1. Ma két verset ajánlok, három előadóval. Ezúttal is itt a honlapon, mert a letöltő nem működik. József Attila: Kész a leltár, elmondja Latinovits Zoltán, akit egyszer országos hírű főiskolai tanárom – nem írom ki a nevét – a „nemzet motyogányának” nevezett, nem kis derültséget (néhány hallgatónál persze megütközést) kiváltva, és a Kész a leltár Földes László (Hobo) előadásban. Nekem ez jobban tetszik! Végül mára következzék József Attila: Születésnapomra, Jordán Tamás előadásában.
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra (mostanában a Csorba-linkekre), ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája (162 cím) itt megtekinthető (2024. 11. 28-ai állapot.)
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

[E megkezdett új évem…]

E megkezdett új évem hogy folyik le?
S hogy hány lesz még s ez hátulról hányadik lesz?
Az óra jó a napszakot mutatja
A naptár rossz: a vissza nem jövőt is
Élnénk inkább csak órával kezünkben
bele a tagolatlan vak időbe
s ne volna mód számolnunk soha többé
ezzel a szörnyű matematikával

Megjegyzés a versesfüzetben a lap alján: „1981. XI. 22. 0 óra 5 perc”. Vagyis az „új évem” nem naptári évre, hanem a költő 65. évének első napjára vonatkozik. A töredéket Csorba egyik versesfüzetében találtam, Bertók László válogatta be a Hátrahagyott versek című Csorba kötetbe. A költő címet sem adott a verstöredéknek, ezért lett a cím a vers első négy szava. (Pintér László)

Mondhatnánk, semmi, csak a szokásos Csorba monológ az elmúlás ellen, egy új év első napján. De tessék olvasni, figyelni, mennyi minden van ebben a pár sorban. Mennyire különös: az új évet 65. évének első napjára és nem az év első naptári napjára érti, az óra idejét és a naptár „idejét” pedig szembeállítja: az óra csak a napszakot, a pillanatot mutatja, a naptár a vissza nem jövő múltat és az eljövendő ismeretlent is. „Élnénk inkább csak órával a kezünkben / bele a tagolatlan vak időbe / s ne volna mód számolnunk soha többé / ezzel a szörnyű matematikával.” Csorba idővel kapcsolatos fóbiájáról több helyen írtam már a honlapon, neki az időt figyelve mindig az elmúlás jutott eszébe, ahogyan ő mondta, „időfóbiája” volt. Tulajdonképpen ez a vers is ennek az időfóbiának az egyik megfogalmazása.

5. A 273. Csorba blog 6. pontjában írtam egy mindössze néhány számmal Pécsett megjelenő humoros lapról, annak is az 1954 februári számáról, amelyből Csorba epigrammáit mutattam be. Tudtam, hogy Csorba könyvtárában megvolt a Baranyai Bors több száma is, de azokat nem találtam sehol. Feleségem rakodott a szobámban mostanában, s amikor bementem, az ágyra téve megtaláltam a keresett két számot. Kérdeztem, hol volt, azt mondja az egyik polcra mutatva: hát itt – ahol pedig én is átnéztem a folyóiratokat. Ő meg csak nézelődött, nem is kereste. Hát így van, ha egy nő kutakodik a polcodon;) Nagyon örülök a számoknak, mert élvezettel olvastam, óvatosan forgattam  a sárgult lapokat újra. Mindig öröm számomra, amikor látom, hogy emberek kicselezik a legsötétebb diktatúra vezetőit, rendőreit, spiclijeit. Ne feledjük, ezek a lapszámok 1953 decemberben és 1954 januárban jelentek meg, amikor az 1953 márciusában meghalt (de)generalisszumusz, hírhedt posta- és bankrabló, mellesleg tömeggyilkos bűzös „hagyatékán” még marakodtak a „méltó” utódok. Beriját, a véreskezű hóhért kivégezték az elvtársak, jó kommunista szokás szerint, egymást gyilkolászták és csak „… 1956. február 14-én nyílt meg Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A tanácskozáson hangzott el Hruscsov Sztálin bűneit leleplező híres beszéde, amelyben szembefordult a személyi kultusszal.” Tehát benne vagyunk a legsötétebb időszakban, Rákosi még a magayrok nyakán… De itt, Pécsett, álcázva ugyan, ám a főszereplőket jól felismerhetővé téve, egy kis csoport gúnyolódik a vezetőkön. Az emlegetett 4. számban egy „fúrót” és egy rossz vezetőt vett a szájára az epigrammák írója, aki, mit tesz Isten, éppen Csorba volt, most itt van a kezemben a 3. szám, 1953 decemberből, amikor, ne feledjük, a „gazda” még élt és tocsogott a vérben, s a szám címoldalán A kurta róka” című tanmese, amelyet úgyszintén Csorba írt, „Regélő” álnév alatt. Ami még érdekesebbé teszi a dolgot, Margitka jóvoltából még a vers korabeli gépelt változata is előkerült. Milyen tökéletes gépelés Margitkáé! Tessék csak nézni a számról készített képes összeállításomban, itt. S milyen különös csavar: a lapocska kiadója a diktatúra és a cenzúra egyik helyi fellegvára, a „Baranyamegyei Tanács Népművelési Osztálya. Ez és más kritikus viccek valahogyan átcsúsztak a cenzoron. Vagy valaki befogta a szemét.
A címoldalt idemásolom:

Kurta róka. A Bors 3. 1953 decemberi száma. Címoldal.

S a költő megint valami örökérvényűt mond: hiába akarják a hazugságot, a hibát erénynek beállítani, mindig jön valaki, aki lerántja leplet a csaló(k)ról, s fölkiált: a király meztelen.

„Póruljártál? S örülsz? Örülj csak! / Légy boldog istenadta! / De azt ne várd, hogy mindenáron / lépjük mi is nyomodba”

Talán korunkban is akad elég sok bátor ember (mert sokat fejlődtünk ám, egyetlen „kimondó” már nem elég), aki elmondja, hogy a „király meztelen”, a deviáns viselkedés, megjelenés elnézhető, megérthető, de előírásszerűen nem követendő, nem szeretendő.

6. A 94 éves, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas Tillai Aurélról készült protréfilm itt megtekinthető. Örömmel köszöntjük Csorba honlapján is a nagyszerű pécsi tükét, karnagyot, zeneszerzőt, tanárt. Informatív wikipédi-oldala itt található.

7. Egy szomorú hír Pécs zenei életéből: elhunyt Várnai Ferenc KÓTA Életmű-díjas zeneszerző, karnagy, énektanár, népzenegyűjtő.

A kép a Szigetvári Városi Könyvtárban készült az 1972 márciusi Janus-ünnepségeken. Balról Pákolitz István, Várnai Ferenc zeneszerző, Tóth István, Csorba Győző, Molnár Imre tanár, helytörténész, Szigetvár múltjának jeles kutatója. A képen két költőt és egy irodalomtanárt, (dr. Tóth István) is láthatunk a Várnai Ferenccel közö esten, ebből is érezhető Várnai Ferenc erős kapcsolódása az irodalomhoz, jelesen a költészethez. A zeneszerző Csorba Négy kicsi cica című mesés-képeskönyvének szövegéhez is írt zenét. A bemutató meghívóját alább közzéteszem. Szép és kedves emlék a bemutató délelőttje. (Ld. 210. Csorba hírlevél 14. pontját.)

7. Erre a blogra és a benne ajánlott kiállításra Achs Ágnes nyugalmazott egyetemi docens, kedves levelezőtársam hívta fel a figyelmemet – köszönöm szépen. Én pedig tovább ajánlom, főként irodalom, történelem, művészettörténet tanároknak, de bárki érdeklődőnek.

Köszönöm figyelmüket.