Azért adtam ezt a címet a blognak, mert a hagyományos formához is visszatérek, emlékekről is írok, de a jövőbe is betekintést kaphatunk a vendégoldalon. (Nagy Imre professzor „debütálása” a vendégoldalon betegségem miatt csúszik, hamarosan pótlom. Elnézésüket kérem.)
Ahogyan illik, előre engedem a vendéget, Aknai Tamást, aki ismét egy kiállításról ad hírt, elemzést. És ez volna a jövőbetekintés/jövőfürkészés, ha elolvassák – és kérem, olvassák el -, kiderül, miért a jövő lett nálam a hívószava: a jövő művészeiről szól, akik majd a minket körülvevő világ tárgyi környezetének megteremtői lesznek. Aknai Tamás írása a szokásos helyen, itt olvasható.

És akkor a honlap ajánlata:

1. Mai ajánlat, mivel megint (még mindig) nem megy a letöltő, így csak „talpasan”: Mécs Károly: Tudom. Én nem tudom, miért pontosan erre találtam rá az interneten, de azt tudom, hogy tetszik és ajánlom, mert igaz és őszinte. Ha már Mécs Károly, jöjjön egy „hagyományos versmondás: Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz. Ezt is Mécs Károly mondja, gyönyörű.
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (A címlista itt megtekinthető. 180 cím; 2025. 06. 28.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers ajánlatomból:

EGYIRÁNYÚ

Így –
lassan minden rendeződik
a fióka-szárnyak kinőttek
nagyonis tággá lett világuk
még két kart kell lefejtenem
aztán hegyezhetem fülem:
csak egyirányú lesz kötelmem
nyilván lehet is látni rajtam
szemem fényében a nyugalmat
az elfordult kiváncsiságot
mely kísérné sorsom ha bírná
a legvégső átváltozásig

Megjelent: A világ küszöbei. Bp. : Magvető, 1981. 

A vers régebbi keletű, mint amely időpontra a kötet kiadási dátumából lehet következtetni. Az utolsó két lefejtendő kar a költő Zsófia lányának házasságára, Németországba (akkor még NSZK) történt költözésére utal.

még két kart kell lefejtenem
aztán hegyezhetem fülem:
csak egyirányú lesz kötelmem

A búcsúzás napjairól szinte szerelmes verset ír Csorba: Visszaszámlálás. Zs.-nak (1978. X. 3-tól 79. VI. 10-ig) címmel. A Digitális Irodalmi Akadémia honlapján itt olvasható. (A világ küszöbei. – Bp. : Magvető, 1981.) [A visszaszámlálásból] címmel a Hátrahagyott versekben a Világ küszöbeiből kihagyott részeket is közöltük Csorba versesfüzetei alapján.

Az utolsó napnak, a búcsúzás napjának bejegyzése

„79. VI. 10.

Hát megtörtént… meg… pár órája… ma…
hogy is volt?… lássuk!… kezdené a toll…
de csak az Arany János-i szavak:
„Nagyon fáj! nem megy!”*

*Arany János: Juliska emlékezete

5. Jöjjön hát a múlt, ahogyan gyerekeimtől hallottam, random képekkel, emlékezésekkel felidézve. (Wikipedia: „A köznyelv gyakran összemossa a véletlen és a véletlenszerűség fogalmát, a véletlenszerűséget használja gyakran véletlenként. Két különböző dologról van szó azonban. Véletlen az, amiről nem véltük volna, hogy bekövetkezik, véletlenszerű pedig az, ami látszólag ok nélkül, szabálytalanul, előre nem láthatóan, értelmetlenül vagy „ok nélkül” következett be. Véletlenek vannak – hiszen van úgy, hogy nem vélnénk vagy véltünk volna bizonyos dolgokat -, véletlenszerű bekövetkezések pedig, sokak szerint, nincsenek, csak törvényszerűség, azaz ok és okozat törvénye (idegen szóval: „karma”).

Nos, hát véletlenszerű, hogy Boda Miklós Pécs (és azt hiszem Magyarország) könyvtárosainak legidősebb képviselője, tegnapelőtt e-mailt írt nekem. Ennek befejezését idézem:

A személyes emlék az RTV újság 1982 augusztusi számához kapcsolódik: A „Holló dűlői kisház” Csorba utolsó nagy ajándéka volt lányainak. Hétvégi ház a Donátusban, csodálatos környezetben, amelyet szó szerint verejtékes munkával építettünk fel: culágerek voltunk, a lányok és természetesen a vejek is. A kőművesünk szabadsága egy hét volt, ezalatt kellett elkészülni a munkával a koszorúig. Végül aztán a teljes épület, beleértve a külső-belső vakolást, 1983-ra készült el, 1983 júniusában ittunk a kőművessel, „Misi bácsival” kisebbik fiam születését ünnepelve, a szuterén plafonjának vakolását kis időre szüneteltetve. A duplájára bővített hétvégi ház lett végül 1995-től a mi családunk otthona és az ma is. És ez csak egy kis szelete annak, amiért hálával tartozunk Csorbának.

Csorba versbe is foglalta a „kis hegyi házat”

Fényképek a falon

Három lányom gyerekkorukban
Picasso arca egy lapból kivágva
az isenheimi Grünwald-oltár corpusa
s az oltárképből néhány kéz meg ujj
unokáim mind a hét együtt és külön
anyám apám nálam fiatalabban
Tandori Szpérója Szent Katalin
(múlt századi litográfia-levlap)
a Várakozó (könyöklő nő) órómai
szobor fotója Ronsard sírja Tours mellett
kis hegyi házunk
lent a te képed negyven év előttről
és sajgó sajgó fájdalom a szívben

(Szemközt vele. – Bp. : Magvető, 1991)

Kis hegyi házunk… írja Csorba, noha alig járt ott, mert nehezen mozdult és amúgyis nekünk szánta, nem magának, csakúgy, mint a révfülöpi nyaralót. (Különös, de balatoni kép nem volt képválogatásban. Balatont és a nyaralót soha nem érezte igazán magáénak Csorba, mégha eleinte néhány barátságos verset írt is róla.) A falra készített kis fotókiállítás Csorba ágyával szemben volt, amikor fölemelte a fejét azt látta. Sajnos, a(z) egyik költözés során a képösszeállítás elveszett. De a vers Csorba előadásában itt meghallgatható.

Tandori Szpérója. A képet Tandori küldte egy Csorbának dedikált kötetben.

Isenheimi Grünwald-oltár

Hát így emlékezem magunkra, magamra, de Csorbát citálva.

Köszönöm figyelmüket.