A Csorba Győző Társaság 249. hírlevele

A hírlevélben folytatom a Csorba-bibliográfia közlését, ezúttal az Észrevételek c. verseskötet ismertetésével.
A kötetek összevont ismertetését és a bevezetőt ld. itt.

a. Észrevételek. – Bp. : Magvető K., 1976. – 141 p. ; 24 cm. – ISBN 963 270 369. Ez a költő 10. önálló verseskötete.
PDF-formátum; DIA-közlés (word-formátum)

b. A kötetből három verset választottam. Jól megismerhető belőlük a költő gondolkodása a tőle menthetetlenül elszakadó lányairól  – Steiner –, és az idővel, elmúlással kapcsolatos fóbiájáról.

UNOKA

Én is kíváncsian lesem
hogy formálódom csöndesen

Ki nemrég nem is létezett
már ellenem hadat vezet

Ugyan mikorra lesz hogy a
még-idegen akusztika

végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át

Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor

hogy mint lányaim azelőtt
majd egyszer ezt a csecsemőt

ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen

sőt mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát

érezzek iránta nagyobb
hálát még több alázatot

s úgy nézzem mint kiből soha
nem távozik el a csoda

hisz mire rászürkül a fény
már örökre vak leszek én

(Észrevételek 75–76. p.)

Csorba Győző első unokája Pintér Bálint 1974. április 5-én született. Csorba versesfüzetében (tkp. verses naplójában) 1974. április 27-i datálással találtam meg a verset. Alig egy hónappal Bálint születése után már mesze előreszaladt az időben a költő: a saját halálára és a kisunoka idős korára gondol.

A versesfüzetből szkennelt kéziratot ld. itt és itt.

A versesfüzetben 1976. április 18-i datálással Kicsi Bálint kezdősorral töredék található, mely a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg végül. Különös, hogy a kéthetes kisfiú fejmozgásából már a jövő makacs fiatalemberét látja fölsejleni a költő. Íme:

[Kicsi Bálint…]

Kicsi Bálint
sose bólint
sose mondja hogy igen

Feje rendre
csak a nemre
inog egyre szeliden

(Hátrahagyott versek. 144. p.)
A vers kézirata.

STEINER

Steiner az Édes élet
Steinere úgy szerette
két gyermekét hogy egyszer
szépen megölte őket
szépen megölte őket
hogy semmi baj ne érje
megvédje minden ellen
halálig el ne hagyják –

… Hányszor hallgattam alvó
lélegzéstek torokba
csapódó szívveréssel
s jutott eszembe Steiner
s jut most is még eszembe
mit kellett volna tennem
most hogy már semmi mentség
most hogy végképp hiába:
amit kaptok – tiétek
s biztos hogy elveszítlek

Steiner Fellini Édes élet című filmjének egyik fontos alakja. “A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.” In: Wikipédia.

PADLÁS-ODÜSSZEIA

Rétegekben hánytorog elő az idő, felfűzve egy-egy fényzsinórra.
Óvodás-gyerek szólal, vállán bőrszíjakból font, csöpp uzsonnatáska, valami
kilátszik belőle.
Lyukas, korom-zománcos tepsik, palacsintasütők, lábosok, fazekak.
Nagyanyák sütnek-főznek, még talán dédanyák is. Kigombolt nadrágok,
körül-zsíros szájak, mély-vastag böfögések.
Ezt a díványt már aligha rakná össze valaki is. A karcsúsított barna rugók
egy-kupacban, máshol az afrik, máshol két barokkláb. Majd a díványok
utolsó ítéletén, ha a díványok istenének angyala megfújja harsonáit… (Lásd:
lejárt temetőparcellák, robbanások halottai!)
A szekrénytelen fiókban ifjú diók. Keserű a diólevélszag, csúcs-magányos
fa társtalan szaga. Idillek a lombjai alá kenve: poharazgatások, kártyacsaták,
nyárest-csöndbe olvadó szókanyargások. Ennek a fának pedig semmi érzéke
az idillhez, semmi köze hozzá. Keserű fa, csúcsmagányos, a zivatar jobban
kedvére van. De az erő mindig fészket szül, a zord erő pacsuli-puhaságot.
Egy rézüstből meg – az üstháznak nyoma veszett – sorra kimászik
a tegnap és a tegnapelőtt technikája. Hökkentő gyűjtemény: kétszálas,
textilszigetelésű villanydrótok, faszenes vasaló, ólom vízvezetékcső-darab,
falifogas, csillármaradvány, félfordító, dúlt elemlámpa-tok, vekkeróra, törött
csiga, horpadt kávédaráló ésatöbbi ésatöbbi (folytatható a saját tapasztalatok
és tetszés szerint, nem lesz lényeges eltérés).
Kint jár a szél, nap szikrázik. A szél vékony suhogására, a nap egy-egy
fényzsinórjára felfűződik a réteges idő.
Tíz hosszú év Trója alatt, tíz hosszú év hazafelé. Csak tíz volt-e Trója alatt,
csak tíz-e ez a pár-perces bolyongás?
Pénelopé hűséges és türelmes. Az időt fonja nappal s fejti éjjel. A hosszú-
hosszú kelme így marad néhány arasznyi csak. Pedig…
S leszáll az ember, vissza Ithakába, s csodálkozik, hogy annyi-annyi év
múlt el, holott kutyája még ugyanazt a csontot rágja, amit előbb dobott neki.

(Észrevételek, 59–60. p.)
A vers megjelent a Vissza Ihakába, a Válogatott versek, és az Összegyűjtött versek c. kötetekben is.

Hátrahagyott versek c. kötetben [Fölmentem a padlásra…] címmel megjelent vers végső változata. A költő újra és újra pontosította, javította versei szövegeit. Sokszor változtatott szavakat, sorokat, sőt, néha teljesen átírta az „előzményt”. Ez történt ebben az esetben is.

c. A kötet fontosabb oldalai.
Észrevételek. Védőborító.
Észrevételek. Címoldal, ajánlás Csorba Győzőnének.
Észrevételek. Címoldal, ajánlás Csorba Noéminek és családjának. (Nóci: Csorba Noémi, a költő 2. lánya, Laci: Pintér László, a költő veje, a honlap szerkesztője; Bálintka: Pintér Bálint, a költő első unokája, Violka: Pintér Viola, a költő 2. unokája.)
Észrevételek. Címoldal, ajánlás Pál Józsefnek. (A Csorba Győző könyvtár a kötet Pál József pécsi költőtársnak ajánlott példányát digitalizálta)
Észrevételek. Fülszöveg.
Észrevételek. Tartalomjegyzék 1.
Észrevételek. Tartalomjegyzék 2-3.
Észrevételek. Tartalomjegyzék 4.
Észrevételek. Kolofon.

d. A kötet ismertetése Bertók László Csorba Győző bibliográfiája alapján.
Észrevételek. Bp. 1976. Magvető. 141, 3 p.
Tüskés Tibor = Jelenkor, 1976. 11. 1001–1005. p.; T. T.: Mérték és mű. Bp. 1980. Szépirod. Kvk. 201–213. p.
Borbély Sándor = Magyar Nemzet, 1977. nov. 13. 13. p.; B. S.: Tájékozódás. Bp. 1986. Magvető. 173–183. p.
K. L. S. = Magyar Hírlap, 1977. ápr. 10. 10. p.
Kalányos Katalin = Pécs-Baranyai Könyvtáros, 1977. 1–2. 24. p.
Koczkás Sándor = Jelenkor, 1977. 3. 275–279. p.
Laczkó András = Alföld, 1977. 8. 83–85. p.
Pomogáts Béla = Népszava, 1977. febr. 12. 6. p.
Pomogáts Béla = Új Írás, 1977. 6. 110–112. p.
Szederkényi Ervin = Dunántúli Napló, 1977. ápr. 10. 4–5. p.
Széles Klára = Kritika, 1977. 7. 25. p.
Vasadi Péter = Új Ember, 1977. márc. 6. 2. p.
– – = Új Könyvek, 1977. 5. 39. p.
Alföldy Jenő = Tiszatáj, 1978. 4. 87–90. p.; A. J.: Élménybeszámoló. Bp. 1983. Szépirod. Kvk. 189–194. p.
Menner Magdolna = Napjaink, 1978. 1. 34. p.
Zirkuli Péter = Kortárs, 1978. 1. 149–150. p.

e. A fenti bibliográfiából a kötet megismeréséhez ajánlom Koczkás Sándor: A “hírhozó esélyei”. Csorba Győző: Észrevételek című tanulmányát. (Jelenkor, 1977. 7. sz. 275–279. p.)

f. A Jelenkor 1976. évi 11. száma tematikus Csorba-szám, a 60 éves Csorba köszöntése. Szinte teljes egészében a róla, verseiről írt tanulmányokat, a költőtársak neki ajánlott verseit közlik benne.
Mindenkinek ajánlom a fenti Jelenkor-számot, aki mélyebben akar megismerkedni a költővel és műveivel.
Ebben a számban olvasható Tüskés Tibor Elmozdulások. Jegyzetek Csorba Győző újabb verseiről című elemzése, főként az Észrevételek című kötet verseinek kapcsán.
Néhány oldal a Jelenkor ajánlott számából.

Jelenkor, 1976. 11. sz. Első borító.
Jelenkor, 1976. 11. sz. Hátsó borító.
Jelenkor, 1976. 11. sz. Tartalomjegyzék. 1.
Jelenkor, 1976. 11. sz. Tartalomjegyzék 2.
Jelenkor, 1976. 11. sz. Séta és meditáció. A vers kéziratának részlete.