39. Csorba blog. Az én bakancslistám.

Kérem, akit a bevezető nem érdekel, nyugodtan ugorja át és csak az I. pont utáni részt olvassa!

Amikor a fiam azt mondta, hogy nézd meg a Bakancslista című filmet, én már akkor is csak néztem, mint a moziban. Minek a bakancsokhoz lista? Valakinek olyan sok van, hogy listázni kell? (Igen, mucsai vagyok, sajnos nem ismertem ezt a szóösszetételt.) Aztán persze utánanéztem, mert valamit nem érteni, az szomorú dolog, de hogy ne is akarja megérteni az ember, az az igazi butaság. Sejtve, hogy mint majdnem minden kifejezés a mai világban ez is angol-amerikai eredetű, kiderítettem, hogy a bakancslista  az angol bucket list tükörfordítása. Na de ott voltam, ahol a part szakad, már angolul és magyarul sem tudtam, mit jelent a kifejezés. Aztán megtaláltam a bakancslista szóösszetétel legpontosabb magyarázatát, itt olvasható, kár, hogy ékezet nélküli magyar szöveggel. A lényeget lefordítom: “Egy lista álmoktól az őrült ötleteken keresztül áhított nagy kalandokig minden, amit szeretnénk elérni mielőtt feldobjuk a bakancsot. A lista írását még véletlenül se a halállal asszociáljuk, éppen ellenkezőleg, az élet élvezetéről szól. A szürke hétköznapokba a lista egy kis színt visz, mivel látjuk, hogy mi is vár ránk a jövőben, milyen kalandokban lesz részünk.” És miután kiderítettem ezt, megnéztem a filmet is, a remek színészekkel. Itt olvashatnak róla. (Megjegyzem, azért az ajánlott ismertető 9.2-es értékelését túlzásnak tartom, az IMDb 7.4-es osztályzata szerintem közelebb van a realitáshoz.)

Most, ebben a vészterhes világban eszembe jutott, talán nekem is  össze kellene állítanom egy bakancslistát. Engedelmükkel a saját bakancslistámat nem osztom meg önökkel, de összeállítottam a Csorba Társaságét, amely gyakorlatilag egyezik az én Csorbához kapcsolható bakancslistámmal.

Mielőtt erre rátérnék, valamiféle helyzetképet adok, hogy komplexen láthassuk, honnan jöttünk, hol vagyunk, hová tartunk. Év vége a nyakunkon, nemsokára kezdődik az új év, ez úgyis az összegzések ideje.

Csorba hagyatéka mannaként hullott elém. Amikor meghalt, senki nem akart vagy nem tudott foglalkozni Csorba könyvtárával, kézirataival, leveleivel. Azt vettem észre, hogy magamra maradok a hagyaték gondozásának feladatával. Mit lehetett tenni? Szerencsém is volt, az évek során sok segítség is adódott. Az első lépéseket Bertók László tette meg, amikor Kalányos Katalinnal, a Baranya Megyei Könyvtár akkori igazgatójával anyagot gyűjtött a hagyatékból a Csorba Győző Emlékszobához. Köszönet jár nekik az ötletért és a szerény lehetőségeket nagyszerűen kihasználó megvalósításért. Mikor ők válogatták a köteteket, nézték a kéziratokat, akkor kezdtem én is alaposabban nézegetni  a fiókokat, polcokat, szekrényeket Csorba házában. Aztán először Tüskés Tibornak segítettem, amikor a Csorba Győző, a fordító című kötetet állította össze, végül pedig magam gyűjtöttem össze Csorba hagyatékából ill. a Pécsi Nemzeti Színház irattárából Csorba három drámafordításának kéziratát. majd azokat  számítógépbe írtam és végül Szirtes Gábor kiadója a Pro Pannonia megjelentette a belőlük összeállított könyvet. (Mindkét kötet 1998-ban jelent meg.)

Így kezdődött, mondhatnám a filmcímmel és aztán folytatódott még kötetek sorával, mígnem éppen  a kötetek kiadásának csendes elhalásával párhuzamosan eljutottunk a Csorba Győző Társaság megalapításáig. A Társaság létrehozása nem az én ötletem volt, hanem dr. Pesti János tanár úr, Csorba nagy rajongója ösztönzésére 2015-ben hoztuk létre azt, hogy a Társaság nyújtotta lehetőségeket kihasználva felkészülhessünk és 2016-ban méltón megemlékezhessünk születésének 100. évfordulóján Csorbáról, a város költőjéről. Ez megtörtént. Végül még öt év adatott meg a Társaságnak.

Amit alább írok, nem panasz: jelentés a Társaság helyzetéről, egyben a következtetés, a bakancslista megalapozása.

Szépen indult a Társaság ügye. Természetesen Csorba neve volt a mozgatóerő, de emellett dr. Nagy Imre emeritus professzor érdeme, hogy elfogadtak és támogattak minket. Az ő neve volt a kulcs az ajtókhoz, amelyek mögött segítő emberek ültek. A Csorba Győző Könyvtár volt a másik támasz, munkatársai, vezetői mindig támogattak minket a rendezvények szervezésében, könyvkiadásban. Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő és dr. Őri László Pécs alpolgármester is mindig segítették a Társaságot, hozzájuk mindig bátran lehetett fordulni kéréssel. Úgy látszott szépen halad minden, nem ismétlem magamat, a Csorba Honlapon figyelemmel kísérhetők az események, de aztán lassan megkezdődött a csöndes visszafejlődés. A Társaság tagjai elöregedtek, fiatalokat nem sikerült beszervezni. Rendezvényeinken 10-15-en voltunk általában és ráadásul, ahogyan mondogattam, összejöveteleinket figyelve gerontológiai tanulmányt készíthettek volna a kutatók. (Elnézést kérek azoktól, akik közülünk nem így érzik.) A tagsági díjból egyre kevesebb összeg csordogált, az is jobbára annak köszönhetően, hogy a Csorba utódok és néhány tagunk jóval több tagdíjat fizetett, mint amennyit a szabályzatunkban rögzítettünk. Ott tartunk, hogy a könyvelőnk díjára majdnem az egész éves tagdíjat elköltjük. A “maradékból” fizetem a Csorba Honlap tárhely- és egyéb díjait. Ezt is csak úgy tudom megtenni: a számítógépes segítőm töredékét kapja annak, amennyit a hasonló munkákért járna. Én pedig fönntartom – úgymond – a Társaság irodáját, számítógépes berendezéseit… a saját házamban, saját pénzemen.

Nem tudtunk szponzorokat találni, bár megpróbáltam sok dolgot, de a városban működő több száz hasonló helyzetben levő szervezet, egyesület, csoport között elveszve képtelen voltam támogatót találni. Nem szeretném másra hárítani a felelősséget, de a szponzorkeresésben nem találtam támogatóra a tagtársak között sem. 125–130 e-mail címre küldöm a Társaság életével kapcsolatos híreket, ott vagyok a fészbukon, szerkesztem a Csorba honlapot, de eddig még alig kaptam segítséget ebben a támogatót kereső munkában. (Kivéve, ismétlem, dr. Hoppál Pétert és dr. Őri Lászlót, ám ők már nem rendelkeznek olyan pénzek fölött, amelyekből a Társágnak juttathatnának.) A régebben Csorba Hírlevélnek, mostanában blognak nevezett írásaimat a fészbuk visszajelzések szerint 8–12-en olvassák, lájkolják rendszeresen, a 125–130 e-mailre alkalmanként ha egy-két visszajelzés érkezik, az már jónak nevezhető. Tudomásul kell venni: a poézis ma válságban van, különösen kicsiny a kereslet, az olyan gondolati, létkérdéseket feszegető lírára, mint Csorbáé, amelynek befogadása elmélyült gondolkodást kíván.

Egy társaság tevékenységének alappillére a rendszeres összejövetelek, közös rendezvények szervezése. Ehhez kellene elsősorban a tagság, az érdeklődők széles köre, meg a pénz a vendégek díjának kifizetésére, a rendezvények szervezésére. Azt már vázoltam, hogy se tagság, se pénz nincsen, ezt most még tetézi, hogy a járványhelyzet miatt rendezvényt sem mertünk tartani. Mint már írtam tagjaink idősek, többen érzékeny egészségügyi állapotban, ki szeretne ilyenkor kockáztatni? Sem elnökünk, sem tagjaink, sem én nem vagyunk abban a helyzetben, hogy összejövetelek résztvevői legyünk. Még ezévi közgyűlésünket sem tudtuk emiatt megtartani, ezért valahogyan interneten próbáltam megoldani a közgyűlés ügyét.

Összefoglalva: a működéshez szükséges pénz és egyéb szükséges feltételek hiányában a Társaság működése lassan de biztosan ellehetetlenül. Azt írhatom, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még csőd nélkül dönthetünk: oszlassuk föl csöndben magunkat, önszántunkból teljesen megszüntetve a Társaság működését, vagy szüneteltessük azt.

Az internetes, digitális közgyűlés nem adhatott végleges választ a kérdésre, azt majd a valóságos, 2021-ben tartandó közgyűlésnek kell megadni. Én a megszüntetés felé hajlok, de mikor ezt gondolom, kérem, vegyék figyelembe azt is, hogy a feloszlatással vagy szüneteltetéssel az én munkám, azaz Csorba hagyatékának feltárása, bemutatása nem szűnne meg. Ugyanazt folytatnám, amit eddig tettem, csak szervezeti keretek nélkül, de nem hátráltatnák munkámat a Társaság adminisztrációs feladatai, mindenféle számlák rendezgetése, jelentések készítése, esetleges pályázatok írása, elszámolása.

Mit veszek hát fel a Csorba-bakancslistámra, ha a Jóisten ad még egy-két aktív évet?

I. A napi munkákat érintő terveim ezek:

1. kapcsolat fenntartása a Csorba Társaság (volt?) tagjaival és a mindenkori követőkkel, e-mailekkel, facebookon és a híreket rendszerezetten összegyűjtő Csorba honlapon,
2. a Csorba-hagyaték minél teljesebb feltárása, a feltárt anyagok bemutatása segítségével,
3. ha túléljük ezt a vészes időszakot, egy-egy rendezvény (beszélgetések, évfordulós emlékezések) szervezése a Csorba Győző Könyvtár és a követők, barátok aktív támogatásával,
4. lehetőség szerint állandó szponzorok keresése a rendezvények támogatásához,
5. a Csorba Emlékszoba rendszeres nyitvatartása a Tudásközpontban, bemutatók, vezetés meg-hirdetése csoportok, egyéni látogatók számára,
6. a mostanában talált Csorba verskéziratok, dokumentumok folyamatos bemutatása.

II. Nagyobb tervek, amelyek elérése az egészségi állapotom és a lehetőségek függvénye, de fontos volna minél többet megvalósítani közülük a Csorba életmű teljesebb megismerése érdekében:

1. Mivel a világban ma már csakis az létezik, ami az internetes hálózatban fellelhető, elsődleges feladatnak tartom a Csorba Győző kötetek és a Csorba Győzőről írt nagyobb kötetek teljes körű digitalizálását.
Ez a munka a Csorba Győző Könyvtár segítségével javarészt már készen van, a következő kötetek digitalizálása hiányzik még a teljességhez:

  1. Csorba Győző: Március : Tizenhárom vers. – Békéscsaba : Megyei Könyvtár, 1975. – Sztlan oldalak. – Bibliofil kiadás. – 144. számozott példány.
  2. Bertók László: Csorba Győző : Bibliográfia. – Pécs : Pécsi Városi Kvt., 1991.
  3. Brecht, Bertolt: [Versek] / [ford. Csorba Győző]. – Bp. : Európa, 1959. – 69 p. – (A modern német líra kincsesháza)
  4. Goethe, Johann Wolfgang von: Faust / [I. részt ford. Jékely Zoltán; II. részt ford. Csorba Győző]. – Bp. : Magyar Helikon, 1959. – (Helikon klasszikusok). – A második részt kérem, a 175–427. oldalig, valamint a Tartalomjegyzéket az [563]. oldalról. Ha az egész kötet megoldható, akkor mindet kérem!]
  5. Goethe, Johann Wolfgang von: Faust : A tragédia második része / [ford. Csorba Győző]. – Bp. : Magyar Helikon, 1963.
  6. Hélinant, Froidmont de: A halál versei / Ófrancia eredetiből ford. Csorba Győző ; Bev, írta Birkás Géza ; [A címlapot tervezte és a képeket vál. Holler András]. – Pécs : Janus Pannonius Társ., 1942. – (A Janus Pannonius Társaság könyvtára)
  7. Hélinant, Froidmont de: A halál versei / ford. Csorba Győző. – Bp. : Helikon, 1989. – (Helikon Stúdió)
  8. Janus Pannonius: Epigrammata lasciva ; Pajzán epigrammák / [szerk., ford., utószót írta, jegyz. kész. Csorba Győző] ; [a könyvet tervezte Szántó Tibor]. – Bp. : Helikon, 1986. – 74 p. – Bilingvis, bibliofil kiad., kapcsos tokban.
  9. Janus Pannonius – – válogatott munkái / [vál., szerk. és az előszót írta Csorba Győző] ; [a jegyzeteket és a jegyzetszótárt Ugrin Aranka kész.]. – Bp. : Kozmosz Könyvek, 1982.
  10. Mezsirov, Alekszandr: Búcsú a hótól : Válogatott versek / ford. Csorba Győző. – Bp. : Európa, 1974.
  11. Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán : Politikai szatíra 5 színben / Színpadra alkalmazta Csorba Győző. – Pécs : Szabadság Pécsi Ny. és Könyvkiadó Kft., [1945].

A felsorolt kötetek digitalizálása akkor akadt el, amikor a közmunkások száma erősen lecsökkent (vagy megszűnt?) a Csorba Könyvtárban.

2. A Csorba Győző kötetek és a Csorba Győzőről írt nagyobb kötetek teljes körű digitalizálása után azok egyetlen adatbázisba történő összeszerkesztése és annak elérhetővé tétele a Csorba Győző Könyvtár honlapján. Így egyetlen keresőkérdéssel az egész Csorba-életmű kereshetővé válna. 

3. Könyvek kiadása:

a. a verskéziratok bemutatása után azok kiadása egy kisebb könyvecskében összegyűjtve,
b. Pécs város múlt századi művészeti életének történetét sok adalékkal gazdagító, rendkívül érdekes és színes Csorba Győző-Takács Jenő levelezés kiadása, képekkel gazdagon illusztrált kötetben,
c. Csorba Győző összegyűjtött verseinek kiadása,
d. Csorba Győző összes versfordításainak kiadása egy kötetben.

Jól látszik tehát, rengeteg munka van. Én csinálom, ameddig erőm engedi. De kérem, aki tud, segítsen. Elsősorban a digitalizálásban és a szükséges szponzorok fellelésében. A város és a megye közössége nyerne, ha a fentiek megvalósulnának, ezért a város és a megye vezetőitől is várok pozitív visszajelzést. Nem a magam, hanem a közösség érdekében volna fontos ennek a nagyszerű életműnek a mind teljesebb megismertetése.

Túlzásba estem? Lehet. De emlékezzünk a bevezető mondatokra:
A bakancslista “Egy lista álmoktól az őrült ötleteken keresztül áhított nagy kalandokig minden amit szeretnénk elérni mielőtt feldobjuk a bakancsot. A lista írását még véletlenül se a halállal asszociáljuk, éppen ellenkezőleg, az élet élvezetéről szól. A szürke hétköznapokba a lista egy kis színt visz, mivel látjuk, hogy mi is vár ránk a jövőben, milyen kalandokban lesz részünk.

Hogy ma se maradjunk képek nélkül, közzéteszem a Batsányi Társaság 1948. évi báljának – Álorczás és masque vidámságának – meghívóját.  Az alábbi kép azt is bizonyítja, hogy az akkori méltóságok mennyire fontosnak tartották a művészetet. Az pedig, hogy kiket tudtak megnyerni díszvédnöknek, jól mutatja, hogy a Társaság híre az országban is közismert volt. (Bár azt hiszem, Bóka László meghívásáról többen lemondtak volna. Ld. itt, a bejegyzés végén, a képek fölött.)

Végül pedig a Batsányi Társaság emblémája a Dunántúl 1949. 1. számából.

Köszönöm figyelmüket és segítségüket.