Folytatom a Csorba versesköteteket bemutató sorozatomat a Simeon tűnődése című, betűrendben 12., a megjelenés sorrendjében is 12. Csorba-kötettel.
(Az összes ismertetett kötet linkje és a bevezető elérhető innen.)

A kötet leírása:
Csorba Győző: Simeon tűnődése. – Bp. : Magvető Könyvkiadó, 1983. – 148 p. ; 23 cm. – 4 példány. – A leírt példányban dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Cilkómnak, Lacinak, Bálintkának, Violkának és Ábelkának sok csókkal, nagy-nagy szeretettel: Apa Pécs, 83. okt. 3.”. – Egy példány a Csorba Emlékszobában.  – ISBN 963 271 981 6 kötött.

A kötet a DIA honlapján.  A teljes kötet pdf változata. A kötet Magyar Elektronikus Könyvtár számára digitalizált változata több formátumban elérhető itt.
A kötetet 1984-ben nívódíjjal jutalmazták.

Csorba Győző és Galsai Pongrác. Keszthely, Balatoni Írótalálkozó, 1982. szeptember 2. A fotón jellegzetes pillanat látható, amely igazolja, mennyire szerette Csorba Galsai történeteit. A kép baloldalán Takáts Gyula költő figyel. (Csorba a kép hátoldalára írta az adatokat.)

A kötet képei itt láthatók. (Az első ajánlásban szereplő név Csorba középső lányának, Noéminek a becézése.)

Versek a kötetből.

Két oldal a kötetből. A Ténymegállapítás c. vers és három kis tétel a Vegyes sóhajtások ciklusból.
A Bertók-féle Csorba bibliográfiából Tüskés Tibor Jelenkorban megjelent kritikáját teszem elérhetővé. Alább tudatosan olyan verseket választottam, amelyekről Tüskés nem ír. A kritikusi elemzést inkább rábízom. A kritikában is említettek közül a Szamócavirág című vers itt elérhető és meghallgatható Béres Ilona előadásában.

Számomra nagyon kedves a kötet első verse. Számvetés egy életről…

IDEGEN SZÉL

Hát például Amerikába
már nem jutok el bizonyára –

de ez csak példa mennyi hely
van még hová nem jutok el

és nemcsak földrajzi helyek
ezerféle másmilyenek

mondjuk hány férfi s nő szive
nyílnék elébem lépni be

mert hogyha arra gondolok
hogy négymilliárd szív dobog

s ha összeszámolom bizony nincs
mely otthonom lehetne harminc

ahol bizton vár ágyam étkem
védelmem társam békességem

s nem kell leskődnöm gyanakodva
szemekre és mozdulatokra

hogy mit s hogyan…, s kis-nagy titok
milliójába sem jutok:

a kémia s a fizika
s más tanok tucatjaiba

s ölvén magam mértéktelen
át egy (már-már kész?) életen

maradtam jobbadán kivül
(értetlen mily értetlenül)

s ha belsőm fölfedése végett
fürkészem ébren a sötétet

ugyan mire megyek vele?
a táj zsákutcákkal tele

nincs kedvem elindulni sem
hisz a kudarcot is viszem

leülök „Így van” mormolom
talán el is mosolyodom

s zavarodottan fúj kerengél
kint is bent is egy idegen szél
1983. 7–9. p.

A kötet első ciklusában (Közelgő fal) bibliai témájú verseket is olvashatunk: Dávid tánca (13–14. p.) (a linkről a vers Csorba előadásában is meghallgatható); Jákob példája (16–17 p.); Simeon tűnődése (19–20. p.). Ez utóbbi itt olvasható, s ugyanitt meghallgatható Csorba előadásban. Különös fintora a sorsnak, hogy Csorba, aki soha nem dörgölőzött politikushoz, éppen Kardos Györgynek a Magvető Kiadó igazgatójának ajánlotta a Jákob példája című verset, amely aztán megjelent az In memoriam Kardos György című kötetben is. A kötet szerzői között meghökkenve fedezhetjük fel többek között Csorba mellett Ágh István, Csurka István, Kálnoky László, Nemeskürty István, Galsai Pongrác, Szalay Károly, Kolozsvári Grandpierre Emil nevét is. A kádári (de inkább aczéli)-rendszer művelődéspolitikájának sajátossága volt a 3T, azaz a tilt, tűr, támogat alkalmazása a szerzőkkel  (nemcsak irodalmi, mindenféle más művészeti ág szerzőivel) kapcsolatban. A 3T egyik fő kiadója a Magvető volt, ennek igazgatója pedig Kardos György ÁVH-ezredes, akiről a kiadóba látogató szerzők csak jót hallhattak, s akik előtt Kardos is a jó képét, a megtért kommunistáét mutatta, aki még kényes művek kiadását is „bátran” támogatta. Milyen agyafúrt rendszer volt! Érdemes elolvasni  a Pesti Srácok cikkeit a Berkesi-Kardos „szerzőpárossal” kapcsolatban. (Berkesi András ÁVH-őrnagy az egyik verőbrigád parancsnoka volt. Innen elérhető a cikk. Ez a cikk pedig csak Kardosról szól.) Csak azután derült fény a bennük olvasható gusztustalanságokra, miután a Katonapoltikai Osztály iratainak titkosítását feloldották, vagyis évtizedekkel az emlékkönyv megjelenése után. Még Csurkát, Galsait, Csorbát is becsapták azzal, hogy a Magvetőnél megjelenhettek a műveik, Kardos pedig támogatójukként mutatkozhatott.
De evezzünk csendesebb vizekre, hiszen a kötet mindegyik verse – mint a kötetért 1984-ben kapott nívódíj is mutatja – érdemes a figyelmünkre. Mint általában a Csorba-versek közül, a kötet versei közül is nehéz legkedvesebbet választani. A Főhajtások című ciklushoz hasonlók a Csorba-kötetek megszokottá váló ciklusai lettek. A költőtársak köszöntése és az elhunytakhoz írt búcsúversek kerültek a hasonló ciklusokba, ebbe a kötetbe például József Attila, Jékely Zoltán, Bárdosi Német János Pilinszky János búcsúztatása.

P. J.
Megy-e Urának örömébe?
Vagy csak a sírnak üregébe?
Annyi imára jön-e „Ámen”?
Vagy csak a „Vége”, a „Tovább nem”?
(44. p.)

A Stációk. József Attilának című vers itt olvasható és meghallgatható a költő előadásában. Csorba egy másik, József Attila halála után írt verse megjelent a költő Mozdulatlanság című kötetében Egy halott költőhöz címmel. Csorba így beszélt a József Attilához fűződő kapcsolatáról: “József Attilával úgy voltam, hogy mikor őt, az ő verseit megismertem, akkor egy időre Ady háttérbe szorult, és kicsit meghűlt a kapcsolat közöttünk. De később láttam, hogy óriási nagy költő volt Ady is. Csak a szecesszió és az enyhe pozőrség benne… Ez néha még most is bánt, most is észreveszem […] A Mozdulatlanságban van egy olyan vers, ami József Attila haláláról szól. Azt hiszem, ez az első versek egyike volt, ami megjelent József Attila halála után. A költő december 3-án feküdt a vonat alá, és az én kötetem a következő év legelején jelent meg. De ezt a verset még 1938 [1937. P. L.] decemberében megírtam. Lehet, hogy valaki más is írt búcsúverset a költőről, mindenesetre én az elsők között voltam. József Attilát már akkor nagyon szerettem.” (In: A város oldalában és a 258. hírlevél.)
Az élőknek írt egyik főhajtás Takács Gyulának, a „becei görögnek” szól, a Dohány-dolgok a hetvenéves Kálnoky Lászlónak, a Versek Vasarely-képekhez pedig a pécsi származású festőnek. Az alkotói körkép tejességét az utódokhoz írt cikluszáró vers, a Költők, fiatalok adja meg.
Nem is idézek többet, a címleírás után megadott linken, kérem, olvassák el a kötet verseit!

A kötet leírása Bertók László Csorba bibliográfiájában:

Simeon tűnődése. Bp. 1983. Magvető. 148 p.

Olasz Sándor = Népszava, 1983. nov. 19. 11. p.
Sík Csaba = Élet és Irodalom, 1983. 47. 11. p.
Szederkényi Ervin = Dunántúli Napló, 1983. nov. 19. 9. p.
Tandori Dezső = Könyvvilág, 1983. 11. 8. p.
Tarján Tamás = Népszabadság, 1983. dec. 13. 7. p.
– – = Új Könyvek, 1983. 832352. tétel
Albert Zsuzsa = The Hungarian P. E. N., 1984. 25. 111–112. p.
Alföldy Jenő = Magyar Nemzet, 1984. febr. 12. 6. p.; A. J.: Rend a homályban. Bp. 1989. Magvető. 10–114. p.
Kemsei István = Kritika, 1984. 2. 28. p.
Koczkás Sándor = Új Írás, 1984. 4. 122–124. p.
Laczkó András = Tiszatáj, 1984. 8. 76–79. p.
Nagy István, Cs. = Életünk, 1984. 11. 1210–1212. p.
Pomogáts Béla = Magyar Hírlap, 1984. jan. 14. 8. p.
Tüskés Tibor = Jelenkor, 1984. 1. 36–40. p.; Az utolsó évszak. 14–24. p. („Előre s hátra nézek” címmel) (A Jelenkorban megjelent írást teszem elérhetővé a linken. A tanulmány után a Jelenkorban a Danse macabre című, a Görbül az idő című  kötetben (1985) megjelent Csorba-vers olvasható.)
Erdei T. Sándor = Alföld, 1985. 6. 79–80. p.
Kloss Andor = Somogy, 1985. p. 97–98. p.
Határ Győző = H. Gy.: Irodalomtörténet. Békéscsaba. 1991. Tevan Kiadó. 38–40. p.

A következő hírlevélben megint „elhajlok” és újabb meglepetéssel szolgálok.

Köszönöm figyelmüket.