Rákos Sándor Csorbához írt levele a Holmi folyóiratban

Mindig ér meglepetés, bárhova nyúlok a Csorba hagyaték könyvei, iratai között. Ma például a Holmi folyóirat XXI. évfolyamának (2009) novemberi (11.) száma került a kezembe. A tartalomjegyzék átfutása közben feltűnt Valachi Anna neve, s Rákos Sándoré, akitől a kitűnő irodalomtörténész egy levél-összeállítást tett közzé a folyóiratban. Valachi Annával 2009-ben, Rákos Sándorról írt nagyszerű kötetével kapcsolatba kerültem „levelező-viszonyba.” Erről a Csorba Emléklapon is írtam, idemásolom:
2009. 12. 12. Megjelent Valachi Anna Csigavonalban a Parnasszusra című Rákos Sándor földi poklai és táguló költői világa alcímű "Alkotáslélektani fejlődésregény"-e. (Valachi Anna adta ezt a találó műfaji meghatározást a címoldalon.) A kitűnő kötet összeállítása előtt a szerző engedélyt kért Csorba Győzőnétől, hogy Csorba néhány Rákos Sándorhoz írt levelét, ill. levélrészletét közzétegye a kötetben. Az engedélyt, közreműködésemmel, természetesen megkapta, s most a kész mű egy példányát címemre postázta. Kitűnő munka, ajánlom mindenkinek, aki szereti Rákost és Csorbát, akiket, ahogyan ma szokták mondani, talán nem véletlenül, erős baráti szálak kapcsoltak össze. Idézem a borítón olvasható ajánlás egy részletét: "Irodalomtörténeti felkészültség, empátia és lélekismeret egymást megtermékenyítő eredménye ez a munka. A monográfiát olvasva valós értéke szerint fedezhetjük fel a huszadik századi magyar líra egyik legjelentősebb költőjét." Így igaz.  A kötetet és Valachi Anna igazán meleg hangú ajánlását (itt közlöm) nagyon szépen köszönjük.
(A bejegyzés az Emléklapon itt olvasható, a fenti dátum után.)

Nos, az emlékek miatt kezdtem olvasni a leveleket, s közben örömmel fedeztem fel köztük Csorbának egy Rákos Sándorhoz 1982 júniusban írt levelét. Ezt is idemásolom:

"Csorba Győző – Rákos Sándornak
Pécs, [19]82. jún[ius] 5.

Kedves Sándor,
nagyon megörvendeztettél új köteteddel, a „Társasmonológ”-gal. Sokat elmélkedtem rajta. Miért Berda és miért Catullus? És miért Dosztojevszkij és a többiek? De újra és főként miért Berda és Catullus? A kicsit társadalmon kívüli (hedonista? – szerintem nem az!), inkább ösztönös, mint tudatos, alig intellektuális (bár bölcs), lazán verselő, a mindennapokban élő Berda, és az a másik, az ókori playboy, a csúfondáros, az érzékeny és cinikus, az ugyancsak a mában élő Catullus és a töprengő, mélységesen komoly erkölcsű, olyannyira nagy időtávlatokban, hogy mint az időn kívül mozgó, erősen intellektuális, szigorúan és igényesen formaművész Rákos Sándor között lehet-e ennyire bensőséges, ilyen sok szállal kötődő kapocs? Rájöttem: nagyon is lehet. Mert Rákos Sándorban mindaz is benne van, ami amazokban. Berda is, Catullus is bizonyára jóval többet tudott volna saját magáról, ha olvashatta volna ezeket a Rákos–Berda–Catullus-verseket.
Furcsa és bonyolult együttélésed ezekkel az egymástól oly távoli és mégis közeli (mert mind a kettő jó költő volt) költőkkel felfogható művészi kommentárnak is, persze túl azon, hogy végső fokon ennek az együttélésnek a termékei Rólad vallanak. Aki ezután Berdát és Catullust olvas, ha ismeri köteteidet, Téged is beléjük olvas.
Csak mellesleg jegyzem meg: külön köszönöm, mert hízelgő számomra, hogy a „Dokumentum”-ban, ha csak kezdőbetűivel is nevemnek, én is megjelenek.
Megszorongatta szívemet az egész „Arcok maszk nélkül” ciklus fájdalmas szépsége. Főként „A hattyú hallgatása”, a „Kávéház” s az „Azoknak akik elmentek”.
Kedves Sándor, a barátinál több – testvéri – szeretettel és szívvel köszönöm meg köteted, és gratulálok hozzá. Kívánom, hogy még sokáig legyen erőd így folytatni
.
Monikának kézcsókom, Téged a régi, változatlan szeretettel ölellek:
Győző
Ui. Nejem Monikát csókolja, Téged nagy szeretettel üdvözöl.
Gy”
(Monika: Szentpál Monika előadóművész, Rákos Sándor második felesége. P. L.)  

(A Holmi összes száma olvasható az interneten ezen a címen, az idézett levél pedig a Valachi Anna által összeállított levelesládában, itt. Nagyon erősen ajánlom Csorbáén kívül a többi levél elolvasását: tematikájuk ill. a címzettek és a küldők miatt is érdekesek.)

A szám Rákos Sándor hagyatékából kiváló verseket is közöl, ajánlom olvasásra őket, kérdésfelvetésük még inkább érthetővé teszi Csorba és Rákos Sándor lelki barátságát.  

Rákos Sándort már emlegettem a Csorba Emléklapon, egy Rákos Sándortól Csorbának küldött levelet is közöltem ott, mely ezeken a címeken érhető el: 1. oldal ; 2. oldal 

A Holminak ez a száma más pécsi érdekességeket is rejt: Csordás Gábor pécsi költő, lapszerkesztő, könyvkiadó egy tanulmányát, és egy valamikor könyvtáros kollégámnak, ki mostanra már elismert költője lett a városnak, Szakács Eszternek, első próbálkozásairól egy hírt.

Csordás Gábor  A név és a nyelvek (Kényszer és szabadság Montaigne önmeghatározásában) c. tanulmánya itt olvasható.

Várady Szabolcsnak a Holmi akkori versrovat-szerkesztőjének Szakács Eszter versközlési kérésére írt válasza (és a versközlést kérő Szakács-levél) pedig ugyanebben a számban egy másik „levelesládában” található meg
Várady Szabolcs kiváló értékelést írt a küldött versekhez, érezte a „költőpalántában” a tehetséget, de  nagyon érdekesen, mondhatni ügyesen tért ki a közlés elől. Idézem is a levél befejező sorait:
„Szóval sok jó és biztató van ezekben a versekben – rosszabbakat is jócskán közöl a legtöbb lap. Hadd legyen a Holmi nagyralátóbb: ezeket most visszaküldöm – de számítok az újabb, érett, már minden ízükben saját verseire!
Szeretettel üdvözli
Várady Szabolcs”

Különös érdekesség még ebben a számban Varga Katalin „… Üsse laposra őket az Istennyila” Radnóti Miklós sajtópere c. igen alapos dokumentumelemzése, ezt is ajánlom figyelmükbe. Mint az általánosan ismert, Radnóti Miklóst Újmódi pásztorok éneke című kötetének egyes versei miatt 1931 tavasza és 1932 kora nyara között perbe fogták. Idézet a peranyagból: a kötet „az 1929. évi VII. t. c. 2. §-ának 1. pontjába ütköző szemérem elleni vétség és az 1879. évi XL. t. c. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágás (35. és 47. oldal) jelenségeit tünteti fel, miért is a Btk. 69. és 70. §-ai értelmében a bűnvádi felelősséggel tartozó személyek ellen a nyomozást a Bp. 84. §-a alapján elrendelem.”  (Az indítványt Baróthy Pál főügyész, a királyi ügyészség elnöke 1931. április 11-re terjesztette elő a vizsgálóbírónak.) Varga Katalin, akit én a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetőjeként, a Múzeum Kézirattárának vezetőjeként azonosítok, a Múzeumba került Csorba hagyaték gondozásában és kutatásában nekem mindig készséges segítőm volt, s akinek segítségét ezúton is köszönöm, minden a pörrel kapcsolatos dokumentumot, az ügyben írt és elérhető Radnóti- s Radnótihoz írt levelet átnézett, igen alapos és pontos elemzést tett közzé a folyóiratban. Az érdekes kor- és kórdokumentumokat és elemzésüket is szíves figyelmükbe ajánlom. (Itt olvasható.)

Hát, lám, így jár, ilyen érdekes és fontos dokumentumokkal találkozhat, aki Csorba hagyatékában keresgél. Hála érte a Jóistennek, a jósorsomnak, hogy én kutathatom a hagyatékot és egyben közzé is tehetem a talált különlegességeket. És hála azért is, hogy ez a 2009-es lapszám most mégiscsak előkerült… (Nem írom meg, milyen körülmények között, pedig az is megérne egy misét;)