalevőleg nem olyan leütési erőt kívánt, mint a számítógép klaviatúrája… Ezért is láthatja a kedves érdeklődő azt a furcsaságot az eredeti levélben, hogy az írásjelek, szavak között a gépíró nem hagy szóközt: ezzel is spórol egy-egy leütést, időt és energiát takarít meg, ugyanakkor a megértést a hiány nem zavarja. Az olvasó meg úgysem foglalkozik a szóközökkel, csak a tartalommal…
Minőség, értékteremtés kívánása hatja át Kardos elemzését, a munka alázatos szeretete süt át a levél minden során. Ahogyan természetesen Csorba fordításain is. Csak ajánlani tudom az alaposságot, a színvonalat minden mai filosznak… és műfordítónak.” 

Kardos Tibor Rómában, 1947-ben, amikor Csorbáék is ott jártak. A kép forrása. 

5. Innen letölthető a 2026. évi Ünnepi Könyvhét kiadványjegyzéke. Itt egy képriport található. Köszöntöm ehelyről a szerzőket és a látogatókat. Ők a könyvkultúra továbbvivői, ha tetszik az alkotásuk, fizimiskájuk, ha nem. Az ünnepi könyvhét hivatalos oldala.

6. A napokban kezembe hozzám került egy C-60 Philips magnókazetta. (A körülményekről majd egy későbbi blogban). Egy beszélgetés hallgatható rajta a költővel. A kazetta kissé nehezen olvasható felirata szerint „Csorba Győző. Nemzetközi könyvhét évében, 1972(?) -73? a Megyei Könyvtárban.” Belehallgattam, ezzel a Csorba szöveggel kezdődik: „A könyv az ember életének örök kísérője.” Dolgozom a digitalizálásán. Ha valaki tud jó lehetőséget, kérem, szóljon!

Köszönöm figyelmüket.