1.  Interjú jelent meg társaságunk elnökével, Nagy Imrével a Jelenkorban, Eötvös József-díjjal történt kitüntetése alkalmából. Ajánlom figyelmükbe a tulajdonképpen életinterjúnak nevezhető beszélgetést, ami itt olvasható. A fészbukon már közreadott hírhez írtakat most itt is megismétlem: Gratulálunk a kitüntetéshez újólag. Isten éltesse, professzor úr, és adjon hosszú éveket, hogy megírhassa Pécs Csorba Győző haláláig tartó irodalomtörténetét is.

2. Egy nagyon kedves, egyetemi berkekben járatos barátom felhívta a figyelmemet, hogy az anyaggyűjtéssel siessek, mert lehet, jövőre egy változás miatt már nem lesz rá alkalmam.  Ezért mostanában csak rövidebb írásokat küldök majd ide a honlapra.

3. Folytatom a Csorba-verskéziratok közlését. (Az összes verskézirat linkjeit itt gyűjtöttem egybe.) Innentől betűrendben, tehát először A Dunánál című vers kéziratát közlöm. A vers megjelent a Szabadulás és az Összegyűjtött versek című kötetekben is. (A link a vershez vezeti az olvasót, de az egész kötetben lehet böngészni a baloldali tartalom menüben.)
A hosszú vers 15 versszakos, s versszakonként 8 soros. Két A/4-es lapon fér el, 3 oldalon 4–4 versszak, az utolsón 3. A vers címe József Attila-i utalásként is felfogható, ami talán nem véletlen, hiszen a költő fiatalon Ady és József Attila verseinek szerelmese volt.
A címadást és a vers tartalmát az is determinálta – talán elsősorban az – hogy Csorba fiatalkorának meghatározó élménye a Duna volt, aminek emlékeit még a Balatonnál is kereste. A visszavágyódás és a múlt elhagyása között vívódó költő mellett, mögött már ott van a segítő (van már ki rásegít), akiről tudhatjuk, Margitka, Kicsike, a leendő Ancika az.

Ne hagyjatok elmenni innen,
baljósak a csillagok,
a pusztulást emlékeimben
kövessék szebb napok,
szeretnék végre megnyugodni,
van már, ki rásegít,
ne próbáljak kalandba fogni,
akármi láz hevít.

A jövő azonban még nem egészen eldöntött, hiszen az utolsó versszakban Csorba még a nyilván többször is látott, víz által a partra vetett halottként idézi magát:

Vagy te vezess, vörös-arany híd,
hol horgadó fejem
puha iszap padjára hajlik,
sár tömi szám, szemem,
hajam hínárként ringatózik,
mellem moszat lepi,
markom síkos habba fogódzik,
mely lágyan fürdeti.

A versben, melyben a költő a múltjára és az abban szinte minden helyet elfoglaló Dunára és Dunaszekcsőre emlékezik, leíró és a filozofikus, meditatív sorok, képek kavarognak. (Dunaszekcsőről sokat írtam a honlapon: a google keresőbe a dunaszekcső site:csorbagyozo.hu keresőkérdést beírva rengeteg találatot kaphatunk, elsőként egy Csorba tv-felvétel részleteit.)

Egy dunaszekcsői fotó 1938-ból:

Csorba fiatal korában sokszor volt napokig depressziós állapotban, egy ilyen szorongásos állapotában írhatta a verset. A verselemzés továbbra sem kenyerem, nem is elemezgetem tovább a költeményt
A kézirathoz viszonyítva van néhány változtatás a kötetekben, az eltéréseket rögzítem. Inkább csak a régies szavak kerültek ki az új változatokból, s például – a kéziratban egy nyilván véletlenül rosszul használt – egyes számú alakot  is javított a költő. (rejti/rejtik). A Szabadulásban végzett átírások az Összegyűjtött versekbe változatlanul bekerültek.
A Szabadulásban az 1. vsz. utolsó sorában a lassankint helyére a lassacskán szó került.
Az Összegyűjtött versek című kötetben a lassankint/lassacskán mellett más eltérés is akad az 1. versszakban. A 4. sorban a „Feketedik a Domb-sor tömbje” helyett „Homályosul a domb-sor tömbje” került, az utolsó két sor pedig így alakult: „hullong az éj a nedves völgybe, / lassankint megtelik.” helyett „hullong az est a nedves völgybe / lassacskán megtelik.”
A 8. vsz. 5. sorában mindkét változatban a súgott-búgott helyett súgott-sajgott kerül, az utolsó előtti sorban pedig a húzott helyett a tartott szó olvasható.
A 10. vsz. 2. sorában a rejti helyett értelemszerűen a rejtik kerül.
A 12. vsz. 2. sora „idegen szókkal gesztusokkal” „helyett „idegen, váratlan sorokban,” lesz.
A 13. vsz. 1. sorában „A multba bújnék” helyett „Múltamba futnék” került, a 4. sorába pedig a „melyet eke kivetett,” helyett „eke szaladt rám, kivetett, –„.
A kéziratban a datálás Dunaszekcső, a kötetekben (Dunaszekcső, 1944). A kézirat 1. oldala:

A nagyobb papírok közül kihullott egy kicsike, gondoltam, ezt is bemutatom, ha már így előretolakodott.  A merenti különféle érdemekért adott elismerés. Sok fajtája van, díszes merenti-érmek is vannak, például bene merenti medálok.
Esetünkben kis papírról van szó. Ilyeneket jó tanulmányi előmenetelért adományozott a Pius a diákjainak.  Csorba kitűnő tanuló volt a Pius Gimnáziumban, ezért kapott merentit. (Többet is láttam a hagyatékban, azonban olyan kicsik, nyilván elkeveredtek, mint ez is.)

Legközelebb is verskézirattal és egyéb aprósággal jelentkezem.

Köszönöm figyelmüket.