
356. Csorba blog. Aknai Tamás új írása a Vendégoldalon, Iványi Katalin emlékezése Csorbára, Laufer László Csorba képgalériája a BAMA.hu-n
2025.09.28.357. Csorba blog. Bertók László emlékezete

Csorba Győző és Bertók László Nagy László iszkázi emlékházának megnyitásán
1. Ma sikerült a letöltés, így megint a Csorba youtube-csatornáról jelentkezem két verssel.
Márai Sándor: Mennyből az angyal. Előadja Oberfrank Pál. (Közeleg az október 23-ai évforduló… ez a vers nem csak a karácsonyról szól!)
Petőfi Sándor: Még alig volt reggel. Előadja: Turi Bálint. A gyönyörű kis verset Kiss Tamás barátom ajánlotta figyelmembe. Köszönöm szépen. Talán az élet rövidségére utal a vers a rövidségével, nyolc sorával is.
MÉG ALIG VOLT REGGEL…
Még alig volt reggel, már megint este van.
Még alig volt tavasz, már megint itt a tél.
Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk,
S már feleségem vagy, már rég azzá lettél.
Még alig, hogy játszánk apáink térdén, s már
Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett…
Csak annyi az élet, mint futó felhőnek
Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.
Pest, 1847. december
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája itt megtekinthető. (183 cím; 2025. 07. 12.)
Kövesse figyelemmel a Csorba Győző honlapot, mert néha, amikor nem működik a letöltés, a blogok első pontjában a youtube-ról ajánlok verseket, nem Csorba youtube csatornájáról! (Az első pontban mindig jelzem, hol lehet elérni a klipet.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a honlapra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a youtube oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers ajánlatomból (A vers után levő linken meghallgatható a költő előadásában is.)
Esti ablak mögött
Tüzeket nyíló fekete rét esti város a völgyben
Félénk és izgatott mint aki jót vár de gyanakszik
Örömeit bánatait négy fal közé vitte a lélek
osztogatja és csillapítja hogy el bírja viselni álmát
A tó-tükre-ég messziről a földet mutatja a szemnek
Tüzeket nyíló fekete rét fentről borul ránk
Két teknőc-héj alul felül meglyuggatva s kívül parázsló
burok fehéren izzik a kicsi-nagy lyukakon keresztül
Hát én e ragyogásban itt? Négy fal közé szorulva szintén
a rét fölött és rét alatt rendezgetem az elmúlt
nap kuszaságait készítem álom elé a lelkem:
osztogatom és csillapítom a nehezen viselhetőket
S még hívatlan vendégek is ülnek körém befejezetlen
találkozások árnyai kényes fehér kezükben
csábítás és emlékezés Megzavarodva fészkelődöm
sajgások és nosztalgiák buzognak föl husomban
A közénk ömlő éj csupán egyetlen éjszakára ment meg
Holnap lábam feléjük fordul szemem magukhoz csalogatják
Tétova leszek amikor határozottnak kéne lennem
A születő cselekvéseket születni vágyók háborítják
És aztán itt állok megint tüzeket nyíló fekete rétek
összehajló ívei közt gazdag gazda tűz-őre pásztor
kinek a fények gondjai hogy mire gyúlnak mire hunynak
az újuló meglendülések s nyugvások küszöbénél.
Esti ablak mögött, a költő előadásában.
Először a Séta és meditáció című kötetben jelent meg (Bp. : Magvető, 1965), majd az Összegyűjtött versekben és az összes versválogatás-kötetben is.
Csorba Damjanich utcai háza ablakából sokszor nézte az esti várost, míg aztán megépítették a kert végébe a Kodály utcai négyemeletes házsort, elvéve nem csak a kilátásból, a kertből is nagy darabot. Csorbától szokatlanul sok hasonlat, kép torlódik a versben, hogy a költő az eléje táruló látványt visszaadja. Már az első sor is tobzódó képi lelemény: Tüzeket nyíló fekete rét esti város a völgyben, aztán sorjáznak tovább a képek: A tó-tükre-ég ; Két teknőc-héj alul felül meglyuggatva s kívül / parázsló burok fehéren izzik a kicsi-nagy lyukakon keresztül , aztán jön az éles ellentét, beszűkül a látóhatár a költő szobájára:
Hát én e ragyogásban itt? Négy fal közé szorulva szintén
a rét fölött és rét alatt rendezgetem az elmúlt
nap kuszaságait készítem álom elé a lelkem:
osztogatom és csillapítom a nehezen viselhetőket
hogy aztán az utolsó versszakban megint végtelenre nyíljon a látóhatár és kiderüljön a költő vallomása magáról, ki is ő: gazdag gazda tűz-őre pásztor: tehát gazda és pásztor a város esti nyugalma fölött.
Bizony, a korai versben teljes költői vértezetben áll előttünk Csorba
5. Egyszer Csorba is emlegette, de máshol is olvastam valakitől: elterjedt mint papíron a tintafolt. Azt hiszem, most Bertók László is így van. Halálának ötödik és születésének közelgő 90. évfordulóján emlékezések, rendezvények sorjáznak felelevenítve művészetét, alakját. Bertók László Csorba mentoráltja volt, de az idős költőbarátnak nagy szerepe volt abban is, hogy Pécsen marasztalta a fiatal, nagyvárostól megriadt költőt és Bertók nem futott haza szülőföldjére az első pécsi hónapok után. Csorba aztán később is nagy szeretettel egyengette a fiatal, tehetség útját, hogy később már közösen építsék, növeljék a város hírnevét, mint Kossuth-díjasok.
Természetes, hogy Bertók Lászlóra emlékezem, úgy is, mint egykori munkatársa a könyvtárosságban és úgy is mint sokáig volt barátja Csorba emlékének közös ápolásában, amely munka aztán a nyakamba szakadt, miután Bertók egyszer egy fölkérésemre azt mondta, elég nyersen: „Beszélj most már te, én már mindent elmondtam róla, mit ismételgessek, hányszor meséljem még el, hogy tulajdonképpen ő beszélt rá arra, hogy Pécsen maradjak?”
Így maradtam aztán én (a remélem, nem sokat ismétlő) Csorba-rokonként a „hivatalos” emlékőrző, akinek azért talán mégiscsak akad egy-két (Húsz-harminc (?) ld. Csorba vers) emlékező társa.
Mint már írtam, Bertók Lászlóval sokáig voltam egy munkaszobában a Pécsi Városi Könyvtárban, miután lemondott a Városi Könyvtár igazgatásáról és már csak heti két napon járt be a jeles pécsi alkotókról készített bibliográfiáin dolgozva. Alkotónapjain – így hívták akkor ezeket a fizetett munkanapokat – pár négyzetméteres közös munkaszobánkban, amelyben a két egymásnak fordított íróasztal és a két szék éppen elfért, sokat beszélgettünk, vitatkozva-egyetértve, néha komoly vádakat vagdalva egymás fejéhez. Én általában értetlenkedtem: Laci, nem tudom ez vagy az a versed miről is szól, írhatnál már kicsit egyszerűbben, mire ő azt mondta, te meg tanulhatnál többet esztétikából verselemzésből is, hogy jobban értsd a verseket. Néha – mindketten faluról származunk – ízes káromkodásokkal fűszereztük mondandónkat, különösen amikor később Laci lakásában Csorba hátrahagyott verseinek összeállítása közben/után a jóféle vései pálinkából is kortyintottunk néhány kupicával. (Nem lett tőle rosszabb a kötet, sőt…)
Emlékezve a jeles évfordulón, most közreadom újra egyik blogbejegyzésesemet, amely tulajdonképpen egy Bertók kisbibliográfia, mert a költő idősebb költőtársának dedikált könyveinek ismertetése, így tulajdonképpen a Bertók-főművek felsorolásának is beillik.
És közreadom Bertók halálakor írt emlékezésemet újra, itt olvashatják.
Pákolitz István így írt egy bökversében Bertókról:
Arcvonások
A padláslesöprések időszakában nem hogy nem fogta vissza
lírai indulatát, de verseit cséphadaróra formálva rontott
Séta Pista* kapcabetyárrá silányodott utódaira. Emiatt, hó-
napszám, busás honoráriumot sápolt az Állami Jótékonykodá-
si Kirendeltség kasszájából.
Visszafojtott düheit mostanában bölcsen körülírja. Néha oly
csavaros-áttételesen, hogy olvasó legyen a talpán, aki szán-
dékait kiókumlálja. Kímélet a lektorok számára sincs.
Nevének e-betűjét gyakorta írják a-nak, kiterebélyesítve a
szabadasszociációs bázist. Ez a figyelmetlenség azonban in-
kább biztatással elegyes előleg: magasrendű eszmei-esztéti-
kai Kánonhoz kénytelen igazodni. Vagyis: csak tiszta Forrás-
ból meríthet. – Egyelőre Bertók. De lehet még Bartók.
(In: 9. Csorba blog.)
*Séta Pista egy főúrnak a törvénytelen gyermeke, Somogy megyei betyár, a kapcabetyárrá silányodott utódok a padláslesöprő kommunisták. Ld. Magyar Zoltán: Magyar történeti mondák katalógusa. VII. Betyármondák, Betyárok és más törvényen kívüliek.
Laci rendkívül mérges szavakkal kommentálta Pákolitz versét, mikor felolvastam neki…
Emlékezzünk hát Bertók Lászlóra, bízva abban, hogy majd halálának 30 éves évfordulóján is hasonlóan szép és kiterjedt emlékezések őrzik emberi és költői alakját, mint most a tizediken. Isten nyugosztaljon, kedves Laci, immár lent is fent is Csorba közelében!
Köszönöm figyelmüket.
124. Csorba blog. Bertók László dedikált kötetei Csorba könyvtárában
Ennyi volt mai blogom, köszönöm figyelmüket.