
Végzős festő, szobrász és tárgyalkotó művésznövendékek diplomakiállítása Nádor Galéria, Pécs, Széchenyi tér 15. Június 19 – július 19
2025.06.29.343. Csorba blog. Vissza a múltba … és előre a jövőbe.

Margitka, Csorba Győző és Zsófika, 1960-as évek második fele. A Damjanich utcai kertben. A 295. Csorba blog melléklete
Azért adtam ezt a címet a blognak, mert a hagyományos formához is visszatérek, emlékekről is írok, de a jövőbe is betekintést kaphatunk a vendégoldalon. (Nagy Imre professzor „debütálása” a vendégoldalon betegségem miatt csúszik, hamarosan pótlom. Elnézésüket kérem.)
Ahogyan illik, előre engedem a vendéget, Aknai Tamást, aki ismét egy kiállításról ad hírt, elemzést. És ez volna a jövőbetekintés/jövőfürkészés, ha elolvassák – és kérem, olvassák el -, kiderül, miért a jövő lett nálam a hívószava: a jövő művészeiről szól, akik majd a minket körülvevő világ tárgyi környezetének megteremtői lesznek. Aknai Tamás írása a szokásos helyen, itt olvasható.
És akkor a honlap ajánlata:
1. Mai ajánlat, mivel megint (még mindig) nem megy a letöltő, így csak „talpasan”: Mécs Károly: Tudom. Én nem tudom, miért pontosan erre találtam rá az interneten, de azt tudom, hogy tetszik és ajánlom, mert igaz és őszinte. Ha már Mécs Károly, jöjjön egy „hagyományos versmondás: Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz. Ezt is Mécs Károly mondja, gyönyörű.
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (A címlista itt megtekinthető. 180 cím; 2025. 06. 28.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers ajánlatomból:
EGYIRÁNYÚ
Így –
lassan minden rendeződik
a fióka-szárnyak kinőttek
nagyonis tággá lett világuk
még két kart kell lefejtenem
aztán hegyezhetem fülem:
csak egyirányú lesz kötelmem
nyilván lehet is látni rajtam
szemem fényében a nyugalmat
az elfordult kiváncsiságot
mely kísérné sorsom ha bírná
a legvégső átváltozásig
Megjelent: A világ küszöbei. Bp. : Magvető, 1981.
A vers régebbi keletű, mint amely időpontra a kötet kiadási dátumából lehet következtetni. Az utolsó két lefejtendő kar a költő Zsófia lányának házasságára, Németországba (akkor még NSZK) történt költözésére utal.
még két kart kell lefejtenem
aztán hegyezhetem fülem:
csak egyirányú lesz kötelmem
A búcsúzás napjairól szinte szerelmes verset ír Csorba: Visszaszámlálás. Zs.-nak (1978. X. 3-tól 79. VI. 10-ig) címmel. A Digitális Irodalmi Akadémia honlapján itt olvasható. (A világ küszöbei. – Bp. : Magvető, 1981.) [A visszaszámlálásból] címmel a Hátrahagyott versekben a Világ küszöbeiből kihagyott részeket is közöltük Csorba versesfüzetei alapján.
Az utolsó napnak, a búcsúzás napjának bejegyzése
„79. VI. 10.
Hát megtörtént… meg… pár órája… ma…
hogy is volt?… lássuk!… kezdené a toll…
de csak az Arany János-i szavak:
„Nagyon fáj! nem megy!”*
*Arany János: Juliska emlékezete
5. Jöjjön hát a múlt, ahogyan gyerekeimtől hallottam, random képekkel, emlékezésekkel felidézve. (Wikipedia: „A köznyelv gyakran összemossa a véletlen és a véletlenszerűség fogalmát, a véletlenszerűséget használja gyakran véletlenként. Két különböző dologról van szó azonban. Véletlen az, amiről nem véltük volna, hogy bekövetkezik, véletlenszerű pedig az, ami látszólag ok nélkül, szabálytalanul, előre nem láthatóan, értelmetlenül vagy „ok nélkül” következett be. Véletlenek vannak – hiszen van úgy, hogy nem vélnénk vagy véltünk volna bizonyos dolgokat -, véletlenszerű bekövetkezések pedig, sokak szerint, nincsenek, csak törvényszerűség, azaz ok és okozat törvénye (idegen szóval: „karma”).
Nos, hát véletlenszerű, hogy Boda Miklós Pécs (és azt hiszem Magyarország) könyvtárosainak legidősebb képviselője, tegnapelőtt e-mailt írt nekem. Ennek befejezését idézem:
„Mostanában (is) sokat gondolok Győzőre, nem utolsó sorban felejthetetlen személyiségének, verseinek, de ajánlásainak is köszönhetően. Idézem az utóbbiakat:
Boda Miklósnak baráti szeretettel Janus Pannonius jegyében is Csorba Győző Pécs 83. dec. 7. (Simeon tűnődése.)
Boda Zsuzsának és Miklósnak kézcsókkal és szeretettel Csorba Győző 85. VI. 4. (Görbül az idő)
Boda Miklósnak baráti szeretettel Csorba Győző Pécs, 86. X. 28. (Vissza Ithakába)
Boda Miklósnak könyvtári munkatársamnak és régi barátomnak nagy szeretettel ajánlom. Csorba Győző Pécs, 88. VI. 3. (A szavak bolyhai)
Boda Miklós kedves barátomnak, könyvtári kollégámnak öleléssel: Csorba Győző 30 éves késéssel 89- jan. 18-án (A szó ünnepe)
Boda Miklósnak őszinte baráti és kollegiális szeretettel ajánlom Csorba Győző Pécs, 91. aug. (Szemközt vele)
Életem néhány sötét és világos pontját Boda Miklós barátom szeretetébe ajánlom Csorba Győző 91. okt. 7. (A város oldalában)
Szeretettel
Miklós
a 91. évjáratból
(Az évek járnak, valamennyire még én is)”
Én persze azonnal lecsaptam az értékes e-mailra, engedélyt kértem, Miklóstól, hogy közölhessem a honlapon. A választ azonnal érkezett:
Baráti üdvözlettel és köszönettel:

6. Megint random: találtam két dokumentumot régi fotók válogatása közben. Az egyik Csorbáról ad fontos ismeretet, a másik személyes, talán elnézik nekem, hogy ezzel terhelem az olvasót.
Csorba vallomása a műfordításról, az 1960-as évek vége táján készült. Minden pontos, hiteles, ahogyan azt Csorbánál megszokhattuk. Döbbenetes minden állítása: „Lassan másfél évtizede, hogy szinte megszakítás nélkül fordítok.” Miért? – kérdezhetik. Mert saját verseit az akkor valóban létező cenzúra nem engedte megjelenni/megjelentetni. Mert nem voltak „korszerű”, a bográcskommunizmust dicsőítő versei. Szerencsétlen cenzorok, nem tudták, ezzel is jót tesznek, hiszen a világirodalom legnagyobb alkotásait olvashatják így magyarul a verskedvelők. Elég csak Goethe Faustjának magyarítására vagy a Janus Pannonius fordításokra gondolni. „Közel jutottam a 20 ezer sorhoz…”- írja Csorba, aztán jócskán túl is jutott azon. A duplája is elkészült a későbbi években. Van koszorúzott magyar költő, aki magyarul sem írt ennyit… a minőségről nem is beszélve.
A befejezés is fontos: „Írni, írni s megint csak írni szeretnék, méghozzá mindenek előtt verseket.”
Szerencsére, ha Csorba elhatározott valamit, meg is valósította: a feljegyzés után szinte kétévente jelentek meg saját verseinek kötetei.
A száraz adatközlésben és tervben is költészet van, nem valami szocialista munkaterv ez. Látszik, valódi költő írta.
A személyes emlék az RTV újság 1982 augusztusi számához kapcsolódik: A „Holló dűlői kisház” Csorba utolsó nagy ajándéka volt lányainak. Hétvégi ház a Donátusban, csodálatos környezetben, amelyet szó szerint verejtékes munkával építettünk fel: culágerek voltunk, a lányok és természetesen a vejek is. A kőművesünk szabadsága egy hét volt, ezalatt kellett elkészülni a munkával a koszorúig. Végül aztán a teljes épület, beleértve a külső-belső vakolást, 1983-ra készült el, 1983 júniusában ittunk a kőművessel, „Misi bácsival” kisebbik fiam születését ünnepelve, a szuterén plafonjának vakolását kis időre szüneteltetve. A duplájára bővített hétvégi ház lett végül 1995-től a mi családunk otthona és az ma is. És ez csak egy kis szelete annak, amiért hálával tartozunk Csorbának.
Csorba versbe is foglalta a „kis hegyi házat”
Fényképek a falon
Három lányom gyerekkorukban
Picasso arca egy lapból kivágva
az isenheimi Grünwald-oltár corpusa
s az oltárképből néhány kéz meg ujj
unokáim mind a hét együtt és külön
anyám apám nálam fiatalabban
Tandori Szpérója Szent Katalin
(múlt századi litográfia-levlap)
a Várakozó (könyöklő nő) órómai
szobor fotója Ronsard sírja Tours mellett
kis hegyi házunk
lent a te képed negyven év előttről
és sajgó sajgó fájdalom a szívben
(Szemközt vele. – Bp. : Magvető, 1991)
Kis hegyi házunk… írja Csorba, noha alig járt ott, mert nehezen mozdult és amúgyis nekünk szánta, nem magának, csakúgy, mint a révfülöpi nyaralót. (Különös, de balatoni kép nem volt képválogatásban. Balatont és a nyaralót soha nem érezte igazán magáénak Csorba, mégha eleinte néhány barátságos verset írt is róla.) A falra készített kis fotókiállítás Csorba ágyával szemben volt, amikor fölemelte a fejét azt látta. Sajnos, a(z) egyik költözés során a képösszeállítás elveszett. De a vers Csorba előadásában itt meghallgatható.
Tandori Szpérója. A képet Tandori küldte egy Csorbának dedikált kötetben.
Isenheimi Grünwald-oltár
Hát így emlékezem magunkra, magamra, de Csorbát citálva.
Köszönöm figyelmüket.