KÉT DECEMBER

                                                                  Kardos Tibor halálára

                         RÓMA, 1947

Nyirkos nem-szeretem idő a Via Giulia
kövein s a Tiberis-parti leveletlen platánokon
"Nézd a Soractét"… ó a horatiusi
kemény-szép télnek nyoma sincs a hó helyett
nyúlós nyál csillog a vén és hülye
idő nyála…

Bent Nálad együtt majd az egész csapat,
vidám a kandalló, a beszéd vidám,
  ugrál a tűz, ugrál az elme,
       hasztalan inti a négy komoly fal.

Köztünk a hitves, néha betáncol a
két csöppnyi lány, s kellő bece-szók, puszik
  után kilibben újra, hagyja:
     játsszanak a nagyok is magukban.

Az asztalon bor s tál, gyönyörű gyümölcs:
szőlő, narancs, préselt füge, illatos
   kávé – -: a nyirkos esti Róma
       árnyai közt ragyogó oázis.

Bent Nálad együtt majd az egész csapat:
költők, kiket távol haza tájai
   küldtek, s te hívtál osztozóknak
        ámulatod s örömöd csodáján.

Szavad – jó pásztor – erre megy, arra megy,
s az elkanyargó érv-juhokat szelid
  erővel illendő irányba
     hajtja, a félre-ficánkolókat.

Megrendül rendre, s reszket a ház, ahogy
elzúg előtte bőszen a villamos;
   köd, nyál, didergés kint… az ódon
  Falconieri-falak között meg

felnőtt idill s oly bő, hogy a hanggal, a
fénnyel kidől az ablakon is, kevés
  belőle a folyóra pilléz,
     s a Tiberis meleg álmokat lát.

———————————————————–

                 PÉCS, 1973.

Nyirkos nem-szeretem idő a Szkókó
leveletlen tőkéin fáin lent a forró ifjúság
városának tetőin hó sehol zöld sem sehol
Neked itt többé már minden sehol
amit szerettél amit úgy szerettél
s Te is sehol Te is sehol…
De az a fény az a melegség
az a hang él és szűnhetetlen
itt is ott is és mindenütt…