Először egy szívemnek kedves hír: Albert Zsuzsával készített kisfilmet a Petőfi Irodalmi Múzeum. Idézet az ajánlóból: „Tizenhárom éves korában egy egész dolgozatot versben írt meg. Szülei álmát beteljesítve továbbtanult, 1945 után kitűnő eredménnyel gimnáziumba ment, majd a Bölcsészettudományi Karra, ahol egy évfolyamba járt Martin Györggyel, megismerkedett a Pesovár testvérekkel, kedvenc tanára pedig Pais Dezső volt akinek ő, kedvenc tanítványa. Férjét, Albert Gábor Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordítót szintén az egyetemen ismerte meg.
Albert Zsuzsa József Attila-díjas irodalmár élete nagy részét a Magyar Rádióban töltötte (1956-ot is itt élte meg), verset – mint mondja – mindig akkor írt, amikor nagyon szükségét érezte. Hallgassátok őt! ”
Én ezt a hozzászólást írtam a filmhez: „Kérem, hallgassák, olvassák, továbbítsák. Ha valaki, akkor ő jogosan kapna Kossuth-díjat. Isten éltesse, hogy megkaphassa azt a díjat és sokáig örülhessen neki.” Albert Zsuzsa Csorbához és Pécshez fűződő kapcsolatai közismertek. Itt is írtam erről.
Rendkívül sokszínű, érdekes a PIM Zárt múzeum, nyitott tartalom című oldala is. Nézelődjenek ott, érdemes!

Az eddig bemutatott Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöm egybe.

Újabb könyvismertetőmben Csorba Győző egy különleges munkáját, Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán című kötetének színpadi átdolgozását mutatom be.
Előtte azonban felsorolom, mely könyvek ismertetése van még hátra a sorozatban a Szabó Dezső átdolgozáson kívül.

A költő prózai kötetei

1. 1. A város oldalában. 1991.
   2. Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. 2001.
   3. Csorba Győző: Római följegyzések. 2002.

Bibliográfiák:

1. Tüskés Tibor: Csorba Győző. Bibliográfia. – 1979.
2. Bertók László: Csorba Győző. Bibliográfia. – Pécs : Pécsi Városi Könyvtár : Jelenkor K., 1993.

Önálló kötetek Csorba Győzőről
Utolsó frissítés 2021. 01. 18.

1. Tüskés Tibor: Csorba Győző : Monográfia. – Bp. : Akad. K., 1981.
2. Tiszteletadás Csorba Győzőnek. Köszöntő kötet 60. születésnapra. 1986.
3. A Csorba Győző Emlékszoba katalógusa. 1996.
4. Tüskés Tibor: Az utolsó évszak. 1997.
5. Csorba Győző, a fordító. 1998.
6. Csorba Győző emléke. 2003. (Ebben Csorba Győző prózai írása is olvasható!)
7. Pintér László: Pécs irodalmi és művészeti életének 50 éve. 2008.
8. Csorba Győző 100 : A 2016. évi Csorba Győző emlékkonferencia előadásainak szerkesztett szövege. –  A konferencia teljes videója.

Összesen tehát még 13 blogbejegyzés várható ebben a sorozatban. Igyekszem még a tavasz beállta előtt elkészíteni ezeket a bejegyzéseket, ha a Jóisten és a Covid lehetőséget ad rá, mert később a kertre több munkát kell majd fordítanom. És egyszer majd talán a gyerekeimmel, unokáimmal is több időt tölthetek.
Szeretnék a sorozatból DVD-t készíteni, hogy hálózat nélkül is elérhető legyen a kötetek ismertetése, a Csorba életmű eddigi legteljesebb feldolgozása. Már most várom azoknak a jelentkezését, akik ebben segítségemre tudnának lenni. És akkor jöjjön a legújabb könyvbemutató.

Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán

Szabó Dezsőről és a Feltámadás Makucskán Csorba-féle színpadi átdolgozásáról itt írtam, a 2. pontban. Hogy kattintani se kelljen, idemásolom a blog, leánykori nevén hírlevél szövegét. Előbb azonban a kötet és az átdolgozás leírása:

Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán ; Csanády György előszavával. – Bp. : Saturnus Könyvkiadó Váll. [1925]. – 17 cm ; 128 p. – A könyv tartalmazza a Szent Boldogkőváralján című novellát is:  [83]–122. p.

Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán : Politikai szatíra 5 színben /  Szabó Dezső művét színpadra alkalmazta Csorba Győző. – Pécs : Szabadság Pécsi Nyomda és Könyvkiadó K.  F. T., 1945. – 25 cm ; 16. p. – Bemutatta a Pécsi Nemzeti Színház 1945. június 30-án. =  Sorsunk, 1945. 3–5. sz. 115–128. p.

Az átdolgozás magam készítette pdf-változata itt olvasható. A Csorba Győző Könyvtárban készült pdf-változat itt olvasható.

Különös figyelmükbe ajánlom az ismertetés utolsó részét, a fotók alatt.
Az idézett hírlevél 2. pontja.

„2. Szabó Dezsőre emlékezik Pilhál György a Tollhegyen című rovatában Egy elsodort író címmel. A rövid írás így kezdődik: „Budapest ostromának kellős közepén, hetvenöt éve, 1945. január 5-én (más források szerint 13-án), egy József körúti bérház óvóhelyén érte utol a halál – az éhhalál – Szabó Dezsőt, a XX. század egyik legvitatottabb íróját. „Meghalok én tízszer, százszor, / Nem félek én a haláltól. / De rakhatsz rám hegyet, hatot: / Míg magyar van: feltámadok” – jövendölte egyik versében a korszakos Az elsodort falu kolozsvári születésű szerzője, akinek neve földi életében rengeteget forgott – nem mindig pozitív előjellel.”
Tudom, olvasóim közül sokan nem szeretik, sőt ahogyan Pilhál is írja, inkább „elsodornák” Szabó Dezsőt, de én meg szeretem, ezért hát megemlékezem róla. (Kérem, az én véleményemet semmiképpen ne mossák össze Csorbáéval!)
Különös az, hogy Szabó Dezső egy kis kötete éppen a napokban került a kezembe. Összeállítást készítek, amiben Csorba minden munkáját felsorolom, s lehetőség szerint közlöm teljes szövegük elérhetőségét is, némelyiket word és pdf, némelyiket „csak” pdf változatban. A munka közben jutottam a következő két tételhez:

Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán ; Csanády György előszavával. – Bp. : Saturnus Könyvkiadó Váll. [1925]. – 17 cm ; 128 p. – A könyv tartalmazza a Szent Boldogkőváralján című novellát is:  [83]–122. p.

Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán : Politikai szatíra 5 színben /  Szabó Dezső művét színpadra alkalmazta . – Pécs : Szabadság Pécsi Nyomda és Könyvkiadó K.  F. T., 1945. – 25 cm ; 16. p. – Bemutatta a Pécsi Nemzeti Színház 1945. június 30-án. =  Sorsunk, 1945. 3–5. 115–128. p.

Az átdolgozás magam készítette pdf-változata itt olvasható. A Csorba Győző Könyvtárban készített pdf-változat itt olvasható.

Íme egy korabeli kritika a két novelláról: „Ez a kis mű [Szabó Dezső, P. L.] keserű csalódása­inak, lemondásának és emberi sebei­nek folytatása, melyben az egykori düh és turáni átok kialszik s helyébe egy korosodó lélek [lép???, P. L.] csendes megnyugvásául. Két novella. Feltámadás Makucskán és Szent Boldogkőváralján. Makucskán éppen feltámadást ün­nepel a falu, amikor szétfut a hír, hogy feltámadtak a halottak a temető­ben és jönnek vissza a faluba, hogy még egyszer éljenek. A falu nagyon megbotránkozik ezen s mindent meg­tesz, hogy visszakergesse őket sírjukba. Kivonul a katonaság is és fegyverrel akarja a halottakat visszatérésre kény­szeríteni. Egy kis árva sírva kéri a ka­tonákat, hogy ne lőjjenek, mert a ha­lottak közt van édesanyja… A halot­tak zokogva térnek vissza a sírba. Ne­kik nincs joguk élni. Csak egyszer sza­bad élni ebben az életben. Ebben az újszerű témában olyan világosan rajzolja a mai falusi ember élni akarását, hogy a mai falu nyomo­rult helyzete, a földtúró nép szenvedé­se szinte bibliai alakot ölt. A Szent Boldogkőváralján szintén a faluról szól, amelyben a paraszt vagyonéhségét, kegyetlenségét rajzolja. A parasztlegény anyja halála után szét­osztja a vagyont a szegények segélye­zésére, maga pedig visszavonul és re­mete lesz. Alig, hogy elmegy a falu­ból, a jegyző, kántor, tanító s néhány kapzsi paraszt bezsebeli a szép vagyont s a szegényeknek alig adnak valamit. Mindkét novella a falu nagy sze­relmesének siralma. Az ellenséges olvasók, írók és kritikusok hangoztatják: na végre meg­tért a nagy bűnös, a nagy forradal­már. Kegyelemért esedezik. De nagyon tévednek, akik ezt hiszik. Ami igaz, az nem bűn. Ami a társadalmi berendez­kedés bűne, az nem az író bűne, ha azt megírja. Viszont az anti izmusoknak is megvannak a maga indítóokai. Itt nem megtérésről, vagy „meggondolta magát”-ról van szó, hanem egy koros fáradt ember visszavonulásáról, meg­nyugvásáról. Az egykori „zeuszíró” ma­ró villámai szelíd krisztusi szemek tekintetévé és türelmes szenvedésévé változott. Mert érez, mert csupa szív és lélek, mint egy tragikus sorsú balladahős.” (In: Lévai Endre: Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán.)
Sajnos a kritika befejező részét nem találtam meg az interneten, de az idézett rész is pontosan visszaadja a novellák lényegét és Szabó Dezsőről is fontos mondatokat tartalmaz. Boldogkőváralja váráról itt nézhetnek képet, a kötet borítójáról itt.
Csorba és a színház, dráma kapcsolatáról, benne a Feltámadás Makucskán című átdolgozásról itt írtam a honlapon.
Az átdolgozást másutt is említem, sőt, az idézett szövegből a teljes kötet is elérhető: „2007. 03. 10. A Veszprémi Petőfi Színház egy kedves színészének kérése nyomán digitalizáltam Szabó Dezső Feltámadás Makucskán c. kisregényének Csorba Győző által készített színpadi átiratát. A darabot 1945. július 2-án mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban. A magyar társadalmi viszonyokat pellengérre állító politikai szatíra itt olvasható.” (In: Csorba Honlap, Archív hírek.)”

[Kiegészítés az idézethez. A pdf-változat utolsó oldala annak az 1945-ös Sorsunk-számnak a borítója, amelyben az átdolgozás megjelent. Várkonyi Nándor és szerkesztő- szerzőtársai eltökéltségére jellemző, hogy a háború alig fejeződött be Európában, ők máris megjelentették a folyóirat új számát, sőt a Csorba-átdolgozás különnyomatát is. A háborúról és a szovjet megszállásról a számban megjelent szovjet vonatkozású írások tanúskodnak. Ugyanebben a számban Csorba egy „hitregéje” is megjelent, amelyet később köteteibe is beválogatott: A Föld teremtése. Mordvin hitrege. A finnugor népek hitregéiről itt olvasható rövid összefoglaló. ]

Az idézet folytatása:
„A színpadi átdolgozás egyik most fellelt példányát Csorba feleségének (1944 novemberben volt az esküvőjük!) ajánlotta 1945 X. 1-én, „Kicsikének rajongva Ura„. Az „Ura” aláírás a humoros, csipkelődő Csorbát idézi, ezután soha nem használja ezt a formát a költő, később azonban gyakran így ajánlja Margitkának a könyveit, sőt neki szóló leveleit is így írja alá: „fija”, „fia”. Nem ismerem ezeknek a megszólításoknak mi lehet az eredete, oka.

Az ajánlást itt láthatják.

Az ifjú házasok fotója, 1950-ből.

A színpadi átdolgozás egyik Hunyadi Józsefnek ajánlott példányáról Fehér Zoltán (róla itt írtam) jóvoltából fotóm is van. A dedikáció szövegében Csorba „makucskai Győző”-nek hívja magát.”

Itt befejeződik az idézet, amelyhez még egy megjegyzést fűzök. Köztudott Várkonyi Nándor vonzalma a népi írókhoz, főként Kodolányi Jánoshoz, akiről úgy tartják egyesek, igen nagy befolyása volt még a Sorsunk szerkesztésére is. Szabó Dezső sem véletlenül került be ebbe a számba is. Az elsodort falu című hatalmas művének mondandójával jó összecseng a makucskai történet. Ha valakinek kétsége lett volna a mű lényegéről, az a mű utolsó mondataiból mindent megérthet:

„Bíró (fojtott hangon); Na legények, egy-kettő! Le azt a táblát! Ti meg (másik kettőhöz fordul) tegyétek helyébe amazt. (Két legény leakasztja a „Feltámadunk” táblát, helyébe teszik az új szövegűt: „A honi föld örök pihenőt ad.”)
Tiszteletes úr (folytatja): Ezért határoztuk el a temető-kapu feliratának megváltoztatását. S mennyivel szebb is az új felírás! Mennyi idilliség, mennyi nyugalom árad belőle! (Míg beszél, a tömegbe furakodik a kisbíró, s egy táviratot ad át a jegyzőnek. A jegyző egyideig olvassa.)
Jegyző (meghatottan): Uraim, könnyek homályosítják el szememet. Kormányzatunk gondoskodása nem ismer határt. Ezután nyugodtan alhatunk. Íme a minisztérium sürgönye: „A makucskai esetből kifolyólag szükségesnek mutatkozott a magyar falvak nyugalmának fokozottabb őrzése stop. Ezért a magyar kormány a Mátra hegység legmagasabb csúcsán s az ország több más magaslati pontján figyelőtornyokat létesített, ahonnan a jövőben tudós német szakemberek fognak éberen őrködni magyar kartársaikkal egyetemben, hogy a magyar falu fel ne támadjon stop. Miniszterelnök stop.” (Őrjöngő éljenzés.)
Függöny.”

A fenti sürgönyt akár a Kádár-korban is írhatták volna, a „német szakembereket” szovjet, esetleg szocialista  szakemberekre javítva. Nem véletlenül volt indexen Szabó Dezső sokáig…

Köszönöm figyelmüket.