A TÓ VIHAR UTÁN

Késő van este van
inkább csak érezem
a tó lágy női testét:
illata rámömöl
orromba vág megüt
elkábít és fölizgat
hallom verőerét
szívét a sürgeteg
organizmus megannyi
apró nagy még nagyobb
csöndjét neszét zaját
hullámzó női test
szeretkezés után
lassacskán higgad el csak
olykor még megremeg
mozdít kicsit magán
hallom neszét zaját
olykor még nyög motyog
sóhajt enyhén sikongat
párázó női test
eleven tűzparázs
ráhajlik boldogan
a hűs növényi ég.

(Időjáték. Bp. Magvető, 1972. 61. p.)