83. Csorba blog. Csorba könyvtára

A hagyományos bevezetőt most sem marad el.

Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet elérhető.
A mai  Csorba vers: Epigrammák. Az epigrammák a linkről meghallgathatók a költő előadásában is.

Ahogyan ígértem, a Csorba Győző könyvtárában megtalált, a költőnek dedikált köteteket gyűjtöm egy fájlba, s időnként ezekből közlök egy részletezőbb leírást.

Csorba könyvtárával többször foglalkoztam a honlapon, legrészletesebben itt írtam róla. Ajánlom szíves figyelmükbe, valószínű, sokan nem olvasták. Mivel ez az írás hosszú, részletekben közlöm újra a dedikált könyvek ajánlása után. Ma például majd a dedikált kötet bemutatása után elsőként a bevezető részt.

A 2958 katalogizált kötetből eddig 120-at néztem át, ezek közül  12 db volt dedikált. A betűrendet  a számítógép automatikusan állította össze, ezért a [ ] (szögletes zárójelpárban) közölt címek és szerzők, az ” “ (idézőjelben) közölt, vagy … (három ponttal) és az a, az névelőkkel kezdődő címek előre kerültek. Az első valóságos szerzői név a 116. tételnél bukkan fel, méghozzá éppen Abrudbányay Ödöné, akinek erős pécsi kötődése is volt. Róla és könyvéről már írtam a honlapon, idézek is a régebbi bejegyzésemből, mivel azonban ez az első dedikált kötet most felelevenítem a régebbi oldalt. Abrudbányay Erdélyi származású, Pécsett letelepedett gyógyszerész volt, Pécsett gyógyszertárat is vett.

A kötet leírása:

Abrudbányay Ödön: A bájgúnár : Szatírák : 3. rész / Abrudbányay Ödön ; [előszó Várkonyi Nándor]. – Pécs : Pannonia-kiadás, 1947. – 98 p. ; 19 cm. – (A. Ödön írásai ; 3.). – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „ Csorba Győző, író Kedves Barátomnak szeretettel Abrudbányay Pécs, 1947. január”. – Tartalmazza a Hattyúdal c. 14 jelenetes szatírát. – A borítón és a címoldalon bélyegző „Tiszteletpéldány” felirattal. – Fűzött. – Újszerű állapotban. – Magyar irodalom, vers, szatíra.

Egy másik Abrudbányay kötet, a Magdus varázsa is megtalálható a Csorba könyvtárban, de ebben nincsen dedikálás.
Dr. Gracza Tünde a PTE ÁOK Könyvtárának igazgatója rendkívül érdekes és kitűnően dokumentált írást jelentetett meg Abrudbányay [eredeti nevén Rédiger] Ödön életéről, pécsi munkásságáról. Dr. Gracza Tünde tanulmánya itt olvasható: http://www.moksz.org/kiadvanyok/ (Ld. 2019. 16. évf. 1. sz. 21. o.) Romantikus, változatos élettörténet.

Én itt írtam róla, éppen a dedikált kötet kapcsán. Hosszabb történet, a vonatkozó rész idemásolom:

“Tegnap és ma pl. Örsi Ferenccel. [Foglalkoztam. P. L.] Egy kedves volt kollégám, némi közvetítéssel, azt kérdezte tőlem, nem találtam-e a Csorba hagyatékban Örsi (Tenkes kapitánya) Ferenc fényképet. Nem találtam. De aztán kiderült, valójában nem is Örsi érdekli a kérdezőt, hanem Abrudbányay Ödön, akiről egy cikket készül írni. Na, itt már jobban fölfigyeltem. Abrudbányay Ödön tehetséges költő és gyógyszerész volt, aki Pécsett állapodott meg. Apósom könyvtárában pedig van egy Csorbának dedikált kötete. Feltöltöttem a dedikáció, a borító, valamint Várkonyi Nándor (!) előszavának szkennelt képeit és a szerző két versét is, itt megtekinthetők. A versekből és az előszóból világossá válhat, hogy mennyire jó megfigyelő, jövőbe is látó, tehetséges ember volt Abrudbányay. És az is nyilvánvaló lehet, miért kering a halála óta Örsi Ferencről Abrudbányayval kapcsolatban több városi legenda. Legenda??? Az nem legenda, hogy Abrudbányay nevelt lánya Örsi felesége lett 1947-ben, a többi pedig… Nos, Örsi múltját ismerve a többi sem lehet olyan nagyon “legenda”. De bizonyít(hat)atlan történeteket itt nem akarok továbbadni. Maradjunk a tényeknél.
A múlt század második felének állapotára pontosan rávilágít, ha tudjuk, hogy Csorbának nem csak Abrudbányay, hanem Örsi is “híve” volt. Járt Csorbához, tanácsát kérte. Aztán utána jelentett róla. Micsoda világ! (Igaz, Örsi talán nem sokat ártott jelentéseivel, nem volt velejéig romlott ember, de azért mégis. Ld. az ajánlott írást.)
Örsi lett, ami lett − Abrudbányay pedig maradt, aki volt. Talán többet érdemel, mint amit őriz róla az irodalomtörténet. Azért ha beütjük a nevét a google-keresőbe több találatot kapunk. Irodalmit sajnos alig, de romantikus szerelmére és annak emlékhelyére utalót annál többet. Ajánlok is néhány címet a könyv és a versek mellé hősünkről és szerelméről, Magdusról, meg a fonyódi Kripta villáról. Aki arra jár ne felejtse el megnézni. Az írások itt, itt és itt találhatók.
Micsoda történet! Pedig csak egy képet kerestem Örsi Ferencről… Egyébként kedves ismerősöm, aki a képet kérte, Bertók László kitűnő Csorba bibliográfiájában fellelt tételek alapján a helyi hírharsona egykori számaiból kikereste és elküldte nekem  a fotókat, ahol Örsi Csorbával látható. Egyet mutatni is tudok.”

Ahogyan ígértem, a dedikált kötet után most részletekben bemutatom  A Csorba könyvtára című fájlom magyarázó szövegét.

1. rész.

“Az előszó felépítése:

Az elhatározás
Csorba a könyvekről, könyvtáráról
Csorba Könyveim c. verse
Csorba könyvtárának leírása
A katalógusról

A számomra érdekesebb, feldolgozás közben írt bejegyzéseimet ld. külön oldalon is.                 

          Az elhatározás

Csorba Győző könyvtára nem maradhatott egyben miután özvegye elköltözött a Damjanich utcai házból, mert nem volt meg az egyben tartáshoz szükséges hely az új lakásban. A könyvtár egy része Csorba Győzőné, Margitka garzonjába került, más része pedig Csorba Noémi, a költő lánya és Pintér László veje házába. Kb. 400 kötet a Csorba Emlékszobában van. (Ebből eddig 255 kötetet katalogizáltam. Ld. lejjebb.) Tudtommal Csorba könyvtárból eddig még senki nem kapott-vitt el könyvet. Ezután sem szeretnénk szétszórni, de – elsősorban a nálunk lévő kötetek mentése miatt (nedves a hely, ahova el tudtuk raktározni őket) – meg kellett mozgatni a könyveket. Arra gondoltam, ha már költöztetni kell a könyvtár egyes részeit, a hosszú téli estéken el is kezdem a kötetek feldolgozását, még mielőtt valamiféle véglegesnek nevezhető helyre kerülnének.
A könyvek természetesen erősen  megmozgatták  a fantáziámat: köztük jártam Csorba házában, sokszor megmozgattam őket hol portalanítás, hol valamilyen átrendezés alkalmával. Eddig azonban nem volt időm a katalogizálásra, mindig valamilyen más munka adódott. Most hát itt a kezdet ideje. Remélem, a befejezésé is eljön egyszer.

   Csorba a könyvekről, könyvtáráról

 Mielőtt belefognék a könyvtár és a katalógus használatának ismertetésébe, bemutatom Csorba könyvről, könyvtárakról írt-mondott gondolatait. A költőnek munkaeszköze volt a nyomtatott irodalom. Folyamatos kapcsolata volt mindenféle nyomtatott sajtótermékkel: maga is írt és szerkesztett könyveket, folyóiratok születésénél bábáskodott, szerkesztőként életben tartásukról gondoskodott, 1943-tól pedig nyugdíjazásáig könyvtáros volt, a később róla elnevezett Baranya Megyei Könyvtárban (ma Csorba Győző Baranya Megyei és Városi Könyvtár), különféle beosztásokban, leghosszabb ideig igazgatóhelyettesként. Munkahelyével nyugdíjazása után sem szakadt meg a kapcsolata, azután is bejárt hetente egy napot a könyvtárba, ahol dolgozószobája egyben az írók, költők, művészek, barátok találkozóhelye volt.

Beszéljen azonban a könyvekkel, könyvtárakkal való kapcsolatáról ő maga.

 Először a Kortársban megjelent emlékezését idézem (1974. 11. sz. 1809–1815. p. Tárgyaim)

 „Hogy egy könyv tárgy-e vagy sem, nem tudom. Tárgy is: van széle, hossza, vastagsága, súlya, anyaga. De ez-e benne a lényeg? (Van olyan, ami valóban nem több ennél.)
A könyveket gyerekkorom óta szeretem. Otthon, a családi könyvtár pár kötetből állt csak. Középiskolás, de még inkább egyetemista koromban dühödten gyűjtöttem a könyveket. Igen változatos módon, de csak a legritkábban könyvkereskedésből. Vásároltam például könyvet kilónként két pengőért az akkor még maszek hulladékgyűjtőből. Nekem kellett kiválogatnom őket a rongy- és papírhalomból. Rendszeresen vettem könyvet a tetűpiacon, főként itt Pécsett, de még Pesten is, a Teleki téren. Péterfy Jenő háromkötetes Összegyűjtött munkáit 1939 körül mindössze másfél pengőért a pécsi zsibogón. Némi fondorlattal. Az árusnak a könyv nem volt szakmája. Használt cikkek kápráztatóan vonzó tárlata mellett a könyveket egy nagy faládában össze-vissza hányva tartotta. Válogatás közben megtaláltam mind a három Péterfyt, de előbb csak az első és harmadik kötetet mutattam föl, s mint hiányos példányt, megkaptam darabonkint ötven fillérért. Jó félóra múlva „megtaláltam” a második kötetet, ami persze szintén hiányos példány volt. Ez is az enyém lett ötven fillérért.
1943-ban aztán nyakig estem a könyvek közé. Weöres Sándor után a pécsi Városi Könyvtár vezetője lettem, majd a Megyei Könyvtárba kerültem. Azóta könyvek tízezrei vesznek körül. Olykor csömöröm van tőlük, olykor végtelen melegség, biztonságérzet fog el láttukra. Mert, ha a könyv alig tárgy, a könyvtárosnak sokszor mégse lehet egyéb, hiszen polcra kell tenni, jelzetekkel ellátni őket, kiadni az olvasóknak, köttetni…
Nekem magamnak kevés a jeles könyvem, de azért előfordul. Anyai dédapámról maradt rám (lám, mégiscsak örököltem, s nem csak apai ágon!) „A ’SOLTÁROK’ KÖNYVE”, Heckenast Gusztáv kiadása Pesten, 1861-ben. Benne van az Újszövetség is. De nem annyira a könyv, inkább beírásai fénylenek. Elöl a tulajdonos neve, majd gazdasági följegyzések. Hátul inkább a családi élet eseményei. De itt békésen egymás mellett az, hogy „Gábor kis onokám született 1873 Január 17-ik napján” s az, hogy „a nagyobbik malatz van véve Júni 13”.
Weöres Sándort és könyveit mindig szerettem. De különösen A teremtés dicséretének nekem dedikált példányát. Sándor beteg volt, pécsi Mecsek utcai albérletében hideg szobában feküdt, amikor rányitottam. Begyújtottam nála, teát főztem, cigarettát készítettem –, pontosan úgy, ahogy a vers szól. (Ki meri mondani, hogy Weöres Sándor nem realista költő?) [Felvételek a dedikációról és a kötetről: borító, ajánlás, címoldal. P. L.]
Nyilván rengeteg a dedikált könyvem. Még csak egyről néhány szót.
1969-ben egy jugoszláviai költőtalálkozón ismerkedtem meg Alekszandr Mezsirov szovjet költővel. Egyik reggel – úgy emlékszem Mosztárban – átadta egy kis kötetét magyar dedikációval. Szótárból böngészett ki minden szót, talán a latin betűket is. Alig kaptam még ennél melegebb és melegítőbb ajánlást.”

A sorozatot újabb dedikált kötettel folytatom és a bevezető további részeivel.

Köszönöm figyelmüket.