1. A krónikaírónak is lehet magánélete… A mai ajánlatot egy emlék csalta elő belőlem. Az 1995-es évek elején Magyarországon is megjelent a Kolping szervezet/mozgalom. Pécsett a Sétatér déli oldalán alakították ki a szervezet székházát. A Kolping mozgalom a művelődést is támogatta az ifjúmunkások körében, ezt a feladatot a modern időkben is tovább vállalta, így a Kolping házban létrehozta a Kolping könyvtárat is. Csodálatos szervezés volt, a legdrágább kézikönyvektől a fűzött ismeretterjesztőig és szépirodalomig, meséskönyvekig teljes választék volt a könyvtárban… természetesen német nyelven. De mindent adtak: a könyvtári bútortól, a bélyegzőtől, a bélyegzőfestéktől, a gombostűtől a rajzszegig, a műanyag fóliáig, amellyel az értékesebb könyveket lehetett bevonni, egyszóval mindent, ami egy könyvtár alapításához szükséges lehet.  És egy CD-lejátszót fejhallgatóval és természetesen CD-lemezekkel. Akkoriban ez nagy ritkaság volt még. Az ömlesztett áru kibontását, a könyvtár berendezését vállaltam feleségemmel és néhány időnként segítő kollégával, majd a berendezett könyvtárban kölcsönöztem is másfél-két évig. Kölcsönöztem a CD-ket is, s természetesen mindegyikbe bele is hallgattam, válogatott klasszikusok voltak. Az egyik legkedvesebb felvétel volt, amelyet sokszor meghallgattam Elgar: Pomp and Cirkumstance című darabja. Mostanában Angliáról is olvasok furábbnál furább híreket, előkerestem hát az internetről a Pomp and… egy több mint húsz évvel későbbi, 2014-es BBC-s felvételét. Ezt ajánlom ma figyelmükbe. Istenem, mennyit változott mára a világ! A fölvétel egy csoda: egy büszke nemzet büszke ünnepe, himnikus és vásári hangulat egyvelege, egy valódi mars. Vajon, jut eszembe, ma meg lehetne-e tartani a Hyde parkban és a Royal Albert Hall in London-ban egy ilyen előadást? Összejönne-e ennyi ember, vagy szétzavarnák-e őket, mert túlságosan nacionalista és (keresztény) vallásos a „műsor”? Mindegy. Szép volt, csodálatos volt ennyi ember összhangja, öröme, együtt éneklése. A szöveg egy részlete, amelyet a közönség együtt énekel a karral eredetiben és hevenyészett magyar fordításban:

Land of Hope and Glory, Mother of the Free,
How shall we extol thee, who are born of thee?
Wider still and wider shall thy bounds be set;
God, who made thee mighty, make thee mightier yet,
God, who made thee mighty, make thee mightier yet.

A remény és dicsőség földje, a szabadok anyja,
Hogyan dicsőíthetnénk mi, a te gyermekeid?
Nőjön még és nőlni is fog még a határod;
Isten, kitől erődet kaptad, tegyen még erősebbé.
Isten, kitől erődet kaptad, tegyen még erősebbé.

Kormos István és Nagy László híres beszélgetésének utolsó mondata jut eszembe: ezeknek az embereknek szólhatnak Nagy László búcsúszavai: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Ha lesz emberi szemük tudatom velük, üzenem nekik, hogy csak ennyit tudtam tenni értük!” És hallgassuk Nagy Lászlót a Csorba youtube-oldalról. Bizony, kedves(?) politikusok: temetők helyett éveket!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (A címlista itt megtekinthető. 180 cím; 2025. 06. 28.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers ajánlatomból:

               A költő előadásában

EGYNYÁRI VIRÁG

Egyetlen nyár az egynyári virágnak: teljes virágöltő.
Nem bírok soha társa lenni. Semmiképp se bírok májusban,
júniusban például, amikor ő tíz, tizenöt vagy húszéves hévvel
szomjúsággal és éhséggel él.
Csak izgatottan figyelhetem, talán kicsit gyanakodva, olykor
elérzékenyülten s emlékezőn: min jutott túl, min van még innen,
s hol áll egyáltalában.
Esetleg kiszámíthatnám azt a szeptemberi vagy októberi napot,
amikor egykorúvá válunk. Csak villanásnyira. Elmegy mellettem,
de pillanatra szinkronba kerülünk.
Aztán már csak utána nézhetek, csak tisztelhetem, ha éppen
elfog a jámborság és a kegyelet. Mert menthetetlenül elébem öreg-
szik.
S lesz számomra aggastyán, talán soha-meg-nem-tudható tudások
tudója.
Lesz végül kerek életű halott, amit én magamnak csak szorongva
remélhetek.

Először megjelent az Összegyűjtött versek Új versek című fejezetében az Elvesző kert ciklusban (Bp. : Magvető, 1978), majd a Ritmus rend zene (1981) és a Vissza Ithakába (1986) című válogatott kötetekben. Én nem a DIA kötetek formátumát, hanem a kötetekben használt sortörést alkalmazom, mert ez furcsa sorhosszai ellenére is a versformát adja vissza.

A sokszor megfigyelt egynyári virág élete készteti filozofikus gondolatok kifejtésére a költőt: az egynyári virág melyik pillanata lehet az, amelyik éppen az ő korát képezi le:

„Esetleg kiszámíthatnám azt a szeptemberi vagy októberi napot,
amikor egykorúvá válunk. Csak villanásnyira. Elmegy mellettem,
de pillanatra szinkronba kerülünk.
Aztán már csak utána nézhetek, csak tisztelhetem, ha éppen
elfog a jámborság és a kegyelet. Mert menthetetlenül elébem öreg-
szik.
S lesz számomra aggastyán, talán soha-meg-nem-tudható tudások
tudója.
Lesz végül kerek életű halott, amit én magamnak csak szorongva
remélhetek.”

A kérdés kérdés marad…

5. Csorba random-retró. Anglo(america)mán korunk szavait használom a következő képösszeállításhoz: retró, mert visszatekintő és random, mert véletlenszerű, ahogyan a kezembe kerültek a fotók. Valódi, papiros-anyagúak és digitális felvételek. Talán nem lesz érdektelen Csorba fanoknak és ismeretleneknek sem.

6. Kedves barátom és az oldal egyik vendégszerkesztője, Aknai Tamás 80. születésnapjára emlékkiállítást rendeznek barátai.