(Az összes verskézirat linkjeit itt gyűjtöttem egybe.)

A sors változtatott terveimen. A hagyatékból kezembe került egy régi vasúti igazolvány és egy kitüntetés. Most, karácsony közeledtével ezért kicsit kilépek a versismertető tudóskodásból, először képes dokumentumokat mutatok be, amelyek történelmi kalandozásra is lehetőséget adnak.

Vasúti igazolványok és egyéb igazolások. Rövid magyarázó szöveg a képekhez: az igazolványok magukért beszélnek:  Csorba Győző László nevű bátyjának 1919-es arcképes vasúti igazolványától Csorba 1974-es, ugyancsak fényképes közalkalmazotti félárú igazolványáig érthető a sor.
A három utolsó kép érdekessége tartalmukban rejlik. (Azért vettem őket ide, mert az igazolványokkal egy helyen voltak.) Csorba Győzőné igazolása 1945-ben azért kellett, mert akkor a közalkalmazásban lévők számára igazolást kellett kiadni arról, hogy tovább dolgozhat, nem róható semmiféle háborús bűn a rovására. Az igazolás fontosságát bizonyítja, hogy 7 aláírás és bélyegző is megerősíti a hitelességét. (Az aláírók valószínű az akkor már alakuló pártok képviselői lehettek.) Az igazolás hátlapján Margitka beosztásait sorolják fel. Hogy ezek az igazolások abban az időben milyen fontosak voltak, arról Csorba a Város oldalában című kötetben is bővebben beszél. Akit érdekel, milyen viszonyok voltak a háború után a pártpolitikában és hogyan lavíroztak a pártok között Csorba, Várkonyi és más alkotótársak, és hogyan csúszott ki végül a párttagság alól a költő, az itt elolvashatja.
A hastífusz elleni védőoltás igazolólapját az itáliai út előtt kapta Csorba, valahol ír is róla. Lám, akkor nem lehetett csak úgy lézengeni az országhatárokon. Egy vízum hiánya miatt még a vonatról is leszállították a költőt és útitársait.

Rendjel, díj, emlékplakett. (A képek PowerPoint 2007-es szerkesztővel készültek.)
A háborús sérülésért adott emlékérem nem tudom kié lehetett, talán Margitka vette a vásárban Csorbának. Nem tudom, volt-e 1918-ban katona a családból, de gondoltam, érdekességképpen ezt is bemutatom. (Az emlékéremről itt olvashatnak.)
Egy Babits-plakettet kiemeltem a sorból és annak a fotóját itt közlöm, nem a PowerPointos képek között.

Kiemeltem, mert Csorba nagyon szerette és mindig szem előtt tartotta ezt a kis tárgyat. Maga készített hozzá egy 11,5X11,5 centiméteres, vastag préselt faanyagból készült alaplapot, hogy falra szerelhető legyen. (Csorba nagyon szerette az ilyen apró munkákat is, néha persze segítséget kért hozzá, mint már írtam, főként Zsófia lányától.) Az alaplapra a költő finom kék bársonyt ragasztott, majd erre a plakettet, így annak a hátlapját – amely pedig informatív adatokat tartalmazhat – nem tudom megnézni, nem akarom Csorba munkáját tönkretenni. Az 1,3 cm vastag préselt fakocka felső részébe jobbról és balról egyenlő távolságra szemescsavar került, abba vékony rézhuzal, amellyel fel lehet akasztani képszegre. A 8 cm átmérőjű plaketten a kissé jobbra néző Babits arcél a baloldalon helyezkedik el, mellette jobboldalt versrészlet látható: dallá ringott bennem kétség és láz, azaz a Hazám című verscsokor második darabjának, a Városnak a részlete. A plakett alján fp kézjegy (?) látható. Sajnos, a plakettről nem sikerült az interneten képet vagy leírást találnom.
A plakett fotója itt látható.

Kérem, aki többet tud a plakettről, alkotójáról, írja meg! Művészettörténészek előnyben!

És hogy mégse maradjunk vers nélkül, betűrendben következő Falu szélén című, A Séta és meditáció című kötetben megjelent vers kéziratát is bemutatom. (A baloldali menüben a kötet tartalomjegyzékében lehet keresni, az első versre kattintva a kötet elejétől olvashatók a versek.)

A vers kézirata:

A vers word-változata: