A Csorba Győző Társaság 221. hírlevele. Csorba és a Diárium

Csorba és a Diárium

Bevezető

Mi a Diárium? És miért éppen a Diárium? Csorba Győző mindenféle antológiát, folyóirat- és napilapszámot igyekezett összegyűjteni, amiben írása jelent meg, vagy amiben róla írtak. Nem nagyon rendszerezte őket, általában csak évek szerint válogatta külön a leveleket, a folyóiratszámokat pedig a folyóiratok címe és megjelenési éve szerint. A költözések közben mindig összekeveredtek, még ez a laza rend is megszűnt, de el nem veszett semmi közülük. Mikor végre megállapodtunk, s minden a végső (?) helyére került (hozzánk, a Petőfi Irodalmi Múzeumba vagy a Csorba Győző Emlékszobába), elkezdtem katalógus-cédulákra kiírni a számokból a Csorbát érintő dolgokat. Most, hogy közeleg az ősz, a tél, gondoltam, beírom ezeket a címeket egy számítógépes fájlba. Nagyon nehéz munka. Nehéz, mert lassú, ugyanis hihetetlenül érdekesek a folyóiratok. Mindig elakadok munka közben: ezt is, azt is visszakeresem, elolvasom. Most a Diárium című lapnál végképpen elakadtam. A Diárium ugyanis egy rendkívül érdekes időszak irodalmi keresztmetszetét mutatja be az olvasónak.
A Diárium 1931 és 1948 között a Magyar Könyvbarátok folyóirata volt. Hírt adott a magyar könyvpiac újdonságairól, propagálta a Könyvbarátok Szövetsége és az Egyetemi Nyomda kiadványait, formálta az 1930-as évek középosztályának olvasói ízlésvilágát. […] [Neve] A latin diarium, azaz napló szóból ered. Egyben utalás arra, hogy a Könyvbarátok Szövetsége (a Magyar Könyvbarátok elődje) 1926 és 1931 között pártoló tagjainak ingyenesen juttatott el évente egy naptárat. A naptárt 1931-ben váltotta fel a folyóirat, amihez a Magyar Könyvbarátok tagjai továbbra is ingyen jutottak, ugyanakkor a kiadványt már nem csak az előfizetőknek szánták. […] Önmeghatározása szerint: »Célja az, hogy minden magyar könyvgyűjtőt, tehát azokat is, akik a Könyvbarátok szövetsége körén kívül, egyéniségüknek megfelelően maguk óhajtják könyvtárukat összeválogatni, megbízhatóan s tárgyilagosan tájékoztassa a hazai könyvkultúra s az irodalom eseményeiről és számot adjon amellett a külföld könyveiről is.«” (Forrás: Wikipédia. Ezen az Wikipédia-oldalon pedig sok képtalálat is fellelhető a Diáriumról.)

Most én is gazdagítom a találatokat néhánnyal. Remélem, az alábbi felsorolások megmagyarázzák, miért is olyan nehéz a Diárium feldolgozása.

Az általános válogatás végén közlöm a Diáriumban megjelent 10 Csorba-verset és 10 Csorba-recenziót akkoriban kiadott könyvekről, valamint 3 recenziót Csorba köteteiről. Közlöm továbbá a Diárium számainak összesítését és a folyóirat ismertetőjét.

A címeket, adatokat a Csorba hagyatékban fellelt egyes számok és Arcanum Adatbázisban elérhető Diárium-évfolyamok átnézése után szerkesztettem egybe. Az oldalakat a Csorba hagyatékában fellelt számokból is, de főként az Arcanumból másoltam. Csorba hagyatékában csak az 1/17−18, 2/2, 3/1, 3/7, 3/9, 4/1 és 4/3 tételeket tartalmazó füzetek nem voltak meg.
Különös köszönetet (special thanks;) mondok Kiss Tamás könyvtáros barátomnak a segítségért!

1. Válogatás a Diárium egyes számaiból

A folyóirat széles körben tájékozódott, tájékoztatott a művészeti élet köréből, a könyvkiadás területéről. Vers, novella (ez talán kevesebb), tanulmányok különféle témakörökben, induló és már ismertebb szerzők bemutatása, irodalompolitikai kérdések (decentralizáció), könyvismertetők, recenziók, megjelent könyvek katalógusa, vicc, képrejtvény, politika is szerepel a folyóiratban. Az is jól látható, hogy a folyóiratban nem véletlenül közöltek sorozatot a művészeti, azon belül főként az irodalmi élet decentralizálásáról, hiszen Csorbán kívül a Pécshez és a Sorsunkhoz is köthető szerzők is szép számmal szerepelnek a folyóiratban, Bárdosi Németh Jánostól Harcos Ottón, Kardos Tiboron, Takáts Gyulán, Várkonyi Nándoron, Végh Györgyön át Weöres Sándorig. Sőt, a legfoglalkoztatottabb szerzők közülük kerülnek ki, a leghosszabb írások pedig éppen Weörestől, Várkonyi Nándortól és Harcos Ottótól jelentek meg. Ez a korabeli pécsi irodalmi élet elismerése is egyben.
(A különféle címeket, a verseket, tanulmányokat, recenziókat megjelenésük sorrendjében igyekeztem rendezni, kivéve az alábbi válogatás Weöres-tételeit.)

  1. Ady Endre: Seregesen senkik jönnek. Ady költeményének humoros illusztrációi a Vidám sarok c. rovatban. 1931. 1-2. sz. 32. p. (A Borsszem Jankó 1911. évi számából. Bér Dezső illusztrációival.)
  2. Temesvári Pelbárt. Kép. A Pomerium fametszetű címlapja 1498-ból. 1931. 3−4. sz. 59. p.
  3. Szerkesztőségi ajánló. 1931. 3−4. sz. Hátsó borító.
  4. Képes rejtvény. 1933. 1−2. sz. 10. p. A kép aláírása: „KITALÁLÁSRA! Szív-esetek az irodalomtörténetből. Tessék az ábrákra ráismerni s a költői művet, a szerzőt s az alakokat meghatározni. Pályadíj: 3 könyv. Beküldési határidő: 1933. január 1. Cím: Könyvbarátok Szövetsége (Egyetemi Könyvesbolt), Budapest, Kossuth Lajos-utca 18.”
  5. Erdélyi József: Felkel a nap. Vers. 1933. 3−4. sz. 100. p. Részlet az oldalról.
  6. Regény a szedőteremből. Vicces vers a betűtípusok szerelméről. 1933. 5−6. sz. 160 p. (Idézet a Kakas Márton című élclap 1904. XI. évf. 52. sz. dec. 25. számából. 13. p.)
    „A Kakas Márton 1894 és 1914 között Budapesten kiadott, kéthetenként megjelenő illusztrált élclap, a Budapesti Hírlap melléklete volt. A folyóirat alapítója és első szerkesztője a Sipulusz álnéven alkotó Rákosi Viktor, előzménye a három hónapja Sipulusz Lapja címen kiadott humorisztikus lap volt. Később Szöllősi Zsigmond, majd Rákosi Endre vette át a lap szerkesztését. Melléklete a Kakas Marci A Kakas Márton név eredetileg Jókai Mór írói álneve volt, amely alatt az 1860-as években a politikai közéletről írott szatirikus költeményeit és »leveleit« adta közre.” In: Wikipédia.)
  7. Egy borító. 1941. 4. sz. április. A borítót azért választottam, mert itt is jól látszik, hogy a kor legjelentősebb alkotói írtak a Diáriumba, s azért is, mert ebben a számban közlik Teleki Pál miniszterelnök gyászhírét, amely itt olvasható. A szerencsétlen sorsú, végtelenül tiszta ember öngyilkossága (egyesek szerint gyilkosság) a magyar történelem tragikus pillanatinak egyike. „[Telekinek] Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt. De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani.” (Churchill: A második világháború. 1–2. k. Bp. : Európa, 1995. 483. p. In: Wikipédia.)
  8. Harcos Ottó: Sorsunk. A pécsi folyóirat bemutatása. 1942. 10. sz. 217220. p. 1. oldal; 2. oldal; 3. oldal; 4. oldal. (Figyelmükbe ajánlom az 1945 után méltatlanul feledett, de Pécs helytörtének és irodalomtörténetének bemutatásáért sokat dolgozott Harcos Ottót bemutató írást.)
  9. Toldalaghy Pál: Nehéz órák. Vers. 1942. 10. sz. 220. p. Toldalagi (Toldalaghy) Pálról itt olvasható egy rövid ismertető.)
  10. Kósa János: Berda József. Kritika és Berda-versek.  1. oldal., 2. oldal, 3. oldal. 1943. 7. sz. júl. A 3. oldalon válogatás olvasható a költő Vitriol című sorozatából. (Kirakat előtt, Remekművek, Altató, Játék.) Közülük az egyiket étvágycsinálónak ide is másolom. Berda József méltatlanul feledett költő, és mert Csorba is szerette, amikor lehet, említettem a nevét a honlapon, pl. itt.

Remekművek

Mennyi hús, mily sok megsült, ízes állat
díszíti a dúsan telt tálat.
Válogass: végy combot, vagy hátat!
S csak utána mondd el hálaimádat.

(Berda József Újpest című verse ugyancsak megjelent a Diáriumban, ugyanazon az oldalon, mint Weöres Sándor Intonációk című műve. (Ld. a 15. tételt, 1948. 3. sz. Könyvnap. 86. p.)

  1. Pilinszky János: Stigma. Vers. 1943. 5. sz. május. 118. p. A szerzőhöz és a vershez nem kell magyarázat, amint a később következő Weöres-írásokhoz sem.
  2. Várkonyi Nándor: Tudomány és mitológia. Részlet Az elveszett paradicsom bevezetőjéből. 1947. Őszi szám. 117–119. p. 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal, 5. oldal. (Elnézést kérek a gyenge minőségű szkennelésért, ezt nem az Arcanumból másoltam, nem volt szívem lapokra vágni a viszonylag épségben megmaradt Diárium-számot.)
  3.  Végh György: Szeptember, Altató, Hogy angolul tanulhatok. Versek. 1947. Őszi szám. 119. p. (A Várkonyi tanulmány után.)  Végh Györgyről itt olvashat.
  4. Weöres Sándor: A gyermekek költészete. 1941. május. 119–121 p. [A folyóirat pályázatára beérkezett gyermekversek értékelése. Sok kedves idézettel.] 1. oldal, 2. oldal, 3. oldal, 4. oldal. A költő a játékosságot és a versírást már akkor is a gyerekektől „tanulta”. Mekkora szerencse!
  5. Weöres Sándor: Intonációk. 1948. 3. sz. Könyvnap. 86. p.
  6. Weöres Sándor: Vonuló felhők és Rongyszőnyeg. Vers és versciklus. A Rongyszőnyeg című ciklus 2. oldala. 1941. 4. sz. ápr. 89–90. p.
  7. Weöres Sándor. Kép. Köpeczi Bócz István híres rajza a költőről. 1947. Könyvnapi szám. 85. p.
  8. Beszámoló a Dunántúli Írók badacsonyi, május 3-4-ei találkozójáról. 1947. Könyvnapi szám. 85. p. (A Weöres-kép mellett.)

2. Csorba versek a Diáriumban

A versek kötetekben (Mozdulatlanság, A híd panasza, Szabadulás) megjelentek. A kötetekben megjelent szöveg-változatokat egy későbbi hírlevélben elemzem.

  1. Csak a kezed maradt.  Vers. 1942. 4. sz. 86. p.
  2. Mint egy pajkos gyermek. Vers. 1942.  7. sz. 149. p.
  3. Epigrammák: Egy költőre, Egy regényíróra, Időszerű pentaméter, Sóhaj 1943-ban, A beérkezett, A szerény, A tekintélytisztelő. 1943. 8. sz. aug. 182. p.
  4. Párbeszéd. Vers. 1943. 11. sz. 251. p.
  5. A testemhez. Vers. 1944. 4. sz. 55. p.
  6. Árnyék. Vers. 1944.  5. sz. 68. p.
  7. Szomorúság. Vers. 1944. 9. sz. 130. p.
  8. Gondviselés. Vers. 1947. Ősz. 122. p.
  9. Fontolgató. Vers. 1947. Ősz. 122. p.
  10. Idegenben.  Vers. 1948. 3. sz. Könyvnapi szám. 71. p.

3. Csorba-recenziók a Diáriumban

Csorba könyvkritikákról, recenziókról mondott véleménye itt olvasható. Csorba sokoldalú érdeklődésére alább is bizonyítékot kapunk: versesköteteket, tudományos munkákat, lektűrt és irodalmi különlegességeket (Kärhumaki) egyaránt ismertetett.

  1. Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Recenzió. 1942. 9. sz. 207. p.
  2. Maeterlinck: A méhek élete. (Franklin Társ.) Recenzió. 1943. 1. sz. 22. p.
  3. Thury Zsuzsa: Két asszony. (Révai) Recenzió. 1943. 2. sz. 46. p.
  4. Kodolányi János: Suomi. (Turul) Recenzió. 1943. 7. sz. júl. 161. p.
  5. Nagy Lenke: Crescence. (Danubia) Recenzió. 1943. 8. aug. 185. p.
  6. Az Alföld csendjében. Gulyás Pál versei. (Magyar élet) Elemző írás. 1943. 12. sz. 275277. p. (1 oldal, 2. oldal, 3. oldal)
  7. Huxley, Aldous: Két vagy három grácia. (Franklin Társ.)  Recenzió. 1943. 12. sz. 282283. p. (1. oldal; 2. oldal)
  8. Gagyi László: Nehéz órák. (Erdélyi Szépmíves Céh) Recenzió. 1944. 4. sz. 5960 p. ( 1. oldal, 2. oldal)
  9. Maeterlinck, Maurice: A termeszek élete. (Franklin Társ.) Recenzió. 1944. 8. sz. 123. p.
  10. Urho Kärhumaki: A bajnok. (Franklin Társ.) Recenzió. 1944. 9. sz. 136. p. (Urho Karhumäki.)

4. Recenziók Csorba-kötetekről a Diáriumban

Jól látható, hogy a Diárium szerkesztői elismerték Csorba költészetét, hiszen a megjelenésük után szinte azonnal recenzeálták Csorba köteteit. Nem is csoda ez, hiszen Csorba jóbarátjai, Weöres Sándor, Makay Gusztáv, Takáts Gyula is a Diárium állandó szerzői között voltak.

  1. Makay Gusztáv: Csorba Győző: Hélinant. A halál versei. Ófrancia eredetiből fordította Csorba Győző. A bevezetőt Birkás Géza írta. (Janus Pannonius Társaság) Recenzió. 1941. 4. sz. 102. p.
  2. Makay Gusztáv: Csorba Győző: A híd panasza. 1. rész; 2.rész. Versek. 1943. 5. sz. 113–114 p. Kritika. Csorba Győző második kötetének értő kritikája a pécsi születésű, Pécshez mindvégig kötődő baráttól.
  3. Takáts Gyula: Csorba Győző: Szabadulás. Recenzió. 1947. Karácsonyi szám. 180181. 1. oldal; 2. oldal.

Az 1931 és 1948 között megjelent Diárium-számok. 4 506 oldal.
(Adatok az Arcanum adatbázisból.)

Diárium – Könyvbarátok közlönye 1931 (16. szám)
Diárium – Könyvbarátok közlönye 1932 (18. szám)
Diárium – Könyvbarátok közlönye 1933 (18. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1934 (18. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1935 (18. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1936 (18. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1937 (18. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1938 (18. szám)
Magyar könyvbarátok Diáriuma 1939 (14. szám)
Diárium 1940 (110. szám)
Diárium 1941 (112-szám)
Diárium 1942 (112.szám)
Diárium 1943 (112. szám)
Diárium 1944 (112.szám)
Diárium 1945
Diárium 1946 (112. szám)
Diárium 1947 (14. szám)
Diárium 1948 (16. szám)

Az Arcanum adatbázis bevezetője a digitalizált folyóiratszámok előtt

„A Magyar Könyvbarátok folyóirata, a Diárium az 1926 és 1948 között fennállt, pártoló tagságon alapuló, könyvkiadással – és terjesztéssel foglalkozó társaságnak – a Könyvbarátok Szövetségének, későbbi nevén Magyar Könyvbarátoknak – volt a kiadványa. A Magyar Könyvbarátok létrehozása az ebben az időszakban új lendületet kapott Egyetemi Nyomda két világháború közötti, elsősorban a tudományos könyvkiadásra koncentráló kiadáspolitikájának köszönthető. Olyan tudományos munkák kiadása fűződött ezekben az években az Egyetemi Nyomda nevéhez, mint HómanSzekfü Magyar Története, vagy a harmincas években megjelentetett „Hungarológia” sorozat, amely többek között a nagysikerű Magyar Néprajzot is tartalmazta. Tovább folytatódott a sok évszázados hagyományra visszatekintő tankönyvkiadás, valamint saját könyvesboltot is nyitottak a Kossuth Lajos utcában. Emellett jelentős vállalkozásuk lett a Könyvbarátok Szövetsége, majd a Magyar Könyvbarátok nevű igényes, szép könyveket kínáló társaság, amely 1926 tavaszán alakult. A Könyvbarátok Szövetsége alapító igazgatótanácsának tagja volt például Gévay-Wolf Nándor az Egyetemi Nyomda igazgatótanácsának elnöke, a két alelnök Kornis Gyula és Horánszky Dezső, valamint Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és Hóman Bálint történész. A lap előzményeként a Könyvbarátok Szövetsége alapításától kezdve évente egy naptárt is küldött ingyen az előfizetőknek, Diarium avagy előjegyzési naptár néven, egészen 1931-ig. Ebben részletesen tájékoztatta előfizetőit az egyes illetménykötetekről és az irodalmi élet jeles eseményeiről is. A naptárt 1931-ben váltotta fel a folyóirat, amihez a Könyvbarát-tagok továbbra is ingyen jutottak, de amit nem csak az előfizetőknek szántak: „Célja az, hogy minden magyar könyvgyűjtőt, tehát azokat is, akik a Könyvbarátok szövetsége körén kívül, egyéniségüknek megfelelően maguk óhajtják könyvtárukat összeválogatni, megbízhatóan s tárgyilagosan tájékoztassa a hazai könyvkultúra s az irodalom eseményeiről, és számot adjon amellett a külföld könyveiről is.” Az 1931 és 1948 között megjelent Diárium hírt adott a magyar könyvpiac újdonságairól, propagálta a Könyvbarátok Szövetsége és az Egyetemi Nyomda kiadványait, formálta a harmincas évek középosztályának olvasói ízlésvilágát. Fennállásának 18 éve alatt sokat változott mind szerkezetileg, mind tartalmilag. Jelentősége abban rejlik, hogy mondhatni hiánytalanul megtaláljuk lapjain a két világháború közötti Magyarország fontosabb szépirodalmi és tudományos műveinek ismertetését – válogatott világirodalmi kitekintéssel –, emellett bepillantást nyerhetünk egy mai kifejezéssel „könyvklub”-nak nevezhető társaság életébe és a könyvreklámozás akkori technikáiba.”

Köszönöm a kitartó figyelmet.