A Csorba Győző Társaság 259. hírlevele. Az Ocsúdó évek című kötet ismertetése

Folytatom a Csorba versesköteteket bemutató sorozatomat az Ocsúdó évek című, betűrendben 10., időrendben 3. önálló Csorba verseskötettel.
(Az összes ismertetett kötet linkje és a bevezető elérhető innen.)

A kötet leírása:
Csorba Győző: Ocsúdó évek : Önéletrajzi költemény. – Pécs : Dunántúl Könyvkiadó, 1955. – 64 p. ; 20 cm. – 3 példány. – Az egyik példányban dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Kis Cilikémnek sok csókkal Apa. Datálás nincs, Cilike Csorba Noémi, a költő középső lánya. – A másik példányban dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Drága kicsi Bogárkámnak végtelen hálával tízedik húsvétunkon. Győzője, aki, míg él, mindig nagyon-nagyon fogja szeretni. Pécs, 955. húsvét”. – Egy példány a Csorba Emlékszobában. – Fűzött.
Az Ocsúdó évek teljes szövege a Petőfi Irodalmi Múzeum Csorba-oldalán ; Az Ocsúdó évek szövege pdf fájlban.

1948-tól Csorba nem jelenhetett meg, mellőzték, ezért fordított, írt az asztalfióknak, s megírta önéletrajzi költeményét, az Ocsúdó éveket. Csorba így emlékezik a kötet megszületésére. (Kicsit bővebben idézem korfestőként a szöveget.)
1947-ben Baumgarten-díjat kaptam, kötetem jelent meg, római meghívás érkezett, minden jól ment. Aztán 1948-tól – mint sok más körül is –, megfagyott körülöttem a világ. A Sorsunk megszűnt, a többi folyóirat, a rádió, a napilapok, a könyvkiadók bezárták kapuikat előttem. Írtam az asztalfióknak, s rávetettem magam a fordításra. A Faust II. magyarításába is ekkor fogtam bele. Némi mozgás ugyan történt itt Pécsett, alakult egy új folyóirat Dunántúl címmel Katkó István szerkesztésében, negyedéves megjelenés szándékával. Csak három számig bírta, főként személyi okokból. Ez a három szám is meglehetősen nyögvenyelősre sikerült, mindenki beleszólt, mindenki cenzúrázta.
1950-ben aztán előbukkant az ismeretlenségből egy sok dioptriás szemüvegű, selypítve beszélő, jelentéktelen külsejű, nem éppen vonzó modorú, nagyon-nagyon fiatal ember. Amint kiderült, mindössze 22 éves volt. Hivatalos megbízásból fel akarta támasztani a halott vagy legalábbis tetszhalott pécsi irodalmat. Folyóirat, helyi szervezet nélkül az a néhány ember is, aki zsebében hordozta a Magyar Írók Szövetségének tagkönyvét, legfeljebb véletlenül találkozott. S a furcsa ifjú tárgyalni, beszélgetni, üzengetni, néha úgy éreztük: „nyüzsögni” kezdett, s csodák csodája! máris összeverődött egy társaság: tehetségesek, féltehetségesek, dilettánsok, sőt megható vagy mulatságos fűzfák is.
S képtelenül rövid idő alatt lett valami. Folyóirat indult, könyvkiadás létesült, hallgató írók szólaltak meg, s új tehetségek tűntek fel. Mindezt szinte egyedül Szántó Tibor – ő volt a furcsa fiatalember – szervezőképessége, embersége, makacs becsülete, feltétlen alázata az irodalom és a talentumos írók iránt mozgatta.
A pécsi irodalom történetében a Szántó Tibor-korszak kereken hat éve bizonyára mindig emlékezetes marad. A keserves politikai helyzet ellenére mi, itt élő írók valamiféle irreális boldogságban úsztunk. Mérhetetlen komolysággal, sőt elszántsággal csináltuk az irodalmat, képeztük magunkat és egymást.
Jómagam megint publikálhattam, főként persze a Dunántúlban, Szántó Tibor segítségével szerződést kaptam a Faust II. fordítására, s megjelent az Ocsúdó évek című kötetem.

A kötet ajánlásai: ajánlás feleségének; ajánlás Noémi lányának.

Képek az Ocsúdó évek című kötetről.

Magyarázat a képekhez.

A védőborító és a borító egyszerű, de szép külsőt biztosít a kötetnek.

A fülszöveg pontos, jó képet ad a fiatal költőről, aki ekkorra már jelentős műfordítói tevékenységet is végzett.

A két ajánlás mutatja, hogy a költő könyveit felesége és lánya is becsben tartotta, őrizte. Az ajánlások szövege a szerető apát és a szerelmes és mindig hálás férjet mutatja most is.

A kolofon a kiadás körülményeit pontosítja, az első versszak pedig a visszatérő verssort idézi: “Szél fúj, makacs szél, egyre makacsabb.” (A strófákat a költő I-CXXIII-ig római számokkal jelzi.)

A Vilmos u. 23-ról idézett részletekből megérthetjük azt, hogy a milliónyi meghatározó élmény helyéhez, a szülőházhoz, illetve annak néhány tízkilométernyi köréhez életében és holtában miért ragaszkodott annyira a költő.

A Marikát idéző strófák megejtő részletességgel mutatják be a tulajdonképpen még gyermek költő testi szerelemmel való találkozását. (Tera, a dunaszekcsői lány egypár évvel későbbi szerelem.)

A költő születését is pontosan megismerhetjük az itt idézett oldalakon. Először a gyorsan memorizált versek nyújtják Csorbának a költészet mámorát, aztán hamarosan utána már a sajátmaga fabrikálta zöngemények. Ezek a verssorok nekem mindig azt bizonyítják: poeta nascitur… Vagy ahogyan Csorba szokta mondani: az igazi tehetséget nem lehet elnyomni, az a föld alól is előbújik. A kilencgyerekes, majdnem apa nélkül fölnőtt család nyomorából is kivirágzott a KÖLTŐ, a tudós, nyelveket beszélő műfordító.

Az apja halálát idéző részlet és az utolsó oldal Csorba költészetének egyik lényeges vonulatát idézi: a csatát az elmúlással. A záró strófa a filozofikus, a múló idő rabságában őrlődő Csorbát mutatja és egy betűcserével (e-a) tulajdonképpen ars poeticának nevezhetjük:  A vers se más: csata az elmúlással. A 41 éves fiatalember az elmúlással csatázik, de ezen nem lehet csodálkozni: a félkarú, rebbenékeny lelkű (Szántó Tibor) költő már kiskorában közel került az elmúláshoz. A temetői élmények, amelyekről Csorba a költeményben részletesen vall, a családi halálesetek (az apa, a testvérek és az unokatestvér korai halála) élete végéig élénken foglalkoztatják, de mondhatjuk azt is, hogy a halálélmények egész életében kísértik. A későbbi halálok (rokonok, barátok, költőtársak, sőt ismeretlenek  újságban olvasott halálhírei) mindegyike egy-egy fontos állomás Csorba életében: mindőjüket elsiratja, s minden siratás az élet értelmét, a halál értelmetlenségét kutatja.

Fiatalkori Csorba fotók.

Az ötéves Csorba.

https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2010/12/Makatr-uti-iskola-harmadik-osztaly.jpg

Csorba Győző a III. elemiben. Ülő sor, balról az első. Jól látszik, hogy jobbkeze hiányzik, valamint az is, hogy a képen mezítlábas gyerekek is vannak. Csorba is említette ezt, amint azt is, hogy dorco cipőben kihúzta tavaszig, aztán ő is mezítlábas lett. A szegénység inkább nyomornak nevezhető.

Érettségi tabló

Ancika és Győző, 1950.

Csorba 1954-ben a Baranya Megyei Könyvtár udvarában.

Bertók László Csorba bibliográfiája az Ocsúdó évekről
Ocsúdó évek
.
Önéletrajzi költemény. Pécs. 1955. Dunántúl Kiadó. 64 p.

Albert Gábor = Dunántúl, 1955. 12. 92–94. p.
Csányi László = Dunántúl, 1955. 13. 90–91. p.
Dér Endre = Tiszatáj, 1955. 3. 213–214. p.
Fodor András = Csillag, 1955. 9. 1926–1928. p. = Csorba Győző emléke. – Pécs : Pro Pannonia, 2003. – 66–69. p.)
Görgey Gábor = Új Hang, 1955. 10. 62. p.
Kolta Ferenc = Dunántúli Napló, 1955. máj. 29. 6. p.
[Reményi Béla] R. B. = Irodalmi Újság. 1955. 28. 4. p.
V. B. = Irodalmi Tájékoztató. (A Könyv melléklete). 1955. 115. p.

Az aláhúzott tételeket a linkre kattintva olvashatóvá tettem. Kerestem Kolta Ferenc írását a Dunántúli Napló jelzett számában, de sajnos nem találtam online. Találtam viszont egy híradást az 1955-ös könyvhét pécsi előkészületeiről, amelyben Csorba Győző Ocsúdó évek című, éppen akkor megjelenő kötetét is ajánlják. Korfestőként másolom a híreket:

“A Széchenyi téri könyvesboltban első pillanatra látni, valami nagy dologra készülnek: hatalmas csomagokat bontanak, még nagyobbakat hordanak össze könyvekből, talán nincs is olyan nap, hogy le ne raknának egy-egy kontinert, melyből a könyvnapi könyvek százai, ezrei kerülnek egyelőre a raktárba és majd június 5-én a könyvkereskedések polcaira.
A könyvnapi könyvek egyrésze már megérkezett. Csak néhány írót és címet a rengeteg közül: Boldizsár Iván: Reggeltől reggelig, József Jolán: József Attila élete, Kuczka Péter: Jónapot, Móra Ferenc: Négy apának egy leánya, Móricz Zsigmond: Forró mezők, Reményi Béla: Levél a fán, Szabó Pál: Tavaszi szél, Lipin-Belov: Az ékírás regénye. Ehrenburg: A kilencedik hullám, Lev Tolsztoj: Karenina Anna, Marsak: Erdei Vendég. Verne: Sándor Mátyás, stb

*

Az ünnepi könyvhét külön ünnep a pécsi írócsoport és a Dunántúli Magvető könyvkiadó részére. Ekkor jelenik meg a dunántúli írók felszabadulási antológiája, hat elbeszélő műve a könyv egyébként már meg is érkezett. Kapható lesz Csorba Győző: Ocsúdó évek című verses önéletrajza és a Könyvterjesztő Vállalat jelzi, bár Pécsre még nem érkezett meg, Tatay Sándor: Ének a szőlőhegyen című elbeszélőkötetét is, ugyancsak a Dunántúli Magvető kiadásában.

*
A könyvnapra új könyvesboltot kap Pécs. A Sallay utcában most végzik az utolsó simításokat az üzlet külsején – bent már folyik az árusítás – mely főleg közületeket, üzemeket lát el könyvekkel, de e mellett minden vevőt kiszolgál.

*
A könyvhét küszöbén kedves ünnepségre gyűltek össze a Könyvterjesztő Vállalat pécsi boltjainak dolgozói. Rajczi elvtárs, a megyei boltvezető csütörtökön este vette át a »Kiváló dolgozó« kitüntetést.”

A következő hírlevélben a Séta és meditáció című, betűrendben 10, a megjelenés sorrendjében 6. Csorba-verseskötetet mutatom be.

Köszönöm figyelmüket.