Csorba Győző Társaság 236. hírlevele

1. Kedves levelezőtársam figyelmeztetett, nem mindenki emlékszik a Csorba Társaság számlaszámára, így átutalni sem tudja a tagdíjat. Köszönöm a figyelmeztetést, íme a számla: Takarékbank Zrt., 50400113-16108561 számlaszám, Csorba Társaság. A tárgyhoz kérem ezt írják:  “2020. évi tagdíj.” Köszönöm leglelkesebb tagunknak az ezévi legkorábbi befizetést. Nem írom le a nevét, de ő tudni fogja, róla, neki írok: “Kedves …, nem vagy te olyan gazdag! Nem kellett volna ennyit küldeni!”. Tudom, ez fizetési felhívásnál nem a legjobb reklám, de azért azt javaslom: mindenki tartsa be a határokat … és a határidőket;)

2. Szabó Dezsőre emlékezik Pilhál György a Tollhegyen című rovatában Egy elsodort író címmel. A rövid írás így kezdődik: “Budapest ostromának kellős közepén, hetvenöt éve, 1945. január 5-én (más források szerint 13-án), egy József körúti bérház óvóhelyén érte utol a halál – az éhhalál – Szabó Dezsőt, a XX. század egyik legvitatottabb íróját. „Meghalok én tízszer, százszor, / Nem félek én a haláltól. / De rakhatsz rám hegyet, hatot: / Míg magyar van: feltámadok” – jövendölte egyik versében a korszakos Az elsodort falu kolozsvári születésű szerzője, akinek neve földi életében rengeteget forgott – nem mindig pozitív előjellel.”
Tudom, olvasóim közül sokan nem szeretik, sőt ahogyan Pilhál is írja, inkább “elsodornák” Szabó Dezsőt, de én meg szeretem, ezért hát megemlékezem róla. (Kérem, az én véleményemet semmiképpen ne mossák össze Csorbáéval!)
Különös az, hogy Szabó Dezső egy kis kötete éppen a napokban került a kezembe. Összeállítást készítek, amiben Csorba minden munkáját felsorolom, s lehetőség szerint közlöm teljes szövegük elérhetőségét is, némelyiket word és pdf, némelyiket “csak” pdf változatban. A munka közben jutottam a következő tételhez:
“Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán. Politikai szatíra 5 színben.  Szabó Dezső művét színpadra alkalmazta Csorba Győző. = Sorsunk, 1945. 3–5. 115–128. p.; Klny. Pécs. 1945. 16. p. – Bemutatta a Pécsi Nemzeti Színház 1945. június 30-án. [Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán ; Csanády György előszavával. Bp. : Saturnus Könyvkiadó Váll. [1925]. 128 p. A könyv tartalmazza a Szent Boldogkőváralján című novellát is. p. [83]-122.
Íme egy korabeli kritika a két novelláról: “Ez a kis kis mű [Szabó Dezső, P. L.] keserű csalódása­inak, lemondásának és emberi sebei­nek folytatása, melyben az egykori düh és turáni átok kialszik s helyébe egy korosodó lélek [lép???, P. L.] csendes megnyugvásául. Két novella. Feltámadás Makucskán és Szent Boldogkőváralján. Makucskán éppen feltámadást ün­nepel a falu, amikor szétfut a hír, hogy feltámadtak a halottak a temető­ben és jönnek vissza a faluba, hogy még egyszer éljenek. A falu nagyon megbotránkozik ezen s mindent meg­tesz, hogy visszakergesse őket sírjukba. Kivonul a katonaság is és fegyverrel akarja a halottakat visszatérésre kény­szeríteni. Egy kis árva sírva kéri a ka­tonákat, hogy ne lőjjenek, mert a ha­lottak közt van édesanyja… A halot­tak zokogva térnek vissza a sírba. Ne­kik nincs joguk élni. Csak egyszer sza­bad élni ebben az életben. Ebben az újszerű témában olyan világosan rajzolja a mai falusi ember élni akarását, hogy a mai falu nyomo­rult helyzete, a földtúró nép szenvedé­se szinte bibliai alakot ölt. A Szent Boldogkőváralján szintén a faluról szól, amelyben a paraszt vagyonéhségét, kegyetlenségét rajzolja. A parasztlegény anyja halála után szét­osztja a vagyont a szegények segélye­zésére, maga pedig visszavonul és re­mete lesz. Alig, hogy elmegy a falu­ból, a jegyző, kántor, tanító s néhány kapzsi paraszt bezsebeli a szép vagyont s a szegényeknek alig adnak valamit. Mindkét novella a falu nagy sze­relmesének siralma. Az ellenséges olvasók, írók és kritikusok hangoztatják: na végre meg­tért a nagy bűnös, a nagy forradal­már. Kegyelemért esedezik. De nagyon tévednek, akik ezt hiszik. Ami igaz, az nem bűn. Ami a társadalmi berendez­kedés bűne, az nem az író bűne, ha azt megírja. Viszont az anti izmusoknak is megvannak a maga indítóokai. Itt nem megtérésről, vagy „meggondolta magát”-ról van szó, hanem egy koros fáradt ember visszavonulásáról, meg­nyugvásáról. Az egykori „zeuszíró” ma­ró villámai szelíd krisztusi szemek tekintetévé és türelmes szenvedésévé változott. Mert érez, mert csupa szív és lélek, mint egy tragikus sorsú balladahős.” (In: Lévai Endre: Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán.) Sajnos a kritika befejező részét nem találtam meg az interneten, de az idézett rész is pontosan visszaadja a novellák lényegét és Szabó Dezsőről is fontos mondatokat tartalmaz. Boldogkőváralja váráról itt nézhetnek képet, a kötet borítójáról itt.
Csorba és a színház, dráma kapcsolatáról, benne a Feltámadás Makucskán című átdolgozásról itt írtam a honlapon.
Az átdolgozást másutt is említem, sőt, az idézett szövegből a teljes kötet is elérhető: “2007. 03. 10. A Veszprémi Petőfi Színház egy kedves színészének kérése nyomán digitalizáltam Szabó Dezső Feltámadás Makucskán c. kisregényének Csorba Győző által készített színpadi átiratát. A darabot 1945. július 2-án mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban. A magyar társadalmi viszonyokat pellengérre állító politikai szatíra itt olvasható. ” (In: Csorba Honlap, Archív hírek.)
A színpadi átdolgozás egyik most fellelt példányát Csorba feleségének (1944 novemberben volt az esküvőjük!) ajánlotta 1945 X. 1-én, “Kicsikének rajongva Ura”. Az “Ura” aláírás a humoros, csipkelődő Csorbát idézi, ezután soha nem használja ezt a formát a költő, később azonban gyakran így ajánlja Margitkának a könyveit, sőt neki szóló leveleit is így írja alá: “fija”, “fia”. Nem ismerem ezeknek a megszólításoknak mi lehet az eredete, oka.

Az ajánlást itt láthatják.

https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2020/01/Felt%C3%A1mad%C3%A1s-aj%C3%A1nl%C3%A1s.jpg

Az ifjú házasok fotója, 1950-ből.

A színpadi átdolgozás egyik Hunyadi Józsefnek ajánlott példányáról Fehér Zoltán (róla itt írtam) jóvoltából fotóm is van. A dedikáció szövegében Csorba “makucskai Győző”-nek hívja magát.

https://csorbagyozo.hu/wp-content/uploads/2008/09/hunyadijofeltamadasmakucskan.jpg

Köszönöm figyelmüket.