(Az összes verskézirat linkjeit itt gyűjtöttem egybe.)

Jegyzet a Társaságról.

Mielőtt bemutatnám a verset, megköszönöm a 39. blogbejegyzésemre érkezett négy, hosszabb-rövidebb, de igazán tartalmas és aggódó választ. Ez alkalmat ad annak a kérdésnek vizsgálatára, mekkora a Társaság támogatottsága.
Egy rövidebb válasz olyan olvasómtól érkezett, aki nem tag ugyan, de mindig hálás vagyok a támogatásáért, észrevételeiért, egy másikat pedig Ausztriában élő tag- és levelezőtársamtól kaptam. Két hosszabb, elemző és a helyzetet továbbgondoló válasz érkezett két pécsi tagunktól. Nagyon köszönöm. Javaslataikat, ötleteiket számon tartom.
Hozzá kell még tennem, hogy digitális közgyűlésünkhöz 16 hozzászólás érkezett, beleértve ebbe elnökünk, dr. Nagy Imre értékelő sorait is. Tekintve, hogy a fent idézett hozzászólók a közgyűlési beszámolóhoz is hozzászóltak, azt lehet mondani, ennyi rendszeres támogatója van a Társaságnak.
A fészbukos lájkokat nem tudom, hogyan értékeljem. Jól esnek, de igazán rendszeres követő csak kettő van közöttük. Mindketten szorosan kapcsolhatók Csorba művészetéhez, egyikük Takáts Gyula, másikuk Várkonyi Nándor révén. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! A többi, esetenként 6-8 lájk nem rendszeres követőket jelez.

Nem hagyhatom figyelmen kívül két állandó, de nem tag segítőmet, a bejegyzéseim, „leánykori nevükön” hírleveleim korrektúráját végző dr. Hernádi László Mihályt, és a digitális ügyekben nélkülözhetetlen Horváth Ádám informatikust. (Itt kivételt tettem: ők nem tiltakoztak nevük közzététele ellen, s velük szinte napi kapcsolatban állok.)

Számolva még magamat és azt a nagyjából 10 embert, akik ugyan fizetnek tagdíjat, de nem rendszeres érdeklődők, a rendezvényeken sem mindig jelennek meg, mert nem Magyarországon élnek, vagy elfoglaltságuk nem engedi meg, azt mondhatom, Csorba és a Társaság munkája iránt összességében 28–30 ember érdeklődik így vagy úgy.
Ez talán nem is olyan rossz eredmény mai konzumálódott világunkban, de ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a bajt a számok inkább elfödik. Mert a támogatók között nincsen intézmény, és pénzügyi támogató, s főleg nincsenek fiatalok! Tisztelet a kivételnek, az évente Csorba Győző versmondó versenyt rendező Szent Mór Katolikus Iskolaközpontnak, és a Leőwey Klára Gimnáziumnak, ahol aktív tagtársunk, dr. Zalay Szabolcs az igazgató, és ahol élénk irodalmi élet zajlik, versmondó versenyek szervezését is beleértve.
Nem véletlenül csatoltam a 39. blogbejegyzéshez A Batsányi Társaság 1948. évi báljának meghívóját. Ha valaki a névsorokat átnézi, azokból pontosan kiolvasható, kiket hiányolok a Csorba Társaság mellől. Most nem írom ide sem hivatal vagy intézmény nevét, sem pedig közéleti személyek nevét, nem szeretném, hogy nagyobb sértődés legyen az összehasonlításból és azok jóindulatát is elveszítsem, akikre halványan még számítok. De szerintem olvasóim között is van, aki érti, kikre gondolok.
Lehet, én nem vagyok gyakorlatias, rámenős, mint ahogyan egy titkárhoz illő volna, de azért  egyszerűen szólva: nem csak ötletekkel, hanem tettekkel is szabad támogatni a munkát.
Bocsánatot kérek, ha netán valakit kihagytam, netán megsértettem volna: az őszinte beszéd sosem vonz támogatókat.

Ezután evezzünk békésebb vizekre, azaz a Csorba-kéziratokhoz.

A Hozzád mindenkiért című vers kézirata.

A vers először 1965-ben, a Séta és meditáció című kötetben jelent meg, majd az Összegyűjtött versekben 1978-ban.

HOZZÁD MINDENKIÉRT

A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas szájhoz érni
a szómra szomjas fülbe szólni
a vágyam vágyó ölbe hullni − −

Három milliárd idegent
gondommá te varázsolsz
Ha veled a poklokra szállok
akkor tudom mi másnak a pokol
Ha veled az egekbe szállok
akkor tudom hogy mi másnak az ég
A testeden szétránduló iszony
a testedben szétáradó öröm
a katekizmusom

Tőled tudom:
„Azért vagyunk e földön hogy aki
szintén e földön van segítsük élni”

Lám ha éjszakánkint
álmod útvesztőiben
el-nem-érhetőn bolyongsz
fázom hiába rántom állig paplanom

Fényeim árnyaim
tükrözd hűségesen
visszhangozd lényemet!

Ne engedd soha a magányt szívemhez!
A dögvészek dögvésze ő.

Ha Csorba szerelmes verseiről esik szó, kiemelhető, hogy azok nem a felszínes, futó, fellobbanó és gyorsan hűlő érzelmekről, netalán szexről szólnak, hanem mélyen átélt igaz szerelemről, szeretetről, mely alatt ott izzik a parázs, amiből bármelyik pillanatban fellobbanhat a tűz. Feszültségüket is ez adja, ez a mélyben lüktető, lávaszerű kitörésre mindig kész érzelem. Micsoda gyönyörű az első négy sor, amelyben a kedves megközelítését írja le: a simogatás helyett A bőröm vágyó kézhez érni; a csók helyett a számra szomjas szájhoz érni; a szerelmes szavak helyett a szómra szomjas fülbe szólni; a szeretkezés helyett a vágyam vágyó ölbe hullni − −. Az alliterációk pontosan érzékeltetik, hogy a szerelmes társ ugyanolyan módon, erővel kívánja a szerelmes közeledését, mint a költő. S milyen csodálatosan szép és érzékletes kép a beteljesülésé: a vágyam vágyó ölbe hullni − −.
Aztán pedig megjelenik a szerelemben is távlatosan gondolkodó költő, aki a társsal megjárja a poklot és a mennyet. Létezik-e ennél szerelmesebb vallomás: A testeden szétránduló iszony / a testedben szétáradó öröm / a katekizmusom, vagyis az életet a költő szerelme közvetítésével, szerelmében éli meg.  A vers – nevezzük most már nevén – Margitkához, a költő feleségéhez, de mindenkiért szól.

Ebben a versben olvasható Csorba költői hitvallása is, amelyet aztán sokszor idéz ő is és kritikusai is:
Tőled tudom: / „Azért vagyunk e földön hogy aki /szintén e földön van segítsük élni”. A költő tételmondatát szerelmének ajánlja: Tőled tudom… Csorba más helyen így fogalmazza meg ezt a feladatát: „A költészetemmel szeretnék másokat élni segíteni. A versekkel magunkba nézhetünk, és rohanó életünkben pihenést, örömöt, megnyugvást találhatunk.”
Agyonmagyarázás helyett azzal fejezem be a hevenyészett verselemzést, hogy, a fentiek miatt is, az én legkedvesebb szerelmes verseim közé tartozik a Hozzád mindenkiért.
Sok vers a kéziratokban mostanában fölleltek közül a Séta és meditáció  című kötetben jelent meg, hiszen azokat a fiatal és szerelmes költő a kötet megjelenéséhez közeli időben írta. Mivel pedig Csorba mindig alaposan megtervezte kötetei felépítését, versciklusait mondanivalójuk szerint rendszerezte. A Séta és meditáció című  kötetben a Virág virág virág című ciklusban gyűjtötte össze a költő a szerelmes verseket. Az egész ciklust ajánlom figyelmükbe, gyönyörű szerelmes versek olvashatók benne, mint a Már nem odázhatom, vagy a címadó Virág virág virág.

Nők, asszonyok, erotika, szerelem címmel egy oldalt is összeállítottam régebben a honlapon, itt. A bevezető kicsit csonka és rövidebb, mert még Margitka életében készült és akkor ő megkért rá, ne tegyem közzé azt a bevezetőt, amit akkor írtam és természetesen jóváhagyásra megmutattam neki. Természetesen nem jelentettem meg, hanem az itt olvasható rövidet.
Kérem, olvassák a szerelmes Csorbát, érdemes!

Köszönöm figyelmüket.