Az összes ismertetett Csorba-kötet linkje és a bevezetők elérhetők innen.

Amikor Csorba fordításköteteinek ismertetésébe kezdtem, rájöttem, hogy a kötetismertetések előtt egy bevezetőt is közzé kell tennem, mert olyan nagy és szerteágazó a költő fordítói munkássága, hogy fontos magyarázó szöveget fűzni ehhez a sorozathoz. A fordításokhoz készített bevezető elérhető innen. A bevezetőben először egy bibliográfiát közlök a fordításkötetek megjelenésének sorrendjében, majd ugyanitt Tüskés Tibornak a Csorba Győző, a fordító című kötethez írt bevezetőjét is közzéteszem. Csorba fordítói műhelyének megismeréséhez alapvetés ez az írás, ezért ajánlom külön is figyelmükbe. (A Csorba Győző, a fordító című kötetet a PIM Csorba oldalán nem dolgozták fel, ezért annak a Csorba Győző Könyvtár munkatársai által elkészített pdf-változatát tudom csak megosztani.)

A Csorba-fordítások 5. fejezete nem egy mű vagy kötet fordításának ismertetője, hanem Csorba nagyobb lélegzetű Brecht-fordításainak összefoglaló bemutatása.

Csorba fordításainak majdnem száz százalékát latin, olasz és német nyelvből készült átültetései teszik ki. A német nyelvből fordított művek felölelik a középkori, a modernkori és a XX. századi német költők szinte teljes spektrumát. (Ld. majd a Kettőshangzat című kötet ismertetésénél.)

Csorba egy Brecht-fordításkötetét már ismertettem.
Most azokat a Brecht-köteteket ismertetem, amelyekben nagyobb lélegzetű Csorba-fordítás, illetve több Brecht-vers Csorba-fordítása található meg.

A kötetek leírása:

1. Brecht, Bertolt: Lucullus a bírák előtt == Brecht, Bertolt színművei / [szerk. Vajda György Mihály, Walkó György] ; [ford. Bernáth István, Csorba Győző et al.]. – Bp. : Magyar Helikon, 1964. – 2 db ; 20 cm. – (Helikon klasszikusok). – Kötött. – 1. köt. – 1060 p. – 2. köt. – 1086 p. – A 2. kötetben Csorba fordítás: Lucullus a bírák előtt : Hangjáték ([91]–128. p.)
   A kötet képei. Az utószó bemásolt 1065. oldalán a Lucullust két mondat idézi meg, az 1070. oldalt pedig a mai liberális utódokat biztosan dühítő Brecht mondat miatt idéztem: „Elvtársak, miért szeretjük szülőföldünket? Ízesebb ott a kenyér, magasabb a mennybolt, illatosabb a levegő, erősebben zeng a hang, még a járás is könnyebben esik a földön – hát ezért.”
2. Brecht, Bertolt: – – válogatott versei / [vál. és szerk., az előszót, az életrajzot és a jegyzeteket írta Eörsi István] ; [ford. Csorba Győző, Tandori Dezső et al.]. – Bp. : Kozmosz Könyvek, 1980. – (A világirodalom gyöngyszemei). – A kötetben 15 Csorba fordítás olvasható. – ISBN 963 211 288 1 kötött.
   A kötet képei.
3. Brecht, Bertolt: – – versei / [vál. és szerk. Eörsi István] ; [ford. Bernáth István, Csorba Győző et al.]. – Bp. : Európa, 1976. – 436 p. ; 18 cm. – (Lyra Mundi). – A kötetben 24 Csorba fordítás olvasható. – ISBN 963 07 0766 7 kötött.
   A kötet képei.
4. Brecht, Bertolt: Lucullus a bírák előtt == Brecht, Bertolt: Színművek : Válogatás / [vál. és az előszót írta Vajda György Mihály] ; [ford. Csorba Győző, Garai Gábor et al.]. – Bp. : Európa Könyvk., 1961. – 585 p. ; 20 cm. – A kötetben Csorba fordítása: Lucullus a bírák előtt : Hangjáték ([253]–284. p.). – Kötött.
   A kötet képei. Az utószóból másolt oldal részletét alább is közlöm, fontos adalék a Lucullushoz is és az emigrációban élő Brecht lelkivilágának, hazaszeretetének (ld. az 1. tétel megjegyzését) megértéséhez is.
   „Mert ha anyagi gondoktól nem is, a hazátlanságtól az „internacionalista” Brecht éppúgy szenvedett, mint a német emigráció legjobb tagjai mind. Apró szemeiből most is gúnyoros vidámságot olvastak ki, akik találkoztak vele, elmaradhatatlan szivarja most is ott füstölgött mutató- és nagyujja közt, de drámáinak egy-egy lírai, szenvedélyes kitörése belső megrázkódtatásokról, mély fájdalomról árulkodott. Ilyen volt Kattrin már említett jelenete vagy felejthetetlen költeménye a Gyermek-kereszteshadjárat-ról, melyet Lengyelország bukása után írt, ilyen a halaskofa áriája (Lucullus a bírák előtt, 1939) melynek megragadó érzelmi erejével Brecht a világhódító hadvezérekre sújtott. (A Lucullus-ból később Paul Dessau operát írt Lucullus elítéltetése címen, s itt a zene, bár önálló funkcióját megtartotta, mégis a szöveg költőiségét is ihletőül vette és fokozta tovább.)”
5. Brecht, Bertolt: Versek / [vál. Hajnal Gábor ; szerk. Katona Tamás] ; [ford. Bernáth István, Csorba Győző et al.]. – Bp. : Magyar Helikon, 1965. – 401 p. ; 19 cm. – 2 példány, egyik a Csorba Emlékszobában. – A kötetben 16 Csorba fordítás olvasható.
   Képek a kötetből. Az Egy olvasó munkás kérdései című verset is másoltam, mert szerintem nagyon fontos kérdést feszeget. Az utolsó versszak jól mutatja, mi az:

   „Az ifjú Sándor leigázta Indiát.
   Ő maga tette?
   Cézár győzött a gallokon,
   Nem volt-e legalább szakács vele?
   Spanyol Fülöp sírt flottája pusztulásán.
   Más senki nem sírt?
   Második Frigyes győzött a hatéves háborúban.
   Ki győzött rajta kívül?Laponkint egy-egy győzelem.
   Ki főzte a győzelmi lakomát?
   Tízévenkint egy-egy nagy ember.
   Ki állta a költségeket?Ahány adat,
   Annyi kérdés.”

6. Brecht, Bertolt: Az óceánrepülés == Láthatatlan színpad : Német hangjátékok / [vál., ford., utószó Albert Gábor ; ford. Albert Gábor, Csorba Győző et al.] – Bp. : Európa Könyvk., 1964. – 356 p. ; 20 cm. – A kötetben Csorba Győző fordítása: Bertolt Brecht: Az óceánrepülés : Rádiós tanjáték fiúk és lányok számára = Der Ozeanflug : Ein Radiolehrstück für Knaben und Mädchen (p. 63-123.). – Fűzött.
   Képek a könyvből. Az utószó egy oldalát is másoltam, mert abból kiderül, hogy az Óceánrepülést „Először 1929-ben mutatták be a Baden Baden-i ünnepi héten, Kurt Weil és Hindemith irt hozzá zenét. Az oratóriumszerű hangjáték témája az ember győzelme a természet vak erői felett, közvetlenül pedig Charles August Lindbergh amerikai repülőtiszt sikeres óceánrepülése. A hangjáték eredeti címét (Der Flug der Lindbergs) 1950-ben változtatta meg Brecht, mikor a Süddeutscher Rundfunk az előadási jogot kérte. Ekkor írta a játékhoz a prológust, és a szövegből pedig mindenütt törölte Lindbergh nevét. ,,Lindbergh – írta levelében – tudvalevően szoros kapcsolatot tartott fenn a nácikkal… Ezért kérem hangjátékom címét Ozeanflug-ra változtatni.”

A leírásokból világosan kiderül, hogy Brecht, mondhatjuk természetesen, a szocialista magyar könyvkiadás kegyeltje volt. Munkáit különféle címek alatt – versei, válogatott versei, versek, színművei, színművek – kiadták 1956 és 1980 között, színpadi darabjait pedig a legnagyobb magyar színművészek és rendezők állították színpadra. A Kurázsi mama, a Koldusopera és a Szecsuáni jólélek című alkotásait 1980 után is számtalan előadásban és feldolgozásban mutatták be. A kétségkívül tehetséges Brechtet a világ előtt mint a szocialista irodalom klasszikusát lehetett bemutatni, és ezt teszik  sokan ma is. Azonban Brecht művészi nagyságát bizonyítja, hogy művei a szocialista jelzőtől megfosztva is értékállók. Esztétikai, rendezői munkássága is maradandó. A művészeti tevékenységétől függetlenül kell szemlélni vándorlásait, magánéleti kalandjait, egyes időszakokban vakbuzgónak nevezhető politikai nézeteit, agitatív műveit. A nekem legjobban tetsző összefoglalót a drámaíró-rendező Brechtről itt olvashatják. Brecht művei – A kaukázusi krétakör, Koldusopera, Kurázsi mama és gyermekei – a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain is olvashatók.

Csorba Győző fordítói munkásságáról a költő könyvtárában talált tiszteletpéldányok feltárásával  1998. február 28-ai lezárással összeállítottam egy bibliográfiát. Ez a hányatott sorsú bibliográfia csak számítógépes fájlban van  meg, ebből másolom a Brecht-fordításokat, összesen 51 címet. (A bibliográfiát majd a Kettőshangzat című válogatott fordításkötet ismertetésekor mutatom be részletesebben.)

Brecht művei Csorba fordításokban.

1938 tavaszán ; 1940 ; 1941 ; 78. sz. érzelmes dal ; Ballada a maguk-segítőkről ; Ballada az asszonyról és a katonáról ; Ballada Hanna Cashról ; Beimlen mama ; Bölcsődalok (Cím nélkül, I-IV.) ; Cseresznyetolvaj ; Dal M. úrra ; Egy kínai teagyökér-oroszlánra ; Egy olvasó munkás kérdései ; Elmélkedés Meier Terézia fényképe előtt ; Emlékezés (Megjelent Emlékezés A. Máriára címmel is) ; Emlékezés A. Máriára (Megjelent Emlékezés címmel is) ; A gondolat a klasszikusok műveiben ; A gonosz álarca ; Honfitársaimhoz ; Idézet ; A kalmár dala ; Karének a férfi Baálról (Megjelent Korálének a nagy Baálról címen is) ; A készséges természet  (Megjelent a Természet szolgálatkészségéről címmel is) ; A kétkedő ; A Koldusopera záródala ; A kommunizmus dicsérete ; Korálének a nagy Baálról (Megjelent Karének a férfi Baálról címen is) ; Legenda a halott katonáról ; Legenda arról, miként keletkezett a Tao te king, amikor Lao Ce emigrációba ment ; Lucullus a bírák előtt (Hangjáték) ; Lucullus a bírák előtt (Hangjáték : Részletek) ; A mankók ; Mao dala ; Még soha úgy nem szerettelek ; A megfáradt lázadók dala ; Minta-gonosz ; Nagy fákra mászni ; Német anya dala ; Az óceánrepülés (Hangjáték) ; Az óceánrepülés (Hangjáték : Részletek) ; A paraszt szántóföldjével vesződik ; Politikai elmélkedések ; Régen ; Ruhasulykoló lány dala az ártatlanság romlásáról ; A szegény B. B. – ről ; A szerelmes Málkus disznó históriája ; Tanultam ; A természet szolgálatkészségéről (Megjelent A Készséges természetről címmel is) ; Verklis-dal ; A világ nyájasságáról ;  A vízbefúlt leány.

Kabdebó Lóránt Csorbával készített A Halál verseitől a Faustig című  interjújából közlöm a Brechtre vonatkozó részt, melyből kiderül, hogy Csorba nem csak Itáliában járt Janus és a latinok után kutatva, hanem Goethe, Brecht és a németek után Németországban is. (A beszélgetés teljes szövege olvasható itt.)

„A tetejében közbejött 1956. Akkor az NDK-ban voltam, ahonnan tizenegynéhány kilóval könnyebben érkeztem haza, mint mikor elmentem. El lehet képzelni, ott ültünk a szállodaszobában, és vártuk a híreket, hogy mi van itt Magyarországon. Szinte semmit nem tudtunk. A csehek, mikor jöttünk hazafelé, még a komáromi hídon sem engedték át a vonatot, úgyhogy gyalog kellett a novemberi hidegben, mert akkor éppen hó esett, átgyalogolni a hídon. Szinte élvezték, hogy mi, tizenegynéhányan ott ballagunk. Szóval hát ilyen állapotban jöttem én haza.
KL: – Hogyan voltál akkor az NDK-ban?
CsGy: – Az Írószövetség ösztöndíjasaként. Előtte néhány héttel halt meg Brecht.
KL: – Hiszen te Brecht fordítója is vagy.
CsGy: – 1956 szeptemberében értem oda, Brechtet augusztusban temették.
Mikor hazajöttem, teljesen kimerülve és idegileg is félig kipusztulva, nem tudtam mindjárt folytatni a munkát. Aztán mikor már rendbejöttem, akkor tovább dolgoztam abban a toronyban, amely a Kulich Gyula utcai lakásunkhoz tartozott, és márciustól kezdve decemberig lakható volt. A régi városfalba épített őrtoronyból az egész várost láthattam, és ide nyugodtan elvonulhattam, senki sem zavarhatott. Közben már megjelent a Kálnoky-féle tolmácsolás is. Végre 1958-ra elkészültem én is a fordítással.”

A kép: Berlin, Rathaus. A képeslap szövege: „Berlin, 56. szept. 23. Drága Kicsikéim, megérkeztem reggel 6 óra helyett este 11 órakor. Más baj nem történt. Állandóan Rátok gondolok. Majd részletesen megírok mindent. Nagyon vigyázzatok Magatokra. Sokszor-sokszor csókol: ÉDESAPA. Cím: Cs. Gy. Berlin, DDR, Johannishof, Johannis Strasse 20.”

Csorba 1956 november 24-én érkezett haza Németországból. A hazaérkezéséről ezt mondja A város oldalában című beszélgetéskötetben, A „rossz fordulat” után című fejezetben: „Köztudomású, azt hiszem, hogy akkor már a Magyar Írók Szövetsége is, és a pécsi írócsoport is lényegében meghalt, vagy halálán volt. Megjelent Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata, amiben az akkori hatalom urai tulajdonképpen egy búcsút és egy kitartásra fölszólító felhívást éreztek. Ezért nagyon hamar illegális kiáltványnak nyilvánították. Ezt onnan is tudom, hogy engem is kihallgatott a politikai rendőrség, de nagyon udvariasan, mert eljöttek a könyvtárba, és még egy gépírónőt is hoztak magukkal. Velem nem tudtak sokra menni. Én november 24-én jöttem meg az NDK-ból, úgyhogy én a nagy októberi szocialista ellenforradalom idején nem voltam itthon. Most egyik nap úgy mondta valaki, hogy az események… Emlékszel talán, amikor ezt még nem volt szabad minősíteni. Már az is baj volt, ha az ember csak annyit mondott, hogy az események. Mondom, én akkor nem voltam itthon, november 24-én jöttem meg, bármennyire szerették volna, nem tudtam arról az időről mesélni, viszont amikor erről a Tamási Áron-féle szövegről beszéltem, akkor a nyomozó hangsúlyozta, hogy az »illegális röpirat« volt. Én kijavítottam, hogy akkor, amikor Tamási azt írta, még nem oszlott fel az Írószövetség, tehát nem volt illegális, hiszen Tamási mint szövetségi vezető fogalmazta meg ezt a szöveget. De a nyomozó megjegyzésemet figyelmen kívül hagyta, s a jegyzőkönyvbe a saját felfogását íratta bele.”

Egy már későbbi, 1956 október 30-ai Berlini képeslap írásos oldala.

A képeslap szövege:

„Drágáim, semmit sem tudok Rólatok, s ez igen aggaszt. Csak az vigasztal, hogy az itteni újságok az utóbbi napokban már a hazai állapotok normalizálódásáról írnak. Tegnap óta Drezdában vagyok, holnapután megyek vissza Berlinbe. Ott majd a követségen tájékozódom. Ha esetleg tervemen változtatnom kellene, s máskor mennék haza (esetleg előbb vagy – ne adja Isten! – utóbb), ezt azonnal megírom. A távirat Tibortól* jött, de már 23-án kelt. Nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra!! Csókol Édesapa.

Abs. Csorba Győző, Dresden, DDR, Hotel Astoria Drezda, 56. okt. 30.”
* Szántó Tibor
Címzés: Csorba Győzőné Pécs Kulich Gy. u. 19. Ungarn!

Érdekes ez a cím, ahová a képeslapot küldte a költő. Itt éltek 1959-ig Csorbáék egy udvari kis szoba-konyhás lakrészben. A telek mögött volt az a régi városfalba épített őrtorony, ahol Csorba dolgozott tavasztól őszig. Az utca másik oldalán meg egy magasrangú pártembert lakott, aki miatt az utcán egy orosz tank posztolt. Külön csavar az ügyben, hogy ennek kicsit még örült is szegény Margitka, Csorba felesége, aki attól félt, hogy szinte a szomszédjukban lévő pécsi börtönből a zűrzavarban esetleg kiszabaduló foglyok betörhetnek hozzájuk. Elképzelhető szegénynek az aggodalma és nehéz helyzete: három kisgyerekkel – az egyik még csak kétéves – egyedül a kaotikus körülmények között.

Amikor a német újságok „a hazai állapotok normalizálódásáról” írtak, nyilván már azt vetítették előre, hogy a „testvéri” szovjet csapatok bevonulnak (vagyis visszavonulnak) az országba és hatalomra segítik (ismét) a kommunista párt, az MDP utódpártját az MSZMP-t és Janosom Kadarom vezetésével Magyarország a szocialista építés útjára léphet … vissza. De ezt, nyilván a német elvtársaknak szánt megnyugtatásként tényleg csak megelőlegezhették az újságok, hiszen 1956. október 30-án éppen a forradalom és szabadságharc egyik legnevezetesebb eseménye zajlott, a Köztársaság-téri pártház ostroma.

Nagyon kíváncsi volnék a Szántó-féle, október 23-án kelt távirat szövegére, sajnos azonban azt nem találtam sehol. Lehet, hogy elkobozták Csorbától, vagy maga semmisítette meg később, nehogy Szántót amiatt újabb támadás érje.

Szerencsére megtaláltam Csorba berlini, németországi jegyzeteit is. Itt írtam erről a honlapon. Bakancslistámra (erről hamarosan írok) fölveszem, hogy a naplót szkennelnem kell és – mivel sok helyen nehezen olvasható – gépbe is kell írnom a szövegét.

A következő blogban egy újabb Csorba-fordításkötet, Mezsirov Búcsú a hótól című kötetét ismertetem.

Köszönöm figyelmüket.