Folytatom a Csorba versesköteteket bemutató sorozatomat a betűrendben 7. és időrendben is 7. önálló verseskötettel, az Időjátékkal.
(Az összes ismertetett kötet linkje és a bevezető elérhető innen.)

Csorba Győző: Időjáték. – Bp. : Magvető K., 1973. – 119 p. : ill., 1 tl. ; 23 cm. – Kötött.
A teljes kötet a PIM Csorba-oldalán.  A teljes kötet pdf-változata.

Vers a kötetből. (A kötet és egyben az 1970 című első ciklus nyitóverse.)

1970

A cselekvés a gondolat
kicsit mindig csonka marad
manapság kicsit az marad
egy részük folyton elszakad
riadni borzalmak miatt
körüljárni borzalmakat
emelni eléjük falat

Az ember ír házat csinál
hegytetőre kaptat  megáll
gürcöl kapar vonatra száll
zajgás után csöndet talál
asszonyánál lányainál
elbúcsúzik és visszavár
tesz-vesz sürög mint szokta már

De teljes szívvel sohasem
egy kicsit mindig üresen
de önfeledten sohasem
kicsit mindig lábujjhegyen
fegyelmezett-figyelmesen
ha szükség lesz rá kész legyen
ne óvatlan ne védtelen

Az ember fárad szomorul
pihenni asztalra borul
dühe fölgyűlik kiborul
nyújtózna feljebb konokul
minek hogy folyton lekonyul
hogy remegése sose múl
s ha nevet is szíve szorul?

Öreg Milton. A vers ezen az oldalon a költő előadásában is meghallgatható.

Családi följegyzések

Hogy példa is lehessünk

Balatoni néhánysorosok

A tó vihar után

Csorba Győző fotója a kötetben:

További fotók a kötetről
Időjáték, védőborító.
Időjáték, címoldal, ajánlás Ancikának.
Időjáték, Címoldal, ajánlás Noéminek.
Időjáték, fülszöveg 1.
Időjáték, fülszöveg 2.
Időjáték, tartalom 1.
Időjáték, tartalom 2.
Időjáték, tartalom 3.
Időjáték, kolofon.

(A fülszövegről, A tó vihar után című versről és az ajánlásokról a befejező részben bővebben is írok.)

Bertók László Csorba bibliográfiája a kötetről:

Időjáték. Bp. 1972. Magvető. 119 p. 1 t.
(A bibliográfiából három tételt elérhetővé tettem. Ld. a linkeket!)

Alföldy Jenő = Új Írás, 1972. 7. 113–115. p.; A. J.: Élménybeszámoló. Költők a hetvenes években. Bp. 1983. Szépirod. Kvk. 195–198. p.
Bányai János = Magyar Szó, (Újvidék) 1972. jún. 17. 12. p.; B. J.: Könyv és kritika. Újvidék. 1973. Fórum. 126–129. p.
Bata Imre = Kritika, 1972. 4. 23. p.
Csűrös Miklós = Kortárs, 1972. 8. 1324–1327. p.
Grezsa Ferenc = Tiszatáj, 1972. 6. 81–82. p.
Honffy Pál = Forrás, 1972. 6. 93. p.
Iszlai Zoltán = Élet és Irodalom, 1972. 19. 11. p.
[Kartal Zsuzsa](Kartal) = Magyar Nemzet, 1972. ápr. 9. 13. p.
[Rónay László] Siki Géza = Vigilia, 1972. 9. 633. p. A 61. (631.) oldaltól Jékely Zoltán: Az álom útja és Kálnoky László Letépett álarcok című kötete mellett a harmadik ismertetett kötet az Időjáték a Napló c. rovatban. A két másik költő szerző jó viszonyban volt Csorbával, jól ismerték és elismerték egymást. Csorba mindkét költőnek ajánlott verset. Kálnokynak kettőt is: egyet 70 éves születésnapjára, a római útra emlékezve: Dohány-dolgok.  A hetvenéves Kálnoky Lászlónak, egyet pedig a halálakor: Egy verseskönyvvel a kezemben. Kálnoky László halálára. Jékely Zoltánt is halálakor búcsúztatta el a költő, a Jékely Zoltán meghalt című verssel.
Tüskés Tibor = Életünk, 1972. 4. 373–375. p.
– – = Új Könyvek, 1972. 11. 46. p.
Bessenyei György = Népszava, 1973. jan. 13. 8. p.
Fülöp László = Irodalomtörténet, 1973. 3. 552–553. p.
Zirkuli Péter = Utunk, (Kolozsvár) 1973. ápr. 20. 4. p.
Bárdosi Németh János: Csorba Győzőről. Az Időjáték ürügyén; B. N. J.: Utak és útitársak. Szombathely .1975. Városi Tanács. 300–311. p.

Megjegyzések

Az 1972-ben megjelent kötet szorosan kapcsolódik Csorba életének két fontos eseményéhez: 1969-es, 2. olasz útjához és a révfülöpi nyaraló építéséhez. Mindkettőnek sok emlékét őrzi az Időjáték. A Balatoni néhánysorosok és a Tó vihar után jól szemlélteti ezt. Csorbától alig találni ennyire erotikus, szerelmes verset, mint ez utóbbi:

A TÓ VIHAR UTÁN

Késő van este van
inkább csak érezem
a tó lágy női testét:
illata rámömöl
orromba vág megüt
elkábít és fölizgat
hallom verőerét
szívét a sürgeteg
organizmus megannyi
apró nagy még nagyobb
csöndjét neszét zaját
hullámzó női test
szeretkezés után
lassacskán higgad el csak
olykor még megremeg
mozdít kicsit magán
hallom neszét zaját
olykor még nyög motyog
sóhajt enyhén sikongat
párázó női test
eleven tűzparázs
ráhajlik boldogan
a hűs növényi ég.

Pedig Csorba igazán a Dunát, Dunaszekcsőt szerette, amint máshol megírta: „A [Dunaszekcső] Szigettől megkaptam a Dunát is, vízmániám nagy ajándékát, máig csitulatlan nosztalgiám tárgyát, noha látszólag hűtlen lettem hozzá, s a Balatonhoz pártoltam. De ha a Balaton tudná, hogy szagában, bokros partjain, kishal-rajaiban, a nap és a hold ráfektetett fényösvényeiben, csöndes locsogásában mindig a Szigetet és a Dunát, csak a Dunát keresem…” (In: Összegyűjtött versek. Magamról, verseimről.) Később az egyre nagyobb sokadalom, a nyaralók hangzavara, a szomszédok viselkedése (ill. Csorba túlzottan érzékeny reagálásai) és végül betegségei miatt az 1980-as évek végén már alig járt Révfülöpön. Lányai, unokái örömére tartotta fenn a nyaralót. De az 1960-as, 1970-es évek a Balatoné voltak. A honlapon is sok oldal foglalkozik ezekkel az éveivel, elég csak a keresőbe beírni a Balaton szót vagy Bertha Bulcsu nevét és felkeresni Bertha Bulcsu és Csorba Győző levelezéskötetét.
A könyv fülszövege Weöres Sándor Csorba költészetét és Csorbának a költészet fontosságát méltató mondatait tartalmazza. Mindkettő fontos dokumentum, ezért idemásolom a fülszöveget: „1970-ben jelent meg Csorba válogatott verseinek kötete: A lélek évszakai. Azóta írott új verseit foglalja keretbe (kilencedik kötetként) az Időjáték.
Érdemes idéznünk Weöres Sándor vélekedését Csorba Győzőről: »Bizonyos, hogy a mostani magyar költészet átláthatatlan betűtengeréből a túlnyomó rész el fog süllyedni. Sok mutatós, csillogó látszateredmény az idő folyamán egyre inkább megfakul. De éppen Csorba versei, amelyek megjelenésükkor olykor fakónak, igénytelennek látszanak, az idő sodrában mindinkább érlelődnek, kiteljesednek. Ez a látszólagos igénytelenség tele van a maradandóság feszítő erejével. Ahogy korunk lármáját felváltja majd más korszak másfajta lármája, úgy vonulnak el ennek az időszaknak betűhullámai, és emelkedik ki belőle mind tisztábban a magányos pécsi költő, Csorba Győző arca.«
A költő maga a következő sorok kíséretében bocsátja útra új kötetét: A verset egyik régebbi kötetem címében a szó ünnepének neveztem. A gondolatot folytatva: a leghőbb kívánságom most az, hogy »a szó ünnepe« »az élet hétköznapjává« váljék. Legyen a vers használati tárgy. Olyan, mint egy egy, egy ruhadarab, valami eledelféle. Illeszkedjék közéjük, s a felsorolásban se külön rovat, se pirosbetű ne jusson neki. Vagy ha mégis több akar lenni, azzal legyen több, hogy ne várjon a sorára. Agresszív módon kényszerítse rá magát az emberekre; annál erőszakosabban, minél inkább fenyegeti a kiszorulás veszélye. Mert ez valóságos veszély. A napi programokba mind kevésbé fér el a költészet, a titkos közmegegyezés egyre hajlamosabb korszerűtlen jelenségnek bélyegezni. Szűnjék meg a »líra« szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből.”

A kötetben kiemelt szerepe van a költő második római útjának. Ennek dokumentumait én találtam meg, de Boda Miklós dolgozta fel, s jelentette meg tanulmányával együtt a Jelenkor folyóiratban. Köszönet az alapos és értő munkáért Boda Miklósnak, Itália szerelmesének és Csorba hűséges társának, könyvtáros barátjának. A kötetben Más egek. Római jegyzetek. Weöres Sándornak cím alatt jelentek meg a római emlékekről írt versek. A Beszélgetés a költészetről című versben emlegetett fiatal költő D. Z. nem más, mint Diego Zandel olasz író, költő, irodalomtörténész, akit olasz vejem már megkeresett, s tudom, Zandel is jól emlékszik Csorbára és a költő első unokájára Pintér Bálintra, akit ő csak „Bambino Balentino”-nak hívott.

A könyvismertető végén az ajánlásokról még röviden. A költő lányának írt meleghangú, igen erős köszönetet kifejező ajánlása már annak is szól, hogy a három lány közül elsőnek Noémi éppen 1972-ben, pár hónappal a kötet megjelenése után ment férjhez. A költő talán kicsit búcsúztatta is ezekkel a sorokkal a lányát… Ezután az ajánlások már Noéminek és egyre bővülő családjának közösen szólnak. A feleségnek írt ajánlást tartalmazó kötetet is megtaláltam a könyvtárban. Ezt is közlöm.

Köszönöm figyelmüket.