Epigrammák, a költő előadásban.

            EPIGRAMMÁK

         EGY IFJÚ KÖLTŐRE

Jársz-kelsz, mint aki szédül, vagy titkos sebet őriz:
ríva fakad, kire rápillantasz. No, fülelj ide csöppet:
mártír-kép senkit nem emelt az Olympra idáig,
oly költői ne légy, és tán költő leszel öcskös.

                   VIE ROMANCÉE

Szelleme ormaihoz nem férhet törpe agyával:
      hálóbocskorait kezdi ki, rágja vigan.

                          EGY KRITIKUSRA

                    Hajts térdet és fejet, poéta,
                    s örülj nagyon:
                   versed kegyeskedik agyon-
                    ütni, lám, egy analfabéta.

                    A BEÉRKEZETT

    Gyors rangjával nem tudja, mit tegyen. −
    Morc és nyűgös, ráncolja homlokát,
    s álla alá gyűjt gondosan
    egy nagyságos tokát.

                    A SZERÉNY
       
        Szembe dícsérik: mint a lány,
        a boldogságtól olvadoz.
        Dícsérjük: elolvad talán.

                            A GERINCES

Főnöke szól hozzá, reszket, mint a nyárfa a szélben.
         Ám odamond neki jól, hogyha magára marad.

             FINNYÁS DISZNÓ

     Mocsokban turkált reggel óta,
     s hogy asszonya köténye délben
     foltos volt kissé, vérig sértve szólt a
     másikhoz: “Ejha! erről is
     megvan a véleményem!”