CSALÁDI FÖLJEGYZÉSEK
ifj. Körmendi Sándor előadásában
Vallai Péter elődásában

1

Eszter, Noémi, Zsófia: három
(Eszter a nagy,
Noémi a középső,
Zsófia a kicsi) lányom.

Ó, ha jönne, csak ne jönne,
csak ne jönne, ó, ha jönne,
jönne értük három derék legény:
megköszönném,
nem köszönném
meg én.

2

Nem születtem apának én sem,
ti adtátok neveltetésem.
Melyőnk kapott többet, ki tudja?

3

Pogány szentkép: középen lebegek,
négy nő fog át és tart a föld felett.
Ha olykor boldog lennem lehetett:
őket illeti köszönet.

Sokat idézett Csorba vers, amely ismét bizonyítja, mennyire családcentrikus volt a költő. S valóban pontos kép: a költő – bár mindig vágyakozott egy fiúra, olyannyira, hogy harmadik lányát születése után meg sem akarta nézni a kórházban – lelkének négy nő volt a „lebegtetője”, később, betegségében testének ápolója is, főként csodálatos felesége, Margitka. A harmadik lány, akinek születésekor annyira csalódott volt, messzire ment férjhez. Ő, talán azért is, mert távolba szakadt tőle, s ritkán láthatta, lelke csücske lett, szinte szerelmes verset írt hozzá, amikor a költöző ifjú asszonyt naplószerű verssel búcsúztatta.

„Családi kép feleségemmel, Margittal és a három kislánnyal: Eszterrel, Noémival és Zsófikával 1958-ban” – írta Csorba a fotó hátára.

5 Ajánlóim a hétvégére: