4. Ezzel kezdtem a centime-ról szóló bejegyzést az előző blogban (7. pont): „Egy apróság. Szó szerint és képletesen. A kis pénzérmét szintén kisunokáim találták, (mindent) „fölforgató” tevékenységük közben. Az 1966-os, 1 centime-os érmét Csorba franciaországi tanulmányútjáról hozhatta Pécsre.” A pénzérme leírása így hiányos. Néhány pontosító adat: a centime a frank 1/100-ad része (ld. magyar fillér), az érme anyaga valamilyen rozsdamentes acél (ld. a hivatalos leírást), mérete 15 mm, vastagsága 1,5 mm (tehát nem is kicsi, inkább apró), pereme sima, 1962-2011-ig volt forgalomban Franciaországban. A hátlapon (revers) a névérték (1 centime), mellette jobból egy méhecske, balról valószínű méhész, az előlapon (avers) pedig (valószínűleg) egy búzakalász látható. Az érme jelenlegi magyar ára 600 Ft körül lehet.

 

Így talán teljes a leírás.

8. Ígértem még A költő felel című minikönyv bemutatását. Íme. (Csorba minikönyveiről ezen az oldalon írtam.)
Cs. Varga István: „Nyújts feléje védő kart” című tanulmányában kap világos magyarázatot Vas István, a miniköny-bemutatómba talán nem véletlenül beválogatott  Cambridge-i elégia című versének idézete:

„A Himnusz bűnbevallása eszmei-erkölcsi mintaadás Radnóti számára is, aki 1944-ben, a II. világháború vészkorszakában írja: »Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép…« Istenhez fohászkodik: »Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.«
Történelmi sorsanalógiaként idézem Németh László Széchenyi című drámájából a »legnagyobb magyar« válaszát: »Amelyik népnek ilyen a történelme, ott a Babarczyaknak el kell szaporodniuk. A tanulság minálunk mindig ez volt. Rákócziaknak, Hajnócziaknak, Széchenyieknek: Rodostó, vérpad, bolondház. A Babarczyaknak létra a magasba…«
Törvényszerű asszociáció: a haza megmentésére Sub rosa szervezkedők sorsáról írja Vas István a Cambridge-i elégiában: Patakon »ma is hirdeti / Császárhűséggel a fekete tinta: / »Decapitato in Vienna.« – (Lefejeztetett Bécsben, 1671. április 30.)«” [Kiemelések tőlem. P. L.] (In Soproni füzetek 2022. 58 p.) Ez Vas István versidézet is törvényszerű asszociáció a bevezetőben ajánlott versekre…

Remélem, nem voltam unalmas és nem késtem sokat. A kisunokák és a kerti munkák (hej, de lassan mennek már, minden pihenőben van egy szék…) erőmet és időmet vették/vitték… Ki is mozdítottak az íródeáki munkámból. Az 5. unoka (igazából a hatodik, mert az ötödik angyalkaként született) óvodás. Óvodai záróünnepélyük idén a Pécsi Nemzeti Színházban volt. A kicsik is táncoltak, nagyon aranyosak voltak, lelkesek, de a fő attrakció a Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház jubileumi, Babás szerkövek című előadása volt, ld. itt.
„A Babás-szerkövek a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén emelkedő Jakab-hegy déli lejtőjének jellegzetes alakú sziklatornyai. Alakjukat a szél, a víz és a fagyhatás formálta. Nevüket bábuszerű alakjukról kapták. A vöröses sziklákat keresztrétegzett, kovával cementált konglomerátum, kavicsos homokkő és kőzetliszt alkotja. A durva, osztályozatlan törmelékanyag egy száraz, meleg éghajlatú időszak – intenzív, heves esőzések által táplált – vízfolyásainak a terméke. Az üledék (rövid szállítást követően) hordalékkúpokban halmozódott fel. […]
A Babás szerkövek legendája: A Jakab-hegy alján, a faluban élt réges-régen két gazdag család. Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták. Ekkor megátkozta őket: »Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!« Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt. Egy napon mentek férjhez. Az egyik ház lakodalmas népe ezúttal megelőzte a másikat. Már jöttek vissza a jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, amikor a másik még csak fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út. Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: »Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!« Ebben a pillanatban az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon. (In: Vikipédia)

A PNSZ műsora több mint 2 órás volt, a kicsiknek a legenda-táncjáték megértése magyarázattal is nehéz volt talán, de nagyszerű, mozgalmas, sokelőadós (inkább kétegyüttesnyi táncos által bemutatott), színes darab lévén biztosan nem unatkoztak az ovisok sem. A Babás-szerkövek előadáson kívül a néptáncegyüttes még sok kiesebb darabot is bemutatott, a cigány folklórt is idézve. A színház dugig volt, a rokonok (előadóké, óvodásoké) megtöltöttek minden ülőhelyet. Sok kicsit persze kivittek a műsor vége előtt fagyizni, sétálni, játszani, de nem csak a kicsik, mi is siettünk, a BL-döntő (sajnos, a PSG győzött 11-esekkel) első félidejéről így is lemaradtunk. De nem baj, szép volt, jó volt örülnünk a kicsik örömének.

Talán nem unatkoztak a hosszúra nyúlt blog olvasása közben. Köszönöm figyelmüket.