Ahogyan az előző hírlevelemben ígértem, közzéteszem a Csorba könyvtárában mostanában talált különlenyomatok leírását. Előbb azonban – főként fiatalabb olvasóim számára, akik talán nem tudják pontosan mi az – egy kis eszmefuttatást közlök a különLEnyomatokról. A bejegyzés hosszú, igyekeztem különlegességekkel olvasmányosabbá tenni, de érdemes végigpörgetni azért is, mert befejezésül egy friss ingatlanhirdetést és két „ősrégi”  fotót is közlök.

Különlenyomatok vagy különnyomatok Csorba könyvtárában

Nem tudtam eldönteni internetes keresgélések, de ismerőseim körében végzett felmérések után sem, melyik a helyes változat: a különnyomat vagy a különlenyomat. Mivel azonban az Akadémiai Kiadó kiadványai és a könyvtári leírási szabványok is különlenyomat megjelölést használják, maradok emellett. Íme, a különlenyomat könyvtári meghatározása a MOKKA (Magyar Országos Közös Katalógus) szabályzata szerint:

„A különlenyomat valamely könyv vagy időszaki kiadvány eredetileg fizikailag nem önálló részeként – saját címmel, szerzőségi adatokkal – publikált dokumentum olyan fizikailag önálló lenyomata, melyen a »különlenyomat« megjelölés (ennek nyelvi megfelelője, ill. rövidítése) és a forráskiadvány azonosítására szolgáló bibliográfiai adatok szerepelnek. A különlenyomat kiegészülhet saját címlappal, borítóval, tartalomjegyzékkel és kolofonnal. Oldalszámozása lehet a forráskiadványon belüli, eredeti oldalszámozás, lehet azonban új, saját oldalszámozású és lehet e kettőt párhuzamosan közlő is. A különlenyomat összesítve tartalmazhatja az eredetileg egyazon időszaki kiadvány különböző köteteiben, vagy különböző időszaki kiadványokban, folytatásokban megjelent cikk részeit. A különlenyomat megjelenhet sorozat keretében is.”

Miután ezt a „sarkalatos” kérdést ezzel megoldottnak vélem nyugodtan írom, le, hogy Csorba könyvtárában sok különLEnyomatot találtam. Mikor a költő könyveiről katalógust készítettem, ezeket az általában füzet nagyságú dokumentumokat nem mindig írtam le. Időt raboló aprómunka volt. Most megtaláltam a félretett füzeteket, s elhatároztam, hogy ezeket is leltárba veszem. A nyár, a kerti munkák, a vendégek természetesen lassították munkámat. (És persze a 70 évem sem tesz frissebbé.) Most, hogy befejeztem a leírásokat, megjegyzéseimmel kiegészítve, közzéteszem a kis gyűjteményt.

Néhány megjegyzés a különlenyomatokhoz. Nem megyek végig a kommunikáció történetén, göröngyös út az. (És szerintem egyre inkább az lesz.) Azért néhány mondatot írok a különlenyomatok kialakulásáról, szerepéről.

Az emberek közvetlen kapcsolata egyszerű helyzet: szemben vagyok a partnerrel és mondom neki a magamét. Ő meg nekem a magáét. Aztán valami kialakul belőle. (Vagy nem. Ld. mostanában politikusok „párbeszédét”.) Ám ha nem vagyunk hallótávolságban, már nehezebb a helyzet. Régen gyalog, lóval, kocsival stb. el kellett menni ahhoz, akivel beszélni akartunk. Később a szerzők tudtak leveleket váltani (posta és azok a csodálatos postások!) a baráttal, ismerőssel, tudós- és költőtárssal. Micsoda titkokat rejtettek (rejtenek még továbbra is) a levelek! Néha csak azokban találunk magyarázatokat a szerzőket érintő legfontosabb kérdésekre. Csorbánál is mennyi levelet olvashattam és milyen sok dolgot értettem meg szövegükből a költőről és kortársairól. Sajnos, még többet nem olvashattam, mint amennyit igen, és még inkább sajnos, hogy legtöbbjét már nem is fogom soha olvasni.

A Bertha-Csorba levelezéskötet összeállítása közben megtaláltam Bertha egyik kis elmélkedését. Jobban nem is lehet összefoglalni a levelezés fontosságát, lényegi vonásait.

„Ülök az asztalnál, és egy levelet olvasok: »… A Te műveidből egyet sem kaptam (nekem nincs mit kihoznom), tudósítlak, mihelyst kinyomozom, hogyan küldheted el munkáidat alkalmi postával költségek nélkül; másképp nehezen is kapom meg, és kedvesebbek is, ha Tőled jönnek; közöld azt is, hogy egy megsodort kötél visszacsavaró ereje, ha szabadon hagyják, képes volna-e (gyakorlatilag) egy tengelyt úgy forgatni, hogy néhány órán át mozgásban tartson egy szivattyút; vagy másféle rugóerővel meg lehetne-e oldani?… kertem bőséges kútjának vizét szeretném másfél öl magas sziklára emelni, hogy onnan zuhogjon alá…« – Ezt a levelet természetesen nem én kaptam. Bolyai Farkas írta 1802-ben Karl Friedrich Gauss német matematikusnak és csillagásznak, aki ekkor már a göttingeni egyetem tanára volt, s később matematikai felismerései világhírűvé tették. Nekem most a komplex számok geometriai szemléltetésére nincs szükségem, de egy novellát írok, s ahhoz keresek valamit Gauss és Bolyai Farkas levelezésében. De nem tudom mit, csak érzem, sejtem, ezért két napja Bolyai-leveleket olvasok, s mivel szelleme és a világra nyitott személyisége elbűvöl, kezdek megfelejtkezni az okról, amiért ezt a levelezést böngészni kezdtem. Nem is csoda, mert ilyeneket tudott írni Bolyai Farkas Gaussnak: »…Ezenközben én is egy plánetát indítottam el a Földre, de sem középpontját, sem pályáját meghatározni nem tudom; Isten szép fiúgyermekkel ajándékozott meg, 1802. X^br 15-én Jánosnak kereszteltük… Most apósoméknál vagyok, mert nőm ide lejött, és mostanig a bal mellétől szenvedett, ma engedték meg neki először, hogy elhagyja a szobát… anyósom 30 éve tán három teli mérce friss levegőt sem szítt, és még abban a levegőben ül, melyet a ház építésekor zártak a falak közé, mint a begubózott hernyó; úgy mozog, mint bogár a szemétben…« […] Amíg volt telefonom, én is felhívtam szilvesztereste a barátaimat messzi városokban is, és hazatelefonáltam Moszkvából, Helsinkiből és máshonnan. Valószínűleg Bolyai Farkas sem kínlódik az alkalmi postásokkal, ha 1803-ban telefon létezik. Felhívja Gausst Göttingenben, és sietve elpanaszkodja kerti gondjait és anyósának hernyótermészetét. De mit tudnánk ma Gaussról, Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról? És mit tudnánk Petrarcáról és koráról, Móricz Zsigmondról és Charles De Gaulle-ról? Mit tudnánk Tolsztojról? – „Verba volant, scripta manent” – mondta a latin, és úgy tűnik, igaza van. Mi marad korunkból? Telefonbeszélgetéseink a semmibe hullnak. Életünk is?”

(In: A telefon bűvöletében = Bertha Bulcsu: Medvetáncoltatás. – Bp. : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. – p. 120–124.)

Szegény Bertha Bulcsu, ha tudná, mennyire elértéktelenedett, mennyire silánnyá vált korunkra a leírt szó! Mert amit a digitális világ művelt a kommunikációval, az egyszerre csodás és egyszerre szörnyű! Most bárki, bármit leírhat, a gondolatnál gyorsabban világgá kürtölhet az internet különféle csatornáin (ld. még kloáka maxima), hogy aztán a megjelenéssel szinte egy időben már teljesen közömbössé váljon a közlésben található „ismeretanyag”. Hála Istennek, ma már inkább azt mondhatjuk: Verba volant, scripta volant. A leírt szó is elszáll. Most már a (száz)milliószámra megjelenő efemer digitális közlendő esetében nem érdemes siránkozni azon, hogy elvesznek közlések, inkább örülni kell annak. A milliónyi „szerző” százmilliónyi „gondolata” a semmibe hull. És talán jobb is, hogy ezek nem maradnak meg korunkból, mert lehet, hogy életünk, életterünk emiatt a sok fölösleges közlő és közlés miatt (is) hullik a semmibe.

De volt az írásbeliségnek egy – számomra és sok hasonszőrű könyvmoly számára – aranykornak nevezhető időszaka, amikor úgy látszott, az írásbeliség a legfontosabb közlési mód. A nyomtatott, sokszorosított dokumentumok időszakára gondolok. A könyvek és a folyóiratok hosszú évszázadokon átívelő korára. A nyomtatás korában a még a megjelenés előtt sokszorosan ellenőrzött (korrektúra, lektorálás stb.) szövegek korára. Amikor a szerzők önálló köteteik mellett a nagyobb kötetben, folyóiratban megjelent résztanulmányukról különlenyomatot küldtek szerző- és tudóstársuknak azért, hogy a megajándékozott olcsón, (mert nem az egész könyv, folyóirat árán) biztosan és gyorsan tudomást szerezzen munkájukról. Ezek voltak a különlenyomatok, amelyekből Csorba könyvtárában bőségesen találtam. Kiváló szerzők, barátok meleg ajánlásaival Csorbának küldött érdekes-értékes kisebb-nagyobb tanulmányok ezek, amelyeknek leírását én most Önöknek ajánlom tovább szíves tanulmányozásra. Remélem, ez nem lesz nagyon efemer közlés és nem fog nagyon gyorsan elenyészni. Talán egy-két évig még megtalálható lesz az interneten, a Csorba Emléklapon. Ki tudja, tovább, marad-e? Hiszen – annak ellenére, hogy az internet állítólag mindent megőriz – az internetes hivatkozások esetében a cím után már meg kell adni: utolsó elérés ekkor és ekkor. Nehogy szegény forráskereső (Istenem, milyen szennyezett forrás az internet!) csodálkozzon, ha nem talál a hivatkozott helyen semmit. Internetes emlékeink (is) a semmibe hullanak…

Különlenyomatok Csorba könyvtárában 

1. Boda Miklós: Három évszázad könyvtártörténeti emlékei a Klimo-gyűjteményben / Boda Miklós. – Pécs : Pécsi Egyetemi Könyvtár, 1974. – p. 165-191 : ill. ; 25 cm. – (Különlenyomat a Pécsi Egyetemi Könyvtár Jubileumi évkönyv 1774–1974 című kötetéből). – Fűzött. – A borító jobb felső sarkán ceruzás kézírással „4 pld. van”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, könyvtártörténet, könyvtörténet, tanulmány, Pécsi Klimo Könyvtár, évkönyv, 1974.
2. Boda Miklósné: Fitz József a Pécsi Egyetemi Könyvtár élén : 1930-1934 / Boda Miklósné. – Pécs : Pécsi Egyetemi Könyvtár, 1974. – p. 117-161 : ill. ; 25 cm. – (Különlenyomat a Pécsi Egyetemi Könyvtár Jubileumi évkönyv 1774-1974 című kötetéből). – Fűzött. – A borító jobb felső sarkán ceruzás kézírással „4 pld. van”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, könyvtártörténet, tanulmány, könyvtáros, Fitz József, Pécsi Klimo Könyvtár, évkönyv, 1974.
3. Csányi László: Goethe és a Fahrbenlehre / Csányi László. – Budapest : [MTA], 1975. – p. 389-394. ; 25 cm. – (Különlenyomat a Filológiai közlöny 1972/3–4. számából). – Fűzött. – A cím felett a szerző ajánlása: „Kedves Győző fogadd a régi barátsággal ezt a tanulmányt, talán megérdemli figyelmedet. Csányi Laci. Szekszárd 1973. okt.15.”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, Goethe, Johann Wolfgang, Fahrbenlehre, színtan.
4. Kolta Ferenc: A német felvilágosodás irodalma : Lessing, Goethe, Schiller / Kolta Ferenc. – Bp : Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1955. – 38 p. ; 29 cm. – (Pedagógiai Főiskola). – Házi sokszorosítás. – Az utolsó oldal leszakadt. – Pedagógiai főiskolai jegyzet, 1955, német felvilágosodás, Goethe ,Johann Wolfgang; Lessing, Gotthold Ephraim; Schiller, Friedrich.
5. Pákolitz István: Confiteor / Pákolitz István. – [Pécs] : [Jelenkor], [s. a.]. – p. 850–861 ; 25 cm. – Kapcsozóval összefogott lapok. – A Jelenkor folyóirat ismertetlen évfolyamának ismeretlen számából kitépett lapok. – Pákolitz István, gyerekkor, önéletrajzi novella, Jelenkor, ismeretlen év és szám.
6. Péczely László: Ady rímelő művészete / Péczely László. – Pécs : Pécsi Tanárképző : Főiskola, 1964. – p. 95–122 ; 25 cm. – (Különlenyomat a Pécsi Tanárképző Főiskola 1964. évi tudományos közleményeiből). – Fűzött. – A cím fölött jobboldalt tintával írt ajánlás: „Csorba Győzőnek szeretettel és nagyrabecsüléssel Péczely László Pécs, 1964. XI. 20.”. – Lapjaira hullott füzet. Minden oldala megvan. – Különlenyomat, Ady Endre, verselemzések, rímek, tanulmány.
7. Péczely László: Verstan-esztétikai kérdések : [Egy készülő tanulmány 3. fejezete] / Péczely László . Pécs : Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1960. – p. 131-133. ; 25 cm. – (Különlenyomat a Pécsi Pedagógiai Főiskola 1959–1960. évi évkönyvéből). – Fűzött. – Jó állapotban. – A cím fölött jobboldalt tintával írt ajánlás: „Csorba Győzőnek szeretettel Pécs, 1961. aug. 28. Péczely László”. – A füzetben kisalakú írólapon tollal írt szöveg Péczely László kézírásával: „A kitüntetéshez őszinte örömmel gratulálok Péczely László” (Csorba 1960-ban Kiváló népművelő kitüntetést kapott). ­– Az alcím után az 1. sz. jegyzet szövege: „Első két fejezete megjelent a Pécsi Pedagógiai Főiskola 1958–59. évi évkönyvében.”. – Különlenyomat, verstan, esztétika, tartalom és forma kapcsolata.
8. Péczely László: Verstan-esztétikai kérdések : Egy nagyobb tanulmány néhány fejezete / Péczely László. – Pécs : Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1959. – p. 93–116 ; 25 cm. – (Különlenyomat a Pécsi Pedagógiai Főiskola 1958–1959. évi évkönyvéből). – Fűzött. – A cím fölött jobboldalt tintával írt ajánlás: „Csorba Győzőnek hálás köszönettel és őszinte nagyrabecsüléssel Pécs, 1960. jan. 25. Péczely László”. – Jó állapotban. – 1. sz. jegyzet az alcím után: „Az itt következő fejezetek részletek egy készülő, A funkcionális verstan alapelvei c. nagyobb tanulmányból. A szerzőnek hasonló jellegű, de egészen vázlatos rendszerezése ugyanezen évkönyv 1956. évfolyamában jelent meg A tartalom és a versforma összefüggésének néhány kérdése címen. Az azonos téma az oka, hogy az előbbi dolgozat egy-két gondolata ez utóbbi részletesebb rendszerezésben is felmerül, esetleg ugyanabban a megfogalmazásban.”. – Különlenyomat, verstan, esztétika, tartalom és forma kapcsolata.

(A leírt Péczely-dolgozatok kapcsolódásai más, Csorbának ajánlott, a katalógusba már régebben felvett különlenyomatokkal és a végül az ezekből megjelent kötettel:
Péczely László: A tartalom és a versforma összefüggésének néhány kérdése. – [Pécs] : [Pécsi Pedagógiai Főiskola], 1956. – 26 p. ; 25 cm. – (Klny. a Pécsi Pedagógiai Főiskola 1956. évi évkönyvéből). – Fűzött. – A különlenyomat borító nélkül jelent meg, adatok a kezdő oldalról. – Dedikálás a cím fölött: „Csorba Győzőnek szeretettel és hálás köszönettel Pécs, 1957. nov. 25. Péczely László”. – Különlenyomat, verstan, esztétika, tartalom és forma kapcsolata.

Péczely László: Verstan-esztétikai kérdések : [Egy készülő tanulmány 4. fejezete]. – Pécs : [Pécsi Pedagógiai Főiskola], 1961. – p. 215-245 ; 24 cm. – (Klny. A Pécsi Pedagógiai Főiskola1960–61. évkönyvéből). – Dedikálás a 215. oldalon a cím fölött, jobb oldalon: „Csorba Győzőnek szeretettel és nagyrabecsüléssel Pécs, 1962. jan. 12. Péczely László”. – Fűzött. – Jó állapotban. – Különlenyomat, verstan, esztétika, tartalom és forma kapcsolata.
Péczely László: Tartalom és versforma / [kiad. a MTA Irodalomtörténeti Intézete]. – Bp. : Akad. K., 1965. – 233 p. ; 24 cm. – (Irodalomtörténeti füzetek ; 49.). – Dedikálás a szennycímoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek szeretettel és nagyrabecsüléssel Péczely László Pécs, 1965. VI. 7.”. – Fűzött. – Jó állapotban. – Különlenyomat, verstan, esztétika, tartalom és forma kapcsolata.)

9. Pomogáts Béla: A népi irodalomszemlélet kérdéseihez / Pomogáts Béla. – Bp. : Athenaeum Ny., 1968. – p. 173–194 ; 24 cm. – (Különlenyomat az Irodalomtudományi Közlemények 1968. évi 2. számából). – Fűzött. – Német nyelvű összefoglalóval. – Ajánlás a borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek, szeretettel, barátsággal Pomogáts Béla Bp. 1968. szept. 8.”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, népi irodalom, irodalomszemlélet, Magyarország, 1900–1968.
10. Somogyi Géza: Újabb adatok Pécs építészetének múltjából / Somogyi Géza. – p. 13–15 : ill. ; 29 cm. – A Pécsi műszaki szemle 1958. április-júniusi számából kitépett lapok. – A folyóirat címe és a datálás tintával, kézírással a cím fölött. – Az oldal tetején kézírással: „Pécs”. – Az illusztráció két ásatási fotó. – Pécs, építészeti emlékek, régészet, ásatás, török hódoltság kora, Memi pasa fürdője, Váradi Antal utca, Dischka Győző utca, Zrínyi utca.
11.   Soó Rezső, berei: Tanulmányok erdélyi növényfajokról : Kolozsvári virágrendellenességek : Tanulmányok erdélyi növényfajokról : II. A Senecio papposus(Rehb.) Less. keletkárpáti elterjedése és alakjai ; [Három rövid tanulmány] / írta dr. berei Soó Rezső. – Kolozsvár : [Szerző], [1944] (Kolozsvár : Nagy Jenő Könyvnyomdája). – p. 4–14., [26]-27. [76]–81. ; 23 cm.  – (Különlenyomat a Scripta botanica musei transsilvanici III. 1944. évi kötetéből.). – Fűzött. – Német nyelvű összefoglalókkal. – A kötetben egy kisalakú füzetlap Csorba Győző iskolai növénygyűjteményéből, „Csorba Győző V. o.” –  Jó állapotban. – Proveniencia ismeretlen.  – Különlenyomat, Scripta botanica musei transsilvanici, 1944., növénytan, tanulmány, erdélyi növényfajok.
12. Stirling János: Saliunca / Stirling János. – Bp. : Akadémiai K., 1993. – p. [142]–145 ; 25 cm. – (Különlenyomat az Antik tanulmányok 1993. évi XXXVII/1–2 számából). – Fűzött. – Jó állapotban. – Proveniencia ismeretlen. – Megjelent az Orvostörténeti közlemények 133–140. számában is, Budapest, 1991-1992. – Idézet az ismertetőből: „Az elmondottak alapján bizonyosra vehetjük, hogy a saliunca azonos a Valeriana celtica L. (Valerianaceae) nevű növénnyel, melynek legközelebbi rokona, a Valeriana officinalis L. a legtöbb európai Pharmacopoea hivatalos drogjegyzékébe felvett tranquillans hatású gyógynövény. Hatásmechanizmusát tekintve a Valeriana celtica L. alig különbözik a Valeriana officinalis-tól, sőt morfológiai jellemzőit tekintve is nagyon hasonló hozzá.
    Az antik szerzők szöveghelyeinek egybevetése után azonban megállapítható, hogy a szerzők a jelenleg ismert hatásmechanizmust alig ismerték, de egyéb vélt hasznai miatt fontos gyógynövénynek tartották, amit exportcikké válása is bizonyítSaliuncia, növénytan.
13. Tóth István: Balassi Bálint és az Árgirus-széphistória szerzősége / Tóth István. – Bp. : Akadémiai K., 1978. – p. 155–194 ; 24 cm. – (Különlenyomat a Filológiai közlöny 1978. évi 2. számából). – Fűzött. – Jó állapotban. – A szerző ajánlása a borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek a régi, meghitt meleg barátsággal: Pécs, 1979. dec. 4-én Tóth István”. – A szerző Csorba Győző barátja volt, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára, a középkori magyar irodalom kutatója. Fenti tanulmányában a szerző azt bizonyítja, hogy az Árgirus széphítória szerzője Kardos Tibor véleményével ellentétben nem Gyergyai (Gergei) Albert, hanem Balassi Bálint. – Különlenyomat, Balassi Bálint, Árgirus széphistória.
14. Tóth István: Bál Mátyás Pécs-baranyai kapcsolatai / Tóth István. – H. n. : k.n., [1983]. – 12 p ; 21 cm. – Fűzött. – Jó állapotban. – Valószínűleg a szerző kiadása. – A szerző ajánlása a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek régi meleg barátsággal ajánlja e szerényigényű munkáját Tóth István 83. III. 18.”. – Különlenyomat, Bél Mátyás, Pécs és Baranya megye ismertetése, 1500-as évek 2. fele.
15. Tóth István: Die Geneologie von Janus Pannonius / von István Tóth. – Bp. : Akadémiai K., [1972] – p. [377]–387 ; 24 cm. – (Különlenyomat, Acta Academia Scientarium Hungaricae, Tom. 14. (3-4) Fűzött. – A borítón a cím alatt a szerző ajánlása: „ Csorba Győzőnek B. és J. A.-díjas költőbarátomnak „megvénült” baráti szertettel Tóth István 73. V. 20.” . – Különlenyomat, Janus Pannonius, családkutatás, névváltozatok, Kesinczei, Csezmicei János, Csázma.
16. Tóth István: Janus Pannonius és a jogtudományok / Tóth István. – Pécs : Janus Pannonius Tudományegyetem, 1987. – p. 267–289 ; 25 cm. – (Különlenyomat Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből. XVIII. kötet.). – Fűzött. – Jó állapotban. – A szerző ajánlása a borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek, Janus költészete kiváló fordítójának régi meghitt, meleg barátsággal 88. I. 5. Tóth Pista”. – Különlenyomat, Janus Pannonius, jogtudományok.
17. Tóth István: Janus Pannonius származása / Tóth István. – Bp. : Akadémiai K., 1965. – 603–613, 2 tl. ; 25 cm. – (Különlenyomat az Irodalomtörténeti közlemények 1965. évi 4-5. számából). – Fűzött. – Jó állapotban. – A szerző ajánlása a borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek, J. P. versei kiváló magyarra ültetőjének meleg barátsággal: Tóth Pista 966. május 22.”. – II. Pius pápa 1460. február 6-án kelt levelének másolatával, melyben a pápa Cesinge néven nevezi Janus Pannoniust. – Különlenyomat, Janus Pannonius, családkutatás, névváltozatok, Kesinczei, Csezmicei János, Csázma.
    Csorba könyvtárában még kettő, már régebben leírt Tóth István által Csorbának dedikált különlenyomat is szerepel. Érdekességképpen közlöm ezek leírását is:

Tóth István: A Pécsi Jogász egyetemünk első jogászifjúsági szemléje. – Pécs : Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, 1984. – p. [273]–286 ; 24 cm. – (Klny. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből. 15. k.). – Fűzött. Jó állapotban. – Dedikálás a borító belső oldalán: „A régi jogász életre emlékezve szeretettel küldi e sorokat dr. Csorba Győzőnek, a Pécsi jogász volt munkatársának: Pécs, 1984. XI. 28. Tóth Pista”. – Tóth István a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára volt. – Különlenyomat, Pécsi jogász, Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karának szemléje, 1940-es évek.

Tóth István: Élet és ítélkezés a török hódoltság ideje alatt. – Pécs : Janus Pannonius Tudományegyetem, 1986. – p. 245–269. ; 24 cm. – (Klny. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XVII. / Janus Pannonius Tudományegyetem). – Dedikálás a borító belső oldalán: „Dr. Csorba Győzőnek köszönettel e kötetben is idézett műfordításáért, baráti köszöntéssel Tóth Pista ’87. II. 8.” – Csorba Győző latinból fordítása: Siralmas ének erről a török iga alatt nyögő városról. In: Költők a városról. Pécs. 1975. p. 15–18. A tanulmány irodalomtörténész-jogász szerzője szerint a verset Bogáthi Fazakas Miklós írhatta. Ld. 63. jegyzet. – Fűzött. – Jó állapotban. – Különlenyomat, jog, bíráskodás, török hódoltság, Pécs.

18. Vargha Kálmán: „Gyarló örömök boldog énekese” : Berda József indulása / Vargha Kálmán. – Bp. : Akadémiai Kiadó, 1979. – p. 133–154 ; 24 cm. – (Klny. az Irodalomtörténeti közlemények 1979. évi 2. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása az első borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kámán Budapest, 1979 karácsony”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, Irodalomtörténeti közlemények, Berda József, magyar költő.
19. Vargha Kálmán: Egy modern kísértetlátó : Cholnoky Viktor / Vargha Kálmán. – Bp. : Akadémiai K., 1984. – p. 163–172 ; 24 cm. – (Klny az irodalomtörténeti közlemények 1984. évi 2. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása az első borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek szeretettel, régi barátsággal Vargha Kálmán Budapest, 1985. 4. 30.”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, Cholnoky Viktor, magyar író.
20. Vargha Kálmán: A novellista Szini Gyula / Vargha Kálmán. – Bp. : Akadémiai K., 1963. – p. 303–316 ; 24 cm. – (Klny. az Irodalomtörténeti közlemények 1963 évi (LXVII. évf.) 3. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlás az első borító belső oldalán: „Csorba Győzőnek szeretettel Vargha Kálmán Budapest, 1963. 8. 26.”. – Jó állapotban. – Szini Gyula, magyar író, novella.
21. Wawruch Gábor: Eckermann Goethéje / Wawruch Gábor. – Bp. : Akadémiai K., 1973. – p. 113–127 ; 25 cm. – (Klny. a Filológiai közlöny 1973 évi 1–2. számából). – Fűzött. – A borító homlokoldalán ismeretlen kézírással: „Csorba Győzőnek”. – Jó állapotban. – Wawruch Gábor pécsi tanár, germanista. – Különlenyomat, német irodalom, Goethe, Johann Wolfgang ; Eckermann, Johann Peter.
22. Zágonyi Ervin: Kosztolányi az orosz líra tolmácsa / Zágonyi Ervin. – Bp. : Akadémiai K., 1983. – 671-694. – (Különlenyomat az Irodalomtörténeti közlemények 1983. évi 4. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása a 672. oldalon a cím fölött: „Csorba Győzőnek sok szeretettel 1984. jún. 26-án Zágonyi Ervin”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, orosz irodalom, magyar nyelvű fordítás, Kosztolányi Dezső, versfordítás.
23. Zágonyi Ervin: Kosztolányi Csehov-élménye nyomában / Zágonyi Ervin. – Bp. : Akadémiai K., 1984. – p. 303–334 ; 20 cm. – (Különlenyomat az Irodalomtörténet 1984. évi 2. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása a 304. oldalon a cím fölött: „Csorba Győzőnek szeretettel Zágonyi Ervin 1984. XI. 30.”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, Csehov, Anton Pavlovics, orosz irodalom, magyar műfordítás, Kosztolányi Dezső.
24. Zágonyi Ervin: Kosztolányi és Tolsztoj / Zágonyi Ervin. – Bp. : Akadémiai K., 1989. – p. [484]-515. – (Különlenyomat az Irodalomtörténet 1989. évi 3. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása a cím fölött: „Csorba Győzőnek sok szeretettel 1990. június 13-án Zágonyi Ervin”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, Kosztolányi Dezső, Tolsztoj, Lev Nyikolajevics, magyar műfordítás, orosz irodalom.
25. Zágonyi Ervin: Kosztolányi Három nővér fordítása / Zágonyi Ervin. – Bp. : Akadémiai K., 1982. – p. 75–92 : ill. ; 25 cm. – (Különlenyomat az Irodalomtörténeti közlemények 1982. évi 1. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása a 76. oldalon a cím fölött: „Csorba Győzőnek szeretettel Zágonyi Ervin”. (Az ajánlás mellett nincsen datálás). – Jó állapotban. – Különlenyomat, orosz irodalom, Kosztolányi Dezső, magyar műfordítás, Csehov, Anton Pavlovics: Három nővér.
26. Zágonyi Ervin: Kosztolányi japán versfordításai – forrásaik fényében / Zágonyi Ervin. – Bp. : Akadémiai K., 1986. – Lsz. nélkül ; 23 cm. – (Különlenyomat az Irodalomtörténeti közlemények 1986. évi 3. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása a a cím fölött: „Csorba Győzőnek sok szeretettel 1988. … 15-én Zágonyi Ervin” (A hónap neve olvashatatlan.). – Jó állapotban. – Különlenyomat, műfordítás, japán vers magyar nyelven, Kosztolányi Dezső.
27. Zágonyi Ervin: Kosztolányi japán versfordításai – forrásaik fényében : II. / Zágonyi Ervin. – Bp. : Akadémiai K., 1990. – p. 46–70 ; 23 cm. – (Különlenyomat az Irodalomtörténeti közlemények 1990. évi 1. számából). – Fűzött. – A szerző ajánlása a a cím fölött: „Csorba Győzőnek sok szeretettel 1991. szept. 5-én Zágonyi Ervin”. – Jó állapotban. – Különlenyomat, műfordítás, japán vers magyar nyelven, Kosztolányi Dezső.

A szerzőkről: 

1. Boda Miklós és
2. Boda Miklósné

A házaspár nagy tisztelője Csorba Győzőnek. Mindketten nyugdíjas könyvtárosok, a Klimo Könyvtár állományának ismerői-kutatói-gondozói. Boda Miklós dolgozott is Csorbával a később a költőről elnevezett könyvtárban. Mivel Miklós italianista, Csorba római utazásairól is írt. Róla többször írtam a Csorba Honlapon is. Boda Miklósnak a költő második római útjáról írt tanulmánya különlenyomatban történő kiadását tervezi a Csorba Társaság, csak pénz és támogató kellene a kiadáshoz. Ami napjainkban egy költőről szóló írás kiadásához nehezen szerezhető meg. Nem tudom, ki írta a „4 pld. van” megjegyzést a különlenyomatokra, abban viszont biztos vagyok, hogy a szerzők által ajánlott példány is megbújik valahol a költő könyvtárában, csak még nem került a kezembe.

3. Csányi László (1922–) író, költő, műfordító, irodalomtörténész, esszéista, lapszerkesztő, irodalomszervező. Többször írt a költőről, több kötetet és írást is ajánlott Csorbának.
4. Kolta Ferenc (1915–1973) irodalomtörténész, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára. Engem is tanított. Előadásain mindig tele volt a nagyelőadó. Csorbát ismerte, tisztelte. Csorba tanított is az akkor még Pedagógiai Főiskolának hívott intézményben, ahol Kolta Ferenc tanszékvezető tanár volt, több helyen emlékezett rá, verset is írt halálakor. (Végjegyzet Csorba Hátrahagyott versek című kötetében a vershez: „140. F. tanár halálára ; Kolta Ferenc irodalomtörténész, főiskolai tanár (Pécsi Tanárképző Főiskola) halálakor írt vers. A versesfüzetben a cím: K. F. A hagyatékban megtalált gépelt kéziraton a géppel írt K. F. cím áthúzva, az új cím, kék tollal írva: Kolta Ferenc tanár halálára. Később ez is áthúzva, a végleges, itt közölt cím – K. F. halálára -, piros tollal az áthúzottak fölé írva. A lapok alján piros ceruzával oldalszámok: – 81 – és – 82 –. A második oldalon a költő kézírásával: „Nem közölve!” Szinte biztosra vehető, hogy egy tervezett kötetből hagyta ki a verset a szerkesztés során. Sem a füzetben, sem a gépelt kéziraton nincs központozás. A pontokat, vesszőket, mondatkezdő nagybetűket később kék tollal pótolta a költő. Ezt, a központozott változatot közöljük.” A vers itt olvasható.

5. Pákolitz István (1919–1996) költő, lapszerkesztő, pedagógus. Csorba Győző barátja. Összes kötetét dedikálta Csorbának. A költő halálhírét én vittem a Jelenkor szerkesztőségébe. Éppen ott volt a sokak által Pápsitának nevezett költő. Megdöbbenését – pedig tudta, hogy Csorba halálos beteg – leírni nem lehet. Azonnal idézte Csorba gyönyörű versét:

„… Elaludt a hevem
nem én teszek a dolgok történnek csak velem
fejemen belül a töviskorona
befele hull a vérem csöndben hull kint semmi nyoma”
(https://csorbagyozo.hu/node/1291)

9. Péczely László (1906–1980) (5 db) irodalomtörténész, kandidátus. Csorba Győző tisztelője, Kodály című versének elemzője. A Pécsi Tanárképző Főiskola irodalom tanszékének tanára. Verstani, esztétikai órái emlékezetesek számomra. A tartalom és versforma kölcsönhatásának úttörő kutatója hazánkban. Sok szép emlékem fűződik a finom, udvarias, halszavú tanárhoz. Pl. az, hogy első kollokviumomat a főiskolán éppen nála tettem le esztétika tárgyból. S mivel ennek eredményétől tettem függővé, maradok-e Pécsen vagy sem, mondhatom, a tőle kapott jó jeggyel ő volt pécsi „pályafutásom” elindítója.
10. Soó Rezső, berei botanikus. Nem ismert, hogyan került Csorba könyvtárába a különlenyomat.
11. Pomogáts Béla irodalomtörténész, Csorba költészetének avatott kritikusa, a százéves Csorba évfordulós ünnepségek egyik előadója.
12. Somogyi Géza helytörténész, régész. Sajnos, róla kevés adatom van. Aki tud róla közölni valamit, kérem, írja meg nekem.
13. Stirling János akadémikus, egyetemi tanár. Sóó Rezső botanikai témájú különlenyomatához hasonlóan ennek is ismeretlen a provenienciája.
14. Tóth István (7 db) (1913–1992) irodalomtörténész. A Pécsi Tanárképző Főiskola tanára. Csorbával a jogi egyetemi tanulmányaik idején ismerkedtek össze. Kapcsolatukat erősítette, hogy Tóth István a középkori magyar és latin nyelvű magyar irodalom kutatója volt, Csorba pedig a latin nyelvű szerzők egyik legkiválóbb fordítója. Tóth István Janus Pannonius, Balassi Bálint és Bél Mátyás kutatásai fontos felfedezésekkel gyarapították ismereteinket a szerzőkről. Nem mellesleg Tóth István tanárom is volt a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar szakán. Kalevala elemzései máig emlékezetesek számomra.

A kép a Szigetvári Városi Könyvtárban készült az 1972 márciusi Janus-ünnepségeken. Balról Pákolitz István, Várnai Ferenc zeneszerző, Tóth István, Csorba Győző, Molnár Imre tanár, helytörténész, Szigetvár múltjának jeles kutatója.

13. Vargha Kálmán (3 db) (1925–1988)irodalomtörténész, kritikus, bibliográfus, az irodalomtudomány kandidátusa. Levelek és dedikált kötetek őrzik a költő és az irodalomtörténész barátságának emlékét.
14. Wawruch Gábor pécsi tanár, germanista. Sajnos, róla sincsen több adatom.
15. Zágonyi Ervin (6 db) pécsi irodalomtörténész, kandidátus.

Végül az érdekesség a facebookról.  A Duna House egy pécsi, Papnövelde utcai lakást hirdet. Ennek a „polgári lakásnak” a szomszédságában lakott Csorba a családjával 1959-ig. A hirdetés egyik képén látható a szomszéd telek végében az őrtorony, amelyben Csorba dolgozott és a Faustot fordította. A képen a felújított ház mögött látszik a bástya („őrtorony”) félköríve, amibe a házacska belesimul.

Egy régi, talán 1958-as fotón jól látszik, mennyire más volt akkor a ház korlátja és a ház is. (a fotón balról Csorba Zsófia, Csorba Eszter, Csorba Győző és Csorba Noémi)

Az utolsó képen Csorba ugyanott, 1957-ben. Akkor még semmi nem zavarta a kilátást a városra.

(A hirdetésre Csorba Eszter hívta fel a figyelmemet. Köszönöm szépen.)

Köszönöm a figyelmüket.