1. Ezen a héten három új videóval bővítettem a Csorba youtube-csatornát. Hazám, hazám Simándy József előadása 70 éves korában és fiatalon, 1950-ben a Dalolva szép az élet című filmben. A harmadik klip pedig Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse Reviczky Gábor előadásában. Nem véletlen a választás, ajánlom erősen mindegyiket a hazájukat híven szeretőknek és ajánlanám ugyanolyan erősen a hazájukat (akár éppen most is) árulóknak, ha egyáltalán eljutnak ilyen blogra, youtube-csatornára, mint az enyém.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024.  I. 12.-i. állapot.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers válogatásomból egy eddig sehol meg nem jelent mű, amelynek kéziratát a napokban véletlenül találtam meg. Az „eredeti” elefántról Csorba így vall:

„Jó tíz évvel ezelőtt jutott hozzám néhány állatfigura. Kislányaim révén, akik valamilyen gyerekcsereberével szerezték. Elkértem tőlük, ablakpárkányomra állítottam, virágcserepek közé. Ezek az állatok: egy elefánt, egy zsiráf és egy teve kései vágy-beteljesülések. Gyerekkoromban csak egy fehér elefántom volt, apám „használtan” kapta valahonnét, ahol dolgozott. De a képzelet egész állatkertet varázsolt köréje. Ez vált kicsit valóra most.”
(In: Csorba Győző: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. (Pécs : Pro Pannonia, 2001.)

A kézirat itt pdf-formátumban is megtekinthető.

A vers szövege:

Az elefánt

Eljátszott más gyerek, eljátszott és megint.
Apám hazahozott,
kis szürke elefánt.
Hazahozott s karácsonyfánk alá tett,
mert a kilenc száj szüntelen sírása közben is
akarta, hogy álmodjam és boldog legyek.

Álmodtam és boldog is voltam.
Dobozokból, rongyból házat
raktam neked,
s esténkint gondosan aludni vittelek.
Gondosan? Ó, ahogy az elesett
szegény gondos tud lenni!
Ám a szegénynek ura a szegénység,
jobban mint gazdagnak a pénze:
rámlépett rettenetes talpa,
ránklépett szörnyű lába,
s bátyám, apám
a földbe nyomta irgalmatlanul,
és téged is
összetiport iszonyú ropogással.

Most hol lehetsz?
Apám, s bátyám mellett vagy bizonyára,
talán szétmorzsolt már egészen
a lassú pusztulás.

Pedig ha volnál,
ha volnátok ti hárman,
nem kéne többé félnetek:
ledőlt a szegénység hatalma,
talpára állott a szegény,
s feje körül szép felhők játszanak.

A szegénységet szinte láthatóvá teszik, megszemélyesítik Csorba képei:

Ám a szegénynek ura a szegénység,
jobban mint gazdagnak a pénze:
rámlépett rettenetes talpa,
ránklépett szörnyű lába,
s bátyám, apám
a földbe nyomta irgalmatlanul,
és téged is
összetiport iszonyú ropogással.

Az elefántbúcsúztató minden részletében a kiforrott költőt idézi, amint a „ledőlt a szegénység hatalma” verssor is  egy már jobb körülmények között élő Csorbára utal, egyedül a központozási jelek használata idéz egy régebbi Csorbát.
Csorba fiatalságát végigkísérte a szegénység, erről sokat írt, beszélt, legplasztikusabban talán az Ocsúdó évek című önéletrajzi költeményében. például a XXV. versben.

Tudok a nyár-estékről, vacsorához
gyűlt a család ilyenkor, – szinte kisded
kaszárnya. A kezünkben tányér, lábos,
pléh, porcelán, kinek mi jutott. Veszteg
álltunk sorban, amíg az étel, gyakran
puliszka, nem került edénybe végre,
aztán hajrá! fatöve, konyha, kamra:
ez itt, az ott fogott buzgó evésbe,
s ha végzett, visszasompolygott szerényen,
de hányszor hasztalan, hogy újra kérjen.

Hát így volt örömünnep a gyermeknek a más gyerekektől „levetett” szürke kis játékelefánt.

Csorba szülei a két legidősebb nővérrel.

5. A minap emlegettem egy előadásban (ld. 6. pont) a Körtáncot, most újraolvastam ezt a „folytatólagos” verset, amelyet 1970. november 9-én, a DOZSÓ-ban írtak a társak a költő születésnapi köszöntésekor. (Doktor Sándor – Zsolnay Művelődési Központ). Úgy gondoltam, olyan kedves-szép, ahogyan a kortársak egymásnak adva a szót és a pennát köszöntötték-ünnepelték a költőt, közzéteszem itt is és egyben figyelmükbe ajánlom a Tiszteletadás Csorba Győzőnek című kötetet, amelyben a Körtánc megjelent és amelyet itt el is olvashatnak. Elgondolkodtató-okos-értő írások, versek vannak benne Csorbáról. Az ember, a költő és barátai is megismerszenek belőlük.

„Körtánc

1970. november 9-én rendezték Pécsett, a Doktor Sándor Művelődési Központban Csorba Győző szerzői estjét. Weöres Sándor mondott bevezetőt, majd Baracsi Ferenc, ifj. Kőmíves Sándor és Tímár Éva, a Pécsi Nemzeti Színház művészei, valamint Abai Ilona előadóművész mutatta be a költő verseit. Közreműködött Bánky József zongoraművész. Az est befejezéseképpen Csorba Győző olvasott fel költeményeiből.

A nagysikerű est után Csorba Győző barátai és művésztársai beszélgetésre gyűltek össze a Jelenkor szerkesztőségében. Az itt kialakult vidám hangulatban született a Körtánc című játékos improvizáció. Az összejövetelen részt vevő költők „folytatólagos” verset írtak, s egy emléklapon örökítették meg a baráti találkozót.

A Körtánc szerzői az egyes szakaszok sorrendjében: Weöres Sándor, Károlyi Amy, Csorba Győző, Pákolitz István, Lovász Pál, Takáts Gyula, Pákolitz István, Galambosi László, Arató Károly, Makay Ida, Bertók László, Fülöp Gábor (Újvidék), Marafkó László, Bebesi Károly, Csorba Győző, Weöres Sándor és Károlyi Amy.

A Széchenyi téren, a mecset tövében
köszöntjük itt Pécset Csorba Győzőjében.

Csupa ragyogás a mecset!
Érzi milyen órjás eset
történik egy kis terembe’:
drága Csorba Győzőnk estje.

Ahogy eddig látom: elterjedtem jócskán,
ahogy az olajfolt elterjedt a tócsáin.

Helyén van a kertész mája, szive, agya,
így a drága termést nem veri a ragya!

Sanyit, Győzőt én mindig szerettem,
ők nagyok, én kicsi öreg lettem.

Amig szomorkásán a völgybe sétálok,
csillag por ködében egyre rájuk látok…

Vezúv, Etna éppen elég!…
Tollunk alatt a papír ég.

– Pimpili-pamm, te pupák, most írhatsz hosszi sorokban,
tiszta fehér a papír, hát rójad hexameterben!

Azért se így; magyarosba,
hogy ne egye meg a rozsda.
Kéménylyukon kiszállott a pára,
feje lurkó, létrátok a lába.
Inni jó,
nem vág kupán a bakó.

Daktilus-léptekkel,
ki éjfélkor hazamegy ma
– bökdösse hátul kihegyezett penna!

De van-e még éjfél és lesz-e még ma?
Ragyogjatok, mint az ódon gemma.

Sült malac szájában bikavér,
aki életben marad hazaér.

,,Weöres-bort ittam az este”
S kancsal rímek csáp-meresztve
Golyóstollam élesztgetve
Papírháton ringanak.

Csak azt tudnám immár, hogy kerültem bele,
de ki benne van már, ne törödőjön vele.

Szellemességre nincs már hely itten;
félek: e szentélyt megszentségtelenítem.

Nagy sietve jöttem ide
hogy e verset befejezzem…

Ha nem bírja Győző szíve
majd a rímet ráhessentem

Nem tudom e sor elég-e?

Vége”

6. Az én blogomnak még nincsen vége. A 260. blogban írtam: „A Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesülettel a múlt év utolsó napjaiban – mondhatni véletlenül – kerültem kapcsolatba egy kedves ismerősöm közvetítésével. Szalánczi Krisztián úrral, az egyesület elnökével néhány e-mail-váltás után megállapodtunk abban, hogy Pécs országos hírű irodalmi és művészeti folyóiratai és Csorba Győző 1945–1958 között címmel, A Sorsunk megszűnése, a két Dunántúl, az Ív és a Jelenkor alcímmel előadást tartok az Egyesület konferenciáján. A január 17-én a Pannon Magyar Házban (7621 Pécs, János utca 22.) tartandó konferenciáról (kezdés 17 óra) innen minden megtudható.
https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2024/01/Pillanatkepek-Baranya-megye-helytortenetebol-IV.-program.pdf.”
A konferencia lezajlott, előadásomat én is megtartottam. Itt elérhetővé tettem, de azonnal megjegyzem, hogy egy óriásfájlról van szó (60 powerpointos dia), amelyet csak letöltés után lehet megnyitni, ez pedig számítógéptől és hálózattól függően lassú lehet. Az előadáson az idő rövidsége (30 perc) miatt természetesen nem tudtam 60 diát bemutatni, sőt, nagyjából az első, a „címdia” bemutatásánál nem is jutottam tovább: a kép mellett állva összefoglaltam mondandóm vázlatát, amely azért talán képek nélkül is kerekre sikeredett. Remélem, a Csorba Társaság egy gyűlésén előadhatom majd időkorlát nélkül a történeti összefoglalót, szerintem egyszer meghallgatható;)
A diákat természetesen én állítottam össze, de végleges formába azokat Kende Kata öntötte, „dizájnolta”. (Nesze neked szép magyar nyelv:( Kata Várkonyi Nándor okos-kedves-tehetséges-hangyaszorgalmú unokája (a diákon is emlegetett Kende Sándor író lánya) Segítőkészségét ezúttal-ezúton is hálásan köszönöm. Nélküle az előadás és a képösszeállítás a végső formában nem jöhetett volna létre, csak az én „favágó” szerkesztésemmel.

Köszönöm figyelmüket.