A Csorba Győző Társaság 266. hírlevele. A Szabadulás című kötet ismertetése

I. Folytatom a Csorba versesköteteket bemutató sorozatomat a Szabadulás című, betűrendben 13., a megjelenés sorrendjében 3. önálló Csorba-kötettel. (Figyelem! A kötet ismertetése után egy a Csorba Társaságot érintő közlés is olvasható.)
(Az összes ismertetett kötet linkje és a bevezető elérhető innen.)

A kötet leírása:
Csorba Győző: Szabadulás : Versek. – Pécs : Batsányi Társaság, 1947. – 46 p. ; 21 cm. – (Batsányi Társaság Könyvtára. Szépirodalmi sorozat ; 1.). – 1 példány kemény karton táblába kötve, a többi példány fűzött. – Az egyik kötetben dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Aranyos Cilikémnek Apa”. – Datálás nincs, Cilike Csorba Noémi, a költő középső lánya. – A másik – szintén fűzött – kötetben dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Drága jó Kicsikémnek végtelen hálával és még nagyobb szeretettel ajánlom és adom. Házi Szomorítója. Pécs, 47. márc. 27-én.“A kemény kartonba kötött példányban a védőlap homlokoldalán jobboldalt alul ajánlás: “Édes Kicsikémnek második* boldog húsvétunkon végtelen szeretettel Győzője Pécs 47.” Jobboldalon alul a dedikálással szemben Csorba megjegyzése: “* harmadik jav. Cs. Gy.” . – Kötött, fűzött. – Egy példány a Csorba Emlékszobában. – Mindegyik példány jó állapotban

A kötet a DIA honlapján.                                                        A kötet pdf változata.

Csorba és Margitka 1946 körül.

Azt hihetné az ember, hogy erről a kis 46 oldalas kötetről ugyan mit is lehetne mondani? Ám ha kicsit kutakodunk a Csorba honlapon rájöhetünk, hogy nagyon sokat és egészen érdekes dolgokat. Például Weöres Sándornak a Válasz 1947. II. számában megjelent írását a kötetről. (De erről és ennek előzményeiről majd később.) Aki bővebben akar tájékozódni, annak ajánlom, a honlap keresőjébe írja be a Szabadulás szót, sok érdekes kapcsolódó oldalt fog találni.

A kötet képei pdf fájlban.
Magyarázat a képekhez.
1. kép. Csorba a kor szokásainak megfelelően előfizetőket gyűjtött a kis kötet kiadása előtt. Az első kép egy Csorba által készített aláírásgyűjtő ív másolata. Jól látható a végeredmény, egyetlen fizető van: Deutsch Zsigmond gyáros. Érdekes ötlet Csorbától Maráczy (?) Imréné divatszalon tulajdonos (6) bevonása az aláírásgyűjtésbe. Windheim Antal asztalosmester (5) Csorba Győzőné édesapja. (A költő feleségének eredeti neve Windheim Margit volt, ezt változtatta Velényire.)
A 2. kép egy levél másolata. Szeögh Zoli Csorba egy barátja lehetett, talán az egyetemről ismerhették egymást. Csorba őt is megkérhette előfizetők gyűjtésére. Nyűveő Csorba valamelyik barátok által használt bece(gúny)neve lehetett, több magánlevelet találtam a hagyatékban hasonló megszólítással. A levél fogalmazásmódja arra utal, hogy a barát egy kellő szkepticizmussal és jó fogalmazó képességgel megáldott, művelt ember lehetett.
3. kép. A fülszövegből megtudhatjuk, hogy ez a kötet, a Helinant-fordítást is beleszámítva, Csorbának a 4. kötete volt és hogy Csorba a megjelenés évében Baumgarten-díjat kapott.
4. kép. A borító egyszerű megoldása is a pénzszűkére utal.
5-6. kép. Csorba két példányt is ajánlott feleségének, akit az ajánlásban Kicsikének becéz. Mint már írtam, Csorba idős korában is sokszor így hívta feleségét. A második ajánlás Csorba humorérzékét is megcsillantja, mikor magát Kicsikéje házi szomorítójának nevezi. A hibásan “második boldog húsvétunkra” ajánlott dedikációt Csorba a kötet egy könyvtári kötésbe fogott példány védőlapjának homlokoldalára írta, ezért csak a szöveget másoltam, nem az egész üres oldalt. Itt jegyzem meg, hogy a címleírásban említett “Aranyos Cilikémnek Apa” ajánlású példány a költözések közben eltűnt, ezért annak dedikálásáról nem tudtam másolatot készíteni.
7. kép. Nyilván a Halál versei c. kötet fordítása inspirálta Csorbát az Új halál-versek. Hélinant szellemének című ciklus megírására, melynek két oldalát külön is bemutatom.
8. kép. A tartalomjegyzék arról árulkodik, hogy a füzetben 28 vers olvasható összesen, azonban tudnunk kell, hogy azok olyan színvonalúak, hogy Csorba szinte valamennyit beválogatta az Összegyűjtött versek című kötetébe. Erről egy táblázatos összehasonlítást is készítettem régebben Szabadulás-Összegyűjtött versek konkordancia címmel. A kötet összes verse olvasható a Csorba honlapon is. Meg kell említenem, hogy Csorba egyik legszebb szerelmes verse az Alázat is ebben a kötetben jelent meg. Annyira tetszik nekem, hogy idemásolom:

ALÁZAT

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. −
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.

Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog −
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.

Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.

Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem −
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.

Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő −

Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.

Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? − károdra tennéd.
Ijesztenélek, – s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!

Szél támad, és elvinni készül –
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
– te óvsz mindenfelől.

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.
Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. 22–23. p.)
Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978. 112.
p. )
Szép szerelmes szavak : Versválogatás 500 év magyar költészetéből (Bp. : Népszava, 1988. 216.
p.)
Nagy örömmel hallgattam és meghatódtam, mikor ezt a verset a Szent Mór Iskolaközpont idei Csorba versmondó versenyén két fiatal tanuló is értőn előadta.
9. kép. A Csorba hagyaték egyik nagyon becses darabja Weöres Sándor Szabadulásról írt, a Válaszban 1947-ben megjelent tanulmányának kézirata. (Ld. Bertók Csorba-bibliográfiájának utolsó tételét.) A tanulmány történetéről itt írtam, de mivel szerintem nagyon fontos megállapítások vannak benne, másolom, hogy ne kelljen kattintani:

“Közhely Weöres és Csorba barátságának emlékét újra és újra felidézni. De mivel kezdje az ember a mondatot, ha minduntalan ennek a barátságnak a dokumentumaiba ütközik? Weöresnek Csorba Szabadulás c. kötetéről írt kritikáját olvasva (1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal) megállapíthatjuk, hogy a másik költőt akár a maga háttérbe szorításával is felemelő, segítő barátság dokumentuma is egyben Weöres ragyogó esszéje. Vegyük például ezt a bekezdést: “»A boltok berogynak, s a hulló vilá- / got omló romok földre zúzzák-verik. / Ki áshat, s ki ás érte sziklák alá?«.  Rónay célzást tesz arra is, hogy Csorba ezt a sorvégzés és rímelés-módot tőlem tanulta. Meg kell mondanom, hogy ezt én tanultam tőle: Csorbának egy francia versfordítás-kéziratában láttam ily félszó-enjambemen-t, és oly ízesnek találtam, hogy menten kedvet kaptam rá: különleges akcentusokkal, a hangzás-ritmusnak és értelmi ritmusnak sajátos mérkőzésével ízesíthetjük így a verset; s csak a szokatlansága bántó. [… ] Nem tudom, én tanultam-e többet Csorbától, vagy ő éntőlem; azt azonban tudom, hogy amiképpen nem kritériuma a művészetnek a következetesség, éppúgy az eredetiség sem…”
Nagyszerű elemzésével Weöres kicsorbítja Rónay kritikájának élét, az igaziértés és műkritika iskolapéldájává magasztosuló esszéjével fölényes magabiztossággal megvédi Csorba kötetét a már elismert irodalmár fő ellenvetéseivel szemben. [Rónay azt írta a kötetről szóló ismertetésében Csorba Weörestől tanult egyes versformákat. Erre vonatkozóan ld. még Tüskés ajánlott tanulmányát az idézet végén. P. L.] Nem gépelem be az egész kéziratot, mert Weöres kézírását öröm eredetiben olvasni: a költő jellegzetes, gyönyörű kalligráfiájú betűinek olvasása ugyanolyan élvezetet nyújt, mint amilyent Weöres versolvasásának hallgatása.
Írása váteszi előrelátással emelkedik  irodalmi kritikából előbb a korszak ideológiájának majd a világ mai, de egyben örök művészeti problémájának felmutatásává:
»Most még egy vádra kell felelnem: Csorba líráját és az enyémet is, gyakran tekintik irreálisnak, felelőtlenül kalandosnak, a valóságtól elrugaszkodónak. Ahogy volt népiség-követelmény, most van valóság-követelmény, s lesz majd nem tudom milyen követelmény: mi bármelyiknek mércéje alatt alkalmatlannak bizonyulunk, de ez egy cseppet sem jelenti, hogy ne volnánk közösek a néppel, vagy a valósággal csak azt jelenti, hogy a művészre mindig kívülről akarnak szemléletmódot erőszakolni és ezzel sok kitűnő tehetséget megzavarnak, pedig a művésznek úgy kell győzni, vagy elbukni, hogy a saját hajlamát követi. Mi sem fordulunk el a valóságtól: hanem a külső és belső valóságnak kevéssé ismert, feltáratlan, homályos rétegei felé fordultunk; nem holmi különcködésből, “épater les burgeois” kedvtelésből, hanem a mennél teljesebb emberség iránti igényből. A “gnothi seauton”, az önismeret sosem volt olyan sürgős, mint most, amikor az emberiséget saját elszabadult szenvedélyei egyre nagyobb csapásokkal sújtják; szükséges, hogy az ember a szenzuális rétegei, külső én-je alól felszínre hozza ismeretlen mélyvilágát, igazi önmagát.«
Milyen magához méltóan csöndesen és megkapó egyszerűséggel emeli föl kritikájában a fiatal, még alig ismert Csorbát maga mellé Weöres, amikor a tanulmányban átvált többes számra: »… s lesz majd nem tudom milyen követelmény: mi bármelyiknek mércéje alatt alkalmatlannak bizonyulunk«.
Talán csak néhány filológiai adattal egészíteném ki még a leírtakat: Rónay György Szabadulásról írott és Weöres által cáfolt kritikája olvasható a Magyarok 1947. évi 7. számában és a Csorba Győző emléke c. kötetben (szerk. Tüskés Tibor.) Pécs : Pro Pannonia, 2003. 28–32. p. A Weöres-kritika olvasható a Válasz 1947. évi évfolyamának 363–365. oldalán, de talán könnyebben megtalálható ugyancsak a Csorba Győző emléke c. kötetben. (32–36. p.)
Végül még egy adalék: […] Tüskés Tibor, Csorba monográfiájának írója, életművének talán legalaposabb ismerője, a Tiszatájban írt Weöres és Rónay kritikájának összehasonlításáról egy tanulmányt, az irodalomtudós alaposságával és kissé távolságtartó eleganciájával, amelynek hangja aztán az írás végére, nyilván az esszé alanyainak hatására is, a hűvös elmélkedésből a magasba emelkedik. A teljesség kedvéért itt közlöm ezt a munkát is.
A 10. képtől
a kötet néhány jellegzetes oldalát mutatom be, például azt, amelyik bizonyítja, hogy a Szabadulás a Batsányi Társaság könyvtára Szépirodalmi sorozatának 1. kötete volt, vagy a kolofont, amely igazolja, hogy a sorozatot Várkonyi Nándor szerkesztette. Találtam a Szabadulásból olyan példányt is, amelyiken a “Pécs thj. Város Szabadművelődési Felügyelője” feliratú körbélyegző látható, ezt is szkenneltem. A thj. a törvényhatósági jogú város (régebben ezek voltak a szabad királyi városok) jogi kategória rövidítése. A példány ettől a szabadművelődési felügyelőtől kerülhetett Csorbához.

Végül közlöm Bertók László bibliográfiáját a Szabadulásról.

Szabadulás. Versek. Pécs. 1947. Batsányi Társaság. 46 p. /A Batsányi Társaság könyvtára. Szépirodalmi sor. 1./
Bóka László = Új Magyarország, 1947. 17. 7. p.
Rónay György = Magyarok, 1947. 531–532. p.
Seres József = Tiszatáj, 1947. 5. 53. p.
Takáts Gyula = Diárium, 1947. 180–181. p.
Tóth Sándor = Újhold, 1947. 3. 143–144. p.
Weöres Sándor = Válasz, 1947. II. 363–365. p.

A bibliográfia lezárása után megjelent írás:
Tüskés Tibor = Tiszatáj, 2008. október. 76–83 p. és a Csorba honlapon, itt.

II. Könyvelőnknek a Társaság 2019-es évről szóló pénzügyi jelentése hamarosan elkészül. Az ahhoz írt rövid szöveges beszámolómat előzetesként másolom. A Társaság idei közgyűlését az ismert körülmények miatt interneten, vagy egy távolabbi időpontban (pl. valamelyik Csorba évfordulón) tarthatjuk meg. Kérem, az időponttal és az alábbiakkal kapcsolatos észrevételeiket juttassák el hozzám e-mailban.

“2019-ben is a Csorba Társaság fő feladatának tartottuk a költő hagyatékának ápolását, bemutatását. Ezt a munkát főként a digitális-internetes lehetőségek és a személyes találkozások kihasználásával végeztük. A Csorba Honlapon 61 hírlevéllel jelentkeztünk, tehát több mint heti egy alkalommal juttatunk el híreket 125 e-mail címre továbbá a Csorba Honlapra és Csorba facebook oldalára. A hírlevelekben közel 50 művésszel foglalkoztunk hosszabban-rövidebben Csorba mellett. Az Ady emlékévhez kapcsolódva havonta jelentkeztünk elnökünk, Nagy Imre professzor Ady-sorozatával és tagjaink kedves Ady-verseiből is többet közöltünk. Részt vettük irodalmi művészeti eseményeken, például a Takács Jenő emlékülésen előadással. Részt vettünk a Szent Mór Iskolaközpont Csorba Győző szavalóversenyének szervezésében. Csorba halálának és születésének évfordulóján is megemlékezéseket tartottunk. Megtartottuk a Társaság éves közgyűlését. Jó kapcsolatokat ápoltunk a Csorba Győző Könyvtárral, ennek során Csorba összes önálló verses- és fordításkötetét, prózai kötetét digitalizáltuk. Újabb kis kötetet jelentettünk meg a Társaság könyvtárának sorozatában. Összegezve: vállalt feladatunknak megfelelően őriztük Csorba emlékét, gondoztuk hagyatékát és részt vettünk Pécs város kulturális életében.”

Köszönöm figyelmüket.