A 49., Bertha Bulcsu és Csorba Győző levelezéskötetét bemutató Csorba blogot képekkel és néhány fontos mondattal egészítettem ki. Hogy ne kelljen visszalépni azoknak, akik már olvasták a blogbejegyzést, a kiegészítéseket – dőlt betűkkel szedve – itt is megismétlem.

Az eddig bemutatott Csorba-köteteket itt gyűjtöttem egybe. A következőkben folyamatosan bővítem ezt az oldalt.

Itt jegyzem meg, hogy Bertha Bulcsu a keresztnevét rövid u-val írta és íratta, tehát nem helyesírási hibáról van szó, amikor én is így írom.

A kötetről itt mutatok be képösszeállítást.

A két főszereplő fotója a könyvből

A kötet 178 levelet és levelezőlapot tartalmaz, ebből 90 Bertha Bulcsu levele, 88 Csorbáé. Bertha levelei között 24 képeslap található. Sokfelé utazott a Magyar Írószövetség vezetőségi tagjaként, s külföldről, utazásairól általában képeslapot küldött Csorbáéknak.
A kötet névmutatója 460 tételes. Minden levélhez átlag 3 jegyzet készült, így a jegyzetek száma közel 550 lehet.

A két alkotó balatoni kötődése közismert. Bertha Bulcsu gyermek- és fiatalkorában Balaton melletti falvakban élt, később balatonszepezdi nyaralójában töltött sok időt, szociográfiát is írt a tóról. Csorba többször nyaralt Révfülöpön a Baranya Megyei Tanács üdülőjében, tetszett neki a hely és Bertha valamint Takáts Gyula és Fodor András példáján fellelkesülve épített ott nyaralót.
Zárásként Bertha és Csorba közös fotóját mutatom be. A közös kép 1972-ben a költő révfülöpi nyaralója előtt készült egy vidám jelenetről.

Eddig tart a 49. blog kiegészítése.

A 2005-ben megjelent, Csorba Győző és Fodor András 1947-1997 között írt leveleit egybegyűjtő „… hűséges, baráti ölelésemet küldöm …” című levelezéskötet bemutatásával folytatom a sorozatot.

A kötet leírása:

„…hűséges, baráti ölelésemet küldöm…” : Csorba Győző és Fodor András levelezése, 1947–1994 / [összeáll., a jegyzeteket kész. és az utószót írta Pintér László ; előszó Tüskés Tibor]. – Pécs : Pro Pannonia, 2005. – 440 p. : ill. ; 21 cm. –  (Pannónia könyvek). (Irodalmunk forrásai : z.). – ISBN 963 9498 58 0 kötött.

A kötet első és hátsó borítója

A kötet pdf-változatban olvasható itt. Sajnálatos, hogy Fodor András művei nem találhatók meg a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján, azonban a DIA ezen oldalán 460-nál több találatot kapunk Fodor András nevére. Ugyanitt a Csorba Győző keresőkérdésre 342 találatot kapunk. Fodor Andás budapesti és Csorba vidéki kapcsolatrendszere, Csorba ritkább fővárosi megjelenése is szerepet játszik a számok különbségében, valamint az, hogy Fodor, mint a MÍSZ vezető testületeinek tagja hivatalból is kapcsolatban állt sok alkotóval.

A kötet képei pdf-fájlokban. (Első borító, kolofon, Tüskés Tibor előszava, Fodor András 1. levele, Fodor András és Csorba Győző kézírása, köszönetek és utószó, betűrendes mutató, hátsó borító)

A két szerző fotója 1963-ból. A kép Csorba Damjanich utcai házának kertjében készült.

Filmfelvétel Fodor András 1969-es pécsi látogatásáról. (Fekete-fehér némafilm a http://inaplo.hu/fodorandras/pictures.html oldalról.) A felvétel Csorba Győző Damjanich utcai kertjében készült. Csorba Győző mellett Fodor András, Tüskés Tibor és Szabados László szerepel. Néhány kockán Margitka és Csorba Győző Zsófia nevű, legfiatalabb lánya is látható. A fiú Fodor András Dávid nevű fia lehet, a többi szereplőt nem ismerem fel. Aki tud, kérem, segítsen. A film végén régi Széchenyi tér is látható a Dzsámival.

A kötet Fodor Csorbához írt 130, illetve Csorba Fodorhoz írt 92 levelét, képeslapját tartalmazza. A levelekhez durván 225X3, azaz összesen mintegy 700 jegyzetet készítettem.

A kötethez írt Tüskés-előszó pontos képet ad a két alkotóról és kapcsolatukról. Az előszó a képválogatásban olvasható. A honlapon is sokat írtam Fodor Andrásról. (A Fodor András site:csorbagyozo.hu keresőkérdést a Google keresőmezejébe írva erről bárki meggyőződhet.) A levelezéskötet megjelenéséről itt írtam a honlapon.

Csorba és Fodor András között szoros és Csorba haláláig tartó barátság volt, sőt Fodor András tudtommal még Csorba halála után is segítette az özvegyet. Nagyon nehéz bemutatót írni nekem az általam szerkesztett levelezéskötetekről, hiszen a szereplőkhöz – természetesen leginkább Csorbához – személyes kapcsolat is fűz, amelyet a munka során sok-sok addig nem ismert adattal még bővíthettem is. Most az emlékek sorra föltörnek, elborítanak. Mindegyiket szívesen megosztanám itt, de tudom, ez blog és nem emlékkönyv. S bár arra már nem lesz időm, erőm, mégsem írhatok meg most itt egy-egy könyvismertetésben egy emlékkötetet. A Csorba honlap és a blogok, hírlevelek azért reményeim szerint megfelelően helyettesíthetnek egy memoárt.
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a két szereplővel kapcsolatban egy elgondolkodtató, vitára utaló levelet és egy az igazán mély barátságot illusztráló, vitákat felülíró, feloldó  verset emelek ki.

A vitáról utaló levélről itt írtam. Vitára utalónak nevezem, mégpedig azért, mert nem is igazi vita volt, hiszen Csorba az idézett levelet nem ismerhette, így nem is válaszolhatott rá. Fodor kolerikus alkatú, határozott véleményű, gyorsan reagáló ember volt, indulatai hamar elragadták. Indulatain azonban felül tudott emelkedni, saját magát is kész volt felülbírálni, erre példa látogatása Csorba betegágyánál és az utána írt vers. Itt idézem az erről szóló részt a 162. Csorba hírlevél 2. pontját. (Ajánlom figyelmükbe a hírlevél többi részét is.)
„2. Az interneten találtam ezt a linket is. Tüskés Tibor előtt is fejet hajtok, amikor a címet megosztom. Csorbáról is szó esik a beszélgetésben, ő is volt a Rét utca 2-ben. Íme a részlet:
»– Csorba Győzőnek már a hetvenes évek közepéről vannak negatív egészségügyi tapasztalatai. Erről tudósít az Észrevételek (1976) című kötet Görbék-ciklusának első darabja, az ironikus Röntgen-felvétel. Aztán az is eszembe jut, amikor Csorba Győző feküdt itt, a klinikán, és meglátogattam. Győző innét is verseket hozott magával a Szavak bolyhai (1988) ironikus darabjait (Kórház után, Klinikai töredékek) és a Szemközt vele (1991) több megrendítő vallomását (Kórház-ablakból, Férfi-kórterem). Már élete utolsó évében volt, amikor Fodor András éppen Pécsett járt, és őt is elhívtam magammal, látogassuk meg Győzőt a klinikán. Ők akkor találkoztak utoljára. Bandi Facies Hippocratica címmel verset írt erről a találkozásról. “Az intenzív osztályon / fekszik az ablak mellett. / Megbénult szegény Győző / korábban ép baloldala is. / Csontritkulásnak mondják / az új kórokozót” – így kezdődik a vers, melyet ezekkel a szavakkal fejez be: “Jól megnézem a tehetetlenségre / kárhoztatott, a soktudón / ráncos-bölcs ujjakat. / Hogyan is írta Aranyról? / Megcsókolnám most már, / megcsókolnám / a kezét is.”
(Én egy olyan találkozásra emlékszem, ahol Bertók László kísérte Fodor Andrást Csorbához az idegklinikára. Vajon Bertók László hogyan emlékszik? Majd megkérdezem tőle.)
Fodor András elküldte Csorba Győzőnének a Facies hippocratica című versének gépelt kéziratát. Itt megnézhetik a Csorba halálának 15. évfordulójára készült oldalunkon. (“facies Hippocratica – Hippokrateszi arc. Jellegzetes, shock állapotra jellemző arckifejezés, mely nevét Hippokratészről, az orvostudomány megalapítójáról kapta, aki már Kr. e. 460. és Kr. e. 377. lejegyezte az erre vonatkozó megfigyeléseit.” Forrás itt. Egyszerűbben: a haldokló arckifejezése.)”
Kiegészítésül: a Bertók kíséretében Csorbánál tett Fodor látogatásra úgy emlékszem, a somogyi-pesti költő könnyes szemmel ment ki az intenzív osztály kórtereméből. Sajnos Bertók Lászlót nem kérdeztem meg a látogatásról és most már nem is tudom. Barátai, mentorai mellett van már ő is a Parnasszuson. Isten ne hagyja őket nyugodni, írjanak csak ott is verseket a később érkezők és a már ott levők örömére.

Másik kiegészítés: az orvosi kifejezést Csorba kétszer is használja a Karácsony előtt című versében a téli föld megszemélyesítésére. Részletek a versből:

Ki tavaly a fenyő tövében
most holtan holt anyja ölében
tűz soha többé a szivében
szív se beroskadt kebelében

És még hányan s hányféleképpen! – –

Számolom
négy nap még karácsony
Ne most történjék számadásom!

Elég elég nekem ma már a
tél-nyúzta föld
facies Hippokraticája
s a Jakabhegy felől
üvöltő szél vad árapálya.

Egy igaz barátság nehézségekkel is próbára tett történetének szomorú, de megható befejezése volt, amit imént felidéztem. A levelezéskötet pedig a befejezésig vezető út színes, történelmi tanulságoktól sem mentes története.

Kérem, ha van idejük, nézzék a könyvből idézett képeket és olvassák a levelezéskötetet.

Köszönöm figyelmüket.