„Íme, korunk hősei. Mind arra példák, hogy hitehagyott világunkban elfogadjuk, sőt, virágzásra buzdítjuk az alávalót, ahelyett, hogy kigyomlálnánk. De azért van remény. Kanyarodjunk csak vissza Werfel regényéhez! A szerző kijut a civilizáció nélküli világba, találkozik a főpüspökkel és megszólítja.
»-Ön azt mondta, hogy a világ most és itt százezer évvel gonoszabb, bűnösebb, azaz Istentől eltávolodottabb, mint az én koromban…
-Igazán ezt mondtam?
-Ezt mondta…
-Akkor csak féligazságot mondtam.
-Egy püspök nem mondhat féligazságot.
-De előfordulhat, hogy… néha csak a felét mondja az igazságnak.
-És mi a másik fele?
-Az igazság másik fele nagyon egyszerű, fiam. Az idők folyamán nemcsak eltávolodunk Istentől, hanem közeledünk is Istenhez, hiszen mozgásunk messzebb visz minden dolgok kezdetétől és közelebb visz minden dolgok végéhez…«
Ballagjunk csak kitartóan, türelmesen az úton. A gonosz, bár nem erre szegődött, de mégiscsak segíti a Mindenható terveit.”
Werfel: A Meg Nem Születettek Csillaga. 

Kiegészítésképpen idézet egy másik szerzőtől:
„Az egész világ változik és változik, egészen addig,
amíg olyan nem lesz, mint amilyen egykoron volt”

(A Werner Schwab hagyatékában talált Hochscwab című darabból)

Hát így. Halottaink már bejárták az utat: alfától az omegáig. A megtett út minőségének megfelelő tisztelettel emeljük meg előttük kalapunkat, de mindenképpen emlékezzünk rájuk. A jókra és a rosszakra is. Mert, aki a rosszakat nem ismeri, az utódaik ellen sem tud védekezni.