Tegnap késő délután egy doboz került a kezembe, tele iratokkal. Kicsit félve néztem át, azt gondoltam, családi levelek, nem találok semmi közölhetőt köztük. Aztán kiderült, a doboz tartalma, hála Istennek, hosszú időre munkát ad nekem megint: Várkonyi Nándor levelezőlapja, Berda József levelei, Takács Jenő levelei, Takáts Gyula két levele … és nem is sorolom tovább, mi minden volt még a dobozban. Majd lassan közlöm a találtakat. Kicsit gondolkodtam, hol kezdjem, végül, hogy vidám hangütéssel induljon az "új évad", Berda két levelénél maradtam. 1. levél, 2. levél 1. oldala, 2. levél 2. oldala. Az első levélben emlegetett Rövid nadrág c. vers itt olvasható, a Kodály pedig itt.
Berda József költőt – Csorba így jellemzi: "A kicsit társadalmon kívüli (hedonista? – szerintem nem az!), inkább ösztönös, mint tudatos, alig intellektuális (bár bölcs), lazán verselő, a mindennapokban élő Berda" (ld. itt). Berda jó kapcsolatot ápolt a pécsi Dunántúl folyóirat szerkesztőivel, a pécsi írókkal, költőkkel, köztük Csorbával is. Verseit elküldte a szerkesztőségbe, ott is legfőképpen a versekért "felelős" Csorbának. Neve a honlapon is előfordult, s egyik általam nagyon kedvelt, akár mai állapotunkhoz is "passzítható" versét is idéztem már ezeken az oldalakon. (Nemzetsirató ) De azért is választottam Berdát, mert irodalomszerető- értő emberek előtt is alig ismert a neve, pedig – sok más méltatlanul "félretolt" – mert irodalom tankönyvekben még véletlenül sem szereplő – magyar szerzővel együtt ő is több elismerést érdemelne. Csorba a Város oldalában c. kötetben is emlegeti: "Egyszer például Berda József küldött egy verset. [A Sorsunk c. pécsi folyóiratnak. P. L.] Éppen behívták katonának. Gondolt egyet, és megírta versben, hogy katonaként milyen az élete. A versnek volt egy olyan részlete, hogy bolhák támadják meg, és egyik sora körülbelül így hangzott: „csípik kezem, csípik lábam s illetlenebb részemet”. Akkor néhány pécsi úriasszony lemondta a lapot, mert „amiben ilyen írások jelennek meg, annak ők nem kívánnak előfizetői lenni”." (p. 77.) Csorba annyira szerette Berdát, még Ars poetica c. versében kétszer is említette (Csikorgó c. kötet, p. 169-170.) Ha már idéztem, ajánlom is a verset, nagyon erős társadalomkritika 1953-ból. Természetesen kéziratban maradt – hogyan is adták volna ki bárhol is? – s csak 1995-ben, néhány nappal Csorba halála után, a Bertók László által szerkesztett a Csikorgóban jelenhetett meg, az Asztalfiókból című, hasonló tartalmú verseket tartalmazó ciklusban. Idézem az első és az utolsó sorait:
"Poéta, légy szemérmes!
a Bíráló kívánja.
Az asztalod fiának
írj, hogyha nem közérdek.
.
.
.
Poéta, árva társam,
a Bíráló kívánja:
rúgjuk dacos sarokkal
a port bolond szemébe,
s zengjünk azért is arról,
szép dalt azért is arról,
(figyelj rám, Berda József!)
mit ettünk tegnap este,
mitől volt hasmenésünk.
(1953)"
Igen Berda szerette a "való világ" örömeit, evést-ivást, szép asszonyokat-lányokat, jó életet… Aki jobban szeretné megismerni költőnket, annak ajánlom az ezen az oldalon majd hamarosan elérhető Galsai Pongrác írást Berdáról… (Kis türelmet, míg szkennelem;)
Berda szerette a jó életet, én pedig ezért (is) szeretem Berdát, így hát vele kezdem az új "Csorba-kincsesládika" kibontogatását, remélem (kérem), jó szívvel fogadják "… a magyar Gargantuát: az epikureuszi vagy akár hedonista örömök költőjét" – ld. Galsai.
