1. Kötődések: Kecskeméti Kálmán-Pécs-Csorba

Jósorsom egy kedves levelezőtársam közvetítésével összehozott Kecskeméti Kálmánnal, akivel több e-mailt váltottam, s végül megkértem, engedje meg, hogy hozzám küldött e-mailjeiből pécsi és Csorbára vonatkozó részeket közöljek. Köszönöm szépen az engedélyt.

Először azt a dokumentumot közlöm, amelyet Kecskeméti Kálmán a Gáll Orsolya cikket ismertető blogomra küldött, s mellyel igazolja,  hogy a cikkben említett Pécsi Műhely fiataljai mellett más ifjú művészek is éltek, tanultak Pécsett, vagy indultak Pécsről, mint például ő is. Örömmel teszem közzé nevüket. Szegény Kígyós Sándort ismertem közülük személyesen is, ittam is vele egy-két vodkát. Fiatalon elhunyt, nagyon sajnálom.

Másodjára pdf-változatban közlöm a művész Csorbának írt levelét, harmadsorban pedig egy visszaemlékezését pécsi éveire.

Két kép a visszaemlékezésből. Kecskeméti Kálmán a Széchenyi téren a királlyal, és egyik kedves Kecskeméti Kálmán fotóm Csorba Győzőről az ő szeretett fája mellett.

Ezzel a képpel szeretettel köszöntöm tehát most Kecskeméti Kálmánt úgy is, mint Csorba kedves fotósát, akinek a költőről készült portréit olyan sokszor idéztem én is.

Hogy színesebb legyen a kép és pontosabb, egy Kecskeméti Kálmánnak dedikált Csorba-kötet fotóját is mellékelem.

Köszönöm, Kecskeméti Kálmánnak, hogy nem feledte a várost. Remélem, továbbra is olvasója marad blogomnak ill. a Csorba honlapnak.

2. A Kit nyugtalan ágyad című Csorba-verskézirat bemutatása
(Az összes verskézirat linkjeit itt gyűjtöttem egybe.)

A Kit nyugtalan ágyad című Csorba vers megjelent a Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947), az Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978) és a Vissza Ithakába : Válogatott versek (Bp. : Magvető, 1986) című kötetekben is.

A Kit nyugtalan ágyad kéziratának jpg-változata

A Kit nyugtalan ágyad kéziratának pdf-változata

A Kit nyugtalan ágyad word-változata

KIT NYUGTALAN ÁGYAD

Kit nyugtalan ágyad ismeretlen tájakon
ringat, s keserű habok csapnak át a szájadon,
s jaj, fekete határ súrolja a szivedet,
kit az anya-békesség kelyheiből kivetett,
régi dolgok bőrein tétovázol kezeddel,
s háborodva firtatod, mily tudásod veszett el,
kit vadak kerítenek, marnak minden oldalon,
s lándzsás őrrel űz tovább minden boldog oltalom,
aki meggyürődtél, mint marokban a papír,
kit gonosz betűkkel kínok égő tolla ír,
ki elől a szépet lopja csak az alkonyat,
akinek a hajnal csupa borzadályt mutat:
a körébem sűrülő magánosság falain,
mint fehér galambokat, átröpítem szavaim:
látod, én is úszom, messze tőled, ám veled,
forgatom a számban ízevesztett nyelvemet;
ó, mi több: a kín-e vagy a dermedt semmiség?
néptelen a tág föld, néptelen a széles ég,
zsugorodva alszik rejtekén a lendület,
az időre hagyja, ami elvégeztetett –
semmit sem csinálok, úgy történik csak velem,
s csak az idő hömpölyög – nem történik semmi sem.
Más ketrecbe zárva egy-test módján szenvedünk,
sikló életünket sírva tartja bús kezünk. –

A kézirat csak abban különbözik a megjelent szövegtől, hogy a kötetekben lemarad az ajánlás és a dátum. Ez is egy nagyon borongós, szomorú vers. Mint már írtam az előző kézirat-ismertetésekben a költő ebben az időszakban gyakran került depressziós állapotba, s általában akkor, amikor szeretett Margitkája, Kicsikéje valamiért eltávozott mellőle, akár csak egy napra is. A költő félt a magánytól és félt, hogy megint csalódás éri.

A fenti vers tulajdonképpen egy nagy körmondat, csupán az utolsó két sor, mintegy szentencia töri meg a bánat hömpölygő sorait, képeit: Más ketrecbe zárva egy-test módján szenvedünk, / sikló életünket sírva tartja bús kezünk. –. Jól skandálható vers, melyben a háborgó lélek mozdulásait pontosan követik az aa páros tiszta rímek közé foglalt kettős sorok.

A megjelent változatokat összevetve az is jól látszik, hogy a kézirat teljesen tisztázott vers. Csupán egy névelő marad el a harmadik sorban (s jaj a helyett s jaj, fekete), az utolsó előtti harmadik sorban pedig a semmisem a megjelent szövegben semmi sem lesz. Változás még a fájdalom sodrását megtörő mondatlezárások megszüntetése: Veszett el? helyett veszett el, nyelvemet. helyett nyelvemet; . Néhány valóban fölösleges kötőjel és a verscím végéről a három pont elhagyása csupán az írásképet tisztítja meg.

Jól kitapintható a korai Csorba: jelzők, követik egymást szinte minden sorban, a megroppant, elcsüggedt, szomorú állapotot (ld. spleen) pedig nagyon jól tükrözi a szentenciát megelőző két sor: „semmit sem csinálok, úgy történik csak velem, / s csak az idő hömpölyög – nem történik semmi sem.”

Nem is nyújtom tovább, olvassák a visszaemlékezést és a verset.

Köszönöm figyelmüket.