A hagyományos bevezetőt most sem marad el.

Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet elérhető.
A mai  Csorba vers: Epigrammák. Az epigrammák a linkről meghallgathatók a költő előadásában is.

Ahogyan ígértem, a Csorba Győző könyvtárában megtalált, a költőnek dedikált köteteket gyűjtöm egy fájlba, s időnként ezekből közlök egy részletezőbb leírást.

Csorba könyvtárával többször foglalkoztam a honlapon, legrészletesebben itt írtam róla. Ajánlom szíves figyelmükbe, valószínű, sokan nem olvasták. Mivel ez az írás hosszú, részletekben közlöm újra a dedikált könyvek ajánlása után. Ma például majd a dedikált kötet bemutatása után elsőként a bevezető részt.

A 2958 katalogizált kötetből eddig 120-at néztem át, ezek közül  12 db volt dedikált. A betűrendet  a számítógép automatikusan állította össze, ezért a [ ] (szögletes zárójelpárban) közölt címek és szerzők, az ” „ (idézőjelben) közölt, vagy … (három ponttal) és az a, az névelőkkel kezdődő címek előre kerültek. Az első valóságos szerzői név a 116. tételnél bukkan fel, méghozzá éppen Abrudbányay Ödöné, akinek erős pécsi kötődése is volt. Róla és könyvéről már írtam a honlapon, idézek is a régebbi bejegyzésemből, mivel azonban ez az első dedikált kötet most felelevenítem a régebbi oldalt. Abrudbányay Erdélyi származású, Pécsett letelepedett gyógyszerész volt, Pécsett gyógyszertárat is vett.

A kötet leírása:

Abrudbányay Ödön: A bájgúnár : Szatírák : 3. rész / Abrudbányay Ödön ; [előszó Várkonyi Nándor]. – Pécs : Pannonia-kiadás, 1947. – 98 p. ; 19 cm. – (A. Ödön írásai ; 3.). – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „ Csorba Győző, író Kedves Barátomnak szeretettel Abrudbányay Pécs, 1947. január”. – Tartalmazza a Hattyúdal c. 14 jelenetes szatírát. – A borítón és a címoldalon bélyegző „Tiszteletpéldány” felirattal. – Fűzött. – Újszerű állapotban. – Magyar irodalom, vers, szatíra.

Egy másik Abrudbányay kötet, a Magdus varázsa is megtalálható a Csorba könyvtárban, de ebben nincsen dedikálás.
Dr. Gracza Tünde a PTE ÁOK Könyvtárának igazgatója rendkívül érdekes és kitűnően dokumentált írást jelentetett meg Abrudbányay [eredeti nevén Rédiger] Ödön életéről, pécsi munkásságáról. Dr. Gracza Tünde tanulmánya itt olvasható: http://www.moksz.org/kiadvanyok/ (Ld. 2019. 16. évf. 1. sz. 21. o.) Romantikus, változatos élettörténet.

Én itt írtam róla, éppen a dedikált kötet kapcsán. Hosszabb történet, a vonatkozó rész idemásolom:

Ahogyan ígértem, a dedikált kötet után most részletekben bemutatom  A Csorba könyvtára című fájlom magyarázó szövegét.

1. rész.

„Az előszó felépítése:

Az elhatározás
Csorba a könyvekről, könyvtáráról
Csorba Könyveim c. verse
Csorba könyvtárának leírása
A katalógusról

A számomra érdekesebb, feldolgozás közben írt bejegyzéseimet ld. külön oldalon is.                 

          Az elhatározás

Csorba Győző könyvtára nem maradhatott egyben miután özvegye elköltözött a Damjanich utcai házból, mert nem volt meg az egyben tartáshoz szükséges hely az új lakásban. A könyvtár egy része Csorba Győzőné, Margitka garzonjába került, más része pedig Csorba Noémi, a költő lánya és Pintér László veje házába. Kb. 400 kötet a Csorba Emlékszobában van. (Ebből eddig 255 kötetet katalogizáltam. Ld. lejjebb.) Tudtommal Csorba könyvtárból eddig még senki nem kapott-vitt el könyvet. Ezután sem szeretnénk szétszórni, de – elsősorban a nálunk lévő kötetek mentése miatt (nedves a hely, ahova el tudtuk raktározni őket) – meg kellett mozgatni a könyveket. Arra gondoltam, ha már költöztetni kell a könyvtár egyes részeit, a hosszú téli estéken el is kezdem a kötetek feldolgozását, még mielőtt valamiféle véglegesnek nevezhető helyre kerülnének.
A könyvek természetesen erősen  megmozgatták  a fantáziámat: köztük jártam Csorba házában, sokszor megmozgattam őket hol portalanítás, hol valamilyen átrendezés alkalmával. Eddig azonban nem volt időm a katalogizálásra, mindig valamilyen más munka adódott. Most hát itt a kezdet ideje. Remélem, a befejezésé is eljön egyszer.

   Csorba a könyvekről, könyvtáráról

 Mielőtt belefognék a könyvtár és a katalógus használatának ismertetésébe, bemutatom Csorba könyvről, könyvtárakról írt-mondott gondolatait. A költőnek munkaeszköze volt a nyomtatott irodalom. Folyamatos kapcsolata volt mindenféle nyomtatott sajtótermékkel: maga is írt és szerkesztett könyveket, folyóiratok születésénél bábáskodott, szerkesztőként életben tartásukról gondoskodott, 1943-tól pedig nyugdíjazásáig könyvtáros volt, a később róla elnevezett Baranya Megyei Könyvtárban (ma Csorba Győző Baranya Megyei és Városi Könyvtár), különféle beosztásokban, leghosszabb ideig igazgatóhelyettesként. Munkahelyével nyugdíjazása után sem szakadt meg a kapcsolata, azután is bejárt hetente egy napot a könyvtárba, ahol dolgozószobája egyben az írók, költők, művészek, barátok találkozóhelye volt.

Beszéljen azonban a könyvekkel, könyvtárakkal való kapcsolatáról ő maga.

 Először a Kortársban megjelent emlékezését idézem (1974. 11. sz. 1809–1815. p. Tárgyaim)

 „Hogy egy könyv tárgy-e vagy sem, nem tudom. Tárgy is: van széle, hossza, vastagsága, súlya, anyaga. De ez-e benne a lényeg? (Van olyan, ami valóban nem több ennél.)
A könyveket gyerekkorom óta szeretem. Otthon, a családi könyvtár pár kötetből állt csak. Középiskolás, de még inkább egyetemista koromban dühödten gyűjtöttem a könyveket. Igen változatos módon, de csak a legritkábban könyvkereskedésből. Vásároltam például könyvet kilónként két pengőért az akkor még maszek hulladékgyűjtőből. Nekem kellett kiválogatnom őket a rongy- és papírhalomból. Rendszeresen vettem könyvet a tetűpiacon, főként itt Pécsett, de még Pesten is, a Teleki téren. Péterfy Jenő háromkötetes Összegyűjtött munkáit 1939 körül mindössze másfél pengőért a pécsi zsibogón. Némi fondorlattal. Az árusnak a könyv nem volt szakmája. Használt cikkek kápráztatóan vonzó tárlata mellett a könyveket egy nagy faládában össze-vissza hányva tartotta. Válogatás közben megtaláltam mind a három Péterfyt, de előbb csak az első és harmadik kötetet mutattam föl, s mint hiányos példányt, megkaptam darabonkint ötven fillérért. Jó félóra múlva „megtaláltam” a második kötetet, ami persze szintén hiányos példány volt. Ez is az enyém lett ötven fillérért.
1943-ban aztán nyakig estem a könyvek közé. Weöres Sándor után a pécsi Városi Könyvtár vezetője lettem, majd a Megyei Könyvtárba kerültem. Azóta könyvek tízezrei vesznek körül. Olykor csömöröm van tőlük, olykor végtelen melegség, biztonságérzet fog el láttukra. Mert, ha a könyv alig tárgy, a könyvtárosnak sokszor mégse lehet egyéb, hiszen polcra kell tenni, jelzetekkel ellátni őket, kiadni az olvasóknak, köttetni…
Nekem magamnak kevés a jeles könyvem, de azért előfordul. Anyai dédapámról maradt rám (lám, mégiscsak örököltem, s nem csak apai ágon!) „A ’SOLTÁROK’ KÖNYVE”, Heckenast Gusztáv kiadása Pesten, 1861-ben. Benne van az Újszövetség is. De nem annyira a könyv, inkább beírásai fénylenek. Elöl a tulajdonos neve, majd gazdasági följegyzések. Hátul inkább a családi élet eseményei. De itt békésen egymás mellett az, hogy „Gábor kis onokám született 1873 Január 17-ik napján” s az, hogy „a nagyobbik malatz van véve Júni 13”.
Weöres Sándort és könyveit mindig szerettem. De különösen A teremtés dicséretének nekem dedikált példányát. Sándor beteg volt, pécsi Mecsek utcai albérletében hideg szobában feküdt, amikor rányitottam. Begyújtottam nála, teát főztem, cigarettát készítettem –, pontosan úgy, ahogy a vers szól. (Ki meri mondani, hogy Weöres Sándor nem realista költő?) [Felvételek a dedikációról és a kötetről: borító, ajánlás, címoldal. P. L.]
Nyilván rengeteg a dedikált könyvem. Még csak egyről néhány szót.
1969-ben egy jugoszláviai költőtalálkozón ismerkedtem meg Alekszandr Mezsirov szovjet költővel. Egyik reggel – úgy emlékszem Mosztárban – átadta egy kis kötetét magyar dedikációval. Szótárból böngészett ki minden szót, talán a latin betűket is. Alig kaptam még ennél melegebb és melegítőbb ajánlást.”

A sorozatot újabb dedikált kötettel folytatom és a bevezető további részeivel.

Köszönöm figyelmüket.