82. Csorba blog. Egy halálon túli ajánlás

A hagyományos bevezetőt most sem marad el.

Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet elérhető.
A mai  Csorba vers: Én gyönge lélek. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is.

Ebben a blogban egyetlen bejegyzés lesz.
E-mailt kaptam Schmelczer-Pohánka Évától. Ezt írta:

“Kedves Laci!
Ismét jelentkezem egy Csorba Győzőhöz kapcsolódó „találmányommal” a Pécsi Egyházmegyei Könyvtárból. Dr. Szalai János Atyával kapcsolatban.
Korábban egy Csorba Győzőné által írott levélre bukkantam (https://csorbagyozo.hu/p/5324 2. pontja), most pedig szintén Szalai Atya könyvészeti hagyatékából került elő Csorba Győző: A szavak bolyhai című verseskötete, amelyet Szalai Magdolnának és bátyjának Szalai Jánosnak dedikált a szerző 1994. december 15-én.
Gondoltam elküldöm ezt is archiválásra!
Szép napokat kívánva, üdvözlettel
S-P Éva”

Én örömmel fogadtam és szépen megköszöntem a küldeményt, amelyet most be is mutatok.

A mostani dedikáció igazolja, hogy a 203. Csorba hírlevélben  feltételezett kapcsolat Szalay János atyával  igaz volt. A fenti e-mailban is idézett honlap-hivatkozást idemásolom.

“2. Érdekes levelet kaptam dr. Scmelczer-Pohánka Évától, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár vezetőjétől. Volt kollégám a könyvtár könyvhagyatékainak feldolgozása közben megtalálta Csorba Győző Kétféle idő c. kötetét és benne egy köszönőlevelet, amit Csorba Győzőné írt. Köszönöm, hogy Éva elküldte a könyv és a levél fotóját nekem. A levél érdekessége, hogy Margitka egy katolikus pap Csorbáért mondott gyászmiséjét köszöni meg benne, noha Csorba református volt. Sajnos, azt nem sikerült kideríteni, Margitka kinek küldte a könyvet és a levelet. Erősen gyanítjuk, hogy Szalai János atya volt a gyászmisét tartó pap. Kérem, aki olvasóim közül meg tudja erősíteni, vagy netán cáfolni tudja ezt a gyanút, írja meg nekem. A levél értelmezéséhez tudni kell, hogy Csorba Győzőné vallását gyakorló katolikus volt, ezért ragaszkodott a katolikus gyászmiséhez. Öccse a tragikus sorsú pap, Velényi János Ciprián – akit Csorba versben is megidézett – is erősítette katolikusságában. Csorba temetésén református és katolikus pap is mondott búcsúztatót. Csorba haláláról és temetésről közlök két dokumentumot. Ezek fotóit szintén Schmelczer Pohánka Évától kaptam. Csorba gyászjelentése; hír a temetésről az Új Dunántúli Naplóban. Csorbát egyháza nem különösebben szerette: lányait felesége katolikusként nevelte, mert reverzálist adott neki és Istenről öregedőben c. verséért is megorroltak rá. Csorba hosszan nyilatkozott vallásosságáról, hitről A város oldalában c. beszélgetőkötetben, kérem, olvassák el a kötetből az erre vonatkozó részt.”

Milyen különös: a költő özvegyének a gyászmisét celebráló paphoz írt köszönőlevele után megérkezett hozzánk Csorba köszöntője a már szintén meghalt Szalay Atyának. Az élők üzeneteit fönntartja a papíralapú közlés. Kérdés, ez a blogbejegyzés fennmarad-e addig, ameddig a papírok meglesznek?
A dedikációt Margitka, a költő felesége írta, Csorbának már csak az aláírásra maradt ereje, amelyen jól látszik a hogy már közelgett a sír felé. Egy évvel sem élte túl a kötet elküldését. A dedikálás után hátralévő hónapjait már ágyhoz kötve, bénán “élte”.

Köszönöm szépen az újabb levelet Schmelczer Pohánka Évának.

Köszönöm figyelmüket.