1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

Alkonyodó, a vers a költő előadásában.

ALKONYODÓ

Lángok kórusa után éles-hegyes-tüzes nyelvek
egyértelműsége után boldog elfogultságok után
kétszer-kettő-négy-hit és -okozatiság után
kerek és hiánytalan rend után
tudom után így után bizonyos után
bal-jobb bal-jobb bal-jobb után
én után én után én után −

Léptek szélrózsa-tétovasága léptek nem-ismétlődő
mérete zavaros ritmikája
kétkedés füstös-kúszó meglobbanások riadó villanások
ki tudja ignoro sejtelmem sincs talán-talán
én te mi ők ő mi ti én

A teljesség ezzel teljesedik be
az emberség ezzel emberesül meg
a metszett szavakat a motyogók élesítik
az öregség héja magja szára is a gyümölcsé
az alkony is a nappalé.

Megjelent: Anabázis. Bp. Magvető, 1974 ; Vissza Ithakába : Válogatott versek . ; Bp. : Magvető, 1986 ; Összegyűjtött versek, Bp. : Magvető, 1978. (Ebben a kötetben a cikluscímnek is az Alkonyodó címet adta a költő) ; Válogatott versek : 1945-1970. Bp. : Magvető, 1979.

A vers címe magyarul életuntság, mostanában divatos nyelven, angolul, talán spleen lehetne. A költő 1974-ben a vers megjelenésekor még 60 éves sem volt. Ekkor engedte el a családtól a három közül először férjhez ment lányát (őt is úgy, hogy még két évig lakott a házában a férjével), s én úgy láttam abban az időben, hogy alkotó- és életereje teljében írta verseit, intézte családja ügyeit a legkisebbektől a legnagyobbakig, sokszor keményen ráerőltetve akaratát mindenkire. De, tudjuk jól, az elmúlás versei fő kérdése volt, s itt, az esküvő közeli napok, lánya elszakadása, s annak a tudata, hogy a másik kettő is követi majd, talán még jobban felerősítette benne az elmúlás érzését. A végén azért valamiféle fanyar feloldást is belesző a versbe:

A teljesség ezzel teljesedik be
az emberség ezzel emberesül meg
a metszett szavakat a motyogók élesítik
az öregség héja magja szára is a gyümölcsé
az alkony is a nappalé.

1. Ma Weöres Sándor 1956-os leveléhez és az abban emlegetett Elveszített napernyő c. verséhez térek vissza.
A levél újra:

A vers itt olvasható, megéri a kattintást. Egy elveszített napernyő véletlen megpillantása a világegyetemet nyitja meg Weöres előtt. A költő zsenijét én nem magyaráznám, csak egy próbálkozás az összegzésre: az első versszak „egyszerű” képéből Weöres az egész világegyetemet bontja ki, az utolsó oldal nagy összegzéséig, vagyis a theatrum gloriae Dei-ig – mert hiszen Kálvin tanítása szerint (is) ez az egész világ Isten dicsőségének a színtere -, hogy azután egy gyönyörű képpel visszatérjen kedveséhez: Piros selyem ernyőről énekem / egyetlen páromnak daloltam / tiszta forrás az igaz szerelem, / elsimult tükrére hajoltam…” Még szerencse, hogy a theatrum gloriae Dei felismeréséig nem jutott el a cenzorok szűk agya. Ld. még az Aubade c. Weöres verscím „átváltoztatásának” történetét itt, vagy, hogy lássuk azt is, milyen sokoldalú  az emlékezet – (ahány ember, annyiféle– ide lehet kattintani. Én, mivel jól ismertem Csorbát, az ő Aubade történetét fogadom el etalonnak. (Mivel talán nem annyira ismert a mai olvasó előtt másolom az aubade szóhoz fűzött magyarázatot: „Aubade (franc.), dalforma, mely a román nemzeteknél a középkorban keletkezett. A szó maga annyit jelent mint reggeli dal (aube a. m. hajnali pir). Ezeket a dalokat, melyeknek tárgyát rendesen a szerelmesek reggeli búcsúja képezte, különösen a troubadou-rok ápolták. Az A.-k a szerenádok (l. o) ellenletét képezik. Mint az utóbbiaké, ugy az A.-k neve is átment a hangszer-zenébe.” In: Pallas Nagy Lexikona.)

A szkennelésem végén a Sorsunk borítója látható Gádor Emil rajzával, és még a tartalomjegyzék is, hogy bemutassam kicsit, milyen gazdag volt a NEM PROVINCIÁLIS szerzők műveivel teli Sorsunk. Közlöm aztán a számból egyik kedves költőm Berda József két versét. Biztosan nem véletlen a versrovat szerkesztőjének – Csorba Győző – választása Berda szerkesztőségbe küldött verseiből: egy vidám, kópés vers a rövidnadrág nyújtotta szabadságról, és egy nagyon komoly, Kodályról. Csorba hagyatékában Berda levelet is találtam néhányat. Egyik alkalomról, amikor Kodállyal és feleségével együtt érkezett Pécsre Galsai Pongrác – akit az állomásra küldtek eléjük – ír rendkívül mulatságos beszámolót. Legvégül pedig bekerült a válogatásomba egy hirdetés a Sorsunkból. Korosztályomnak mindennél jobb emlékeztető: az akkortájt és még sokáig meglévő Állami Áruházakra/ról, ahol mindent lehetett kapni, a lódenkabáttól a tornacipőig… amikor éppen lehetett kapni). Látszik, abban az időben is jól kihasználták a Tanácsháza épületét: annak a földszintjén volt a „bőséges” választékú Állami Áruház. (Ld még a vígjátékot Latabár és a parádés szereplőgárda remeklésével.) Igaz, akkor csak magyar „egyenárut” lehetett ott kapni, de ma már „fejlődtünk”:  mindenféle külföldi nagyszerűséget kaphatunk ott és a környéken… magyart meg alig.

2. Immár teljessé vált Nagy Imre emlékező sorozata a Jelenkorban. A következő blogban közzéteszem, kérem, fogadják és olvassák szeretettel. Ahogyan a bugyuta reklámokban mondják: mert megérdemli. De most valóban megérdemli az elismerést a szerző!

Köszönöm a kattintást